Brexit-pártiak, akik most mégis tovább élveznék az unió előnyeit

Idén január 1-jén véget ért az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból történő átmeneti időszaka, amivel új szabályok léptek életbe kapcsolatrendszerükben. Ahogy azt korábban az Index megírta, több változás történt, egyebek közt az, hogy miközben az uniós állampolgárok ezentúl egy pontozásos rendszerre épülő bevándorlási szabályozás keretében tudnak munkát vállalni a szigetországban, a briteknek sem lesz már teljesen szabad bejárásuk az EU-ba.

Nem véletlen, hogy a Brexit-referendum óta több százezer brit állampolgár folyamodott uniós állampolgárságért más országokban. A listavezető célország Írország, hiszen mégiscsak ott van a szomszédban, de más szempontból is vonzó: brit cégek tömkelege költözött át, hogy továbbra is fennakadás nélkül ki tudja szolgálni európai ügyfeleit.

Az újdonsült brit kettős állampolgárok vélhetően nem támogatták olyan lelkesen az Egyesült Királyság kiválását az EU-ból, mert szerették volna, hogy addigi jogaik ne csorbuljanak. A brit politikai és gazdasági elitből viszont akadnak, akik pártolták a távozást, a referendum után azonban mégis jobbnak látták, ha „bebiztosítják” magukat egy uniós útlevéllel vagy éppen a céges székhely megváltoztatásával. A brit sajtó több ilyen pálfordulást elkövető „brexiteer-t” (kilépéspártit) felsorolt, többször megállapítva, hogy a Brexit hátrányai csak a kisemberekre vonatkoznak. 

Távolról jobban lehet szeretni a függetlenséget

Hiába fogalmazott úgy Boris Johnson, hogy új korszak indul a királyság életében, amely az unió túlzott bürokráciájától független, szuverén országként visszaszerzi globális szerepét, az édesapja azért mégiscsak elkerülné a szabad mozgás megszűnésével járó korlátozásokat. 

Nem arról van szó, hogy francia leszek, ha jól tudom, francia vagyok. Anyám Franciaországban született, az ő anyja teljesen francia volt, akárcsak a nagyapja

– magyarázta Stanley Johnson francia nyelven az RTL francia rádióban a minap azt, hogy miért szeretne franciának is megmaradni. A 80 éves idősebb Johnson volt az egyik első brüsszeli tisztviselő, az Európai Parlament tagja, aki 2016-ban még a maradás mellett kampányolt. Több interjúban is hangoztatta, hogy hisz az európai projektben, és odavan Európáért. Egy évvel később azonban hátat fordított korábbi elveinek. Miután Johnson szembesült az Európai Bizottság korábbi vezetője, Jean-Claude Juncker víziójával az EU föderalizációjáról, egy csapásra brexiteer lett, és ezt azzal indokolta, hogy az unió egy olyan irányban halad, ami a briteknek nem jó. Most viszont mégis ragaszkodik európai identitásához. Korábbi elveinek szintén hátat fordított Boris Johnson fiatalabb húga, Rachel Johnson is, aki ugyancsak támogatta korábban a Brexitet, és most édesapjához hasonlóan ő is francia állampolgárságot kért.  

Kellemetlen helyzetbe került Lord Nigel Lawson, a Brexit-kampány elnöke, a királyság egykori pénzügyminisztere. A veterán politikus 2001 óta egy kastélyban élt Délnyugat-Franciaországban, és csak a törvényhozás felsőházának, a Lordok Házának vitáira járt Londonba.

A bejelentés nagy port kavart, emiatt visszatáncolt terveitől. Közölte: eladja franciaországi ingatlanát, és visszaköltözik az Egyesült Királyságba. A lord mindazonáltal a francia bürokráciát okolta azért, hogy nem kapta meg időben a tartózkodási engedélyt. 

Alan Howard és Jeremy Isaacs milliárdos üzletemberek a Boris Johnson vezette konzervatívok bőkezű adományozói. Róluk 2019-ben a Reuters hírügynökség készített egy exkluzív riportot A britek, akik nem brexitelnek címmel. A donorokról Guy Verhofstadt, az Európai Parlament volt Brexit-koordinátora úgy nyilatkozott annak idején: 

vannak olyan donorai a Konzervatív Pártnak, akik támogatják a Brexitet, de közben EU-s állampolgárságot keresnek Cipruson. „Bocsássák meg a franciámat”, de az elit kics*szik az átlagos brit állampolgárral. 

Howard, aki Nagy-Britannia egyik legismertebb vagyonkezelője,és Isaacs, aki a globális pénzügyi szolgáltató Lehman Brothers egykori európai vezetője, Cipruson szerzett állampolgárságot a sziget úgynevezett aranyútlevél-programjának keretében. E programban a befektetők 2 millió eurós ingatlanbefektetésért cserébe kapnak állampolgárságot.

Jacob Rees-Mogg konzervatív politikus, a kilépés egyik legharsányabb parlamenti szószólójamég 2018-ban átköltöztette pénzügyi alapját Dublinba a Brexit körüli „jelentős bizonytalanságra” hivatkozva. Nem ő az egyetlen, aki Írországba vagy Luxemburgba költöztette pénzügyi cégét, hogy ki tudja szolgálni az uniós ügyfeleket a Brexit után is.

Boldogulunk független nemzetként, nincs szükségünk arra, hogy az európaiak megmondják, miként vezessük országunkat

– hangzott el korábban Jim Ratcliffe Brexit-párti milliárdos szájából. Szeptemberben azonban már Monacóba regisztrálta át adóügyi illetőségeit, ahol se jövedelemadót, se ingatlanadót nem kell fizetni. Ratcliffe vagyonát 17,5 milliárd fontra becsülik.  

És végül egy jól ismert név: Nigel Farage. 

A Brexit egyik megálmodójáról, az angol Függetlenségi Párt (UKIP) volt vezetőjéről Esther de Lange holland európai parlamenti képviselő árulta el 2018-ban, hogy két gyermekének német útlevele van. De Lange úgy fogalmazott: annak fényében, hogy korábban azt mondta, nem akar egy németek irányította Európai Unióban élni, Farage tanúbizonyságot tett képmutatásáról. A brit politikust hírbe hozták azzal, hogy ő is megpróbálkozott a német állampolgárság megszerzésével, de erre hiteles forrást nem találtunk, így osztozunk a brexitelni annyira mégsem akaró Brexit-párti briteket összegyűjtő Byline Times véleményében, amely lap úgy fogalmazott: meglehetősen zavarba ejtő lett volna ez egy olyan politikustól, akit az európai migráció éles kritikusaként tartanak számon. 

(Borítókép: Daniel Leal-Olivas / AFP)