Leráznák magukról Donald Trumpot a sajátjai

Az amerikai Republikánus Párt számos prominense már az elnökválasztási kampányban nyíltan szembement saját jelöltjével. Szokatlan kiállásukat kivétel nélkül azzal indokolták, hogy nem szeretnék, ha pártjuk továbbra is megtűrné magában Donald Trump habitusát és morálját, illetve hatalomgyakorlási módszereit.

Trump hazug és veszélyt jelent a nemzetre

– fogalmazott tavaly júniusban Colin Powell volt amerikai külügyminiszter, aki éles bírálata mellett egyben nyilvánosan is Joe Biden elnökké választására buzdított. Olyan nevekkel került ezzel egy társaságba, mint

• a volt ohiói kormányzó John Kasich (aki maga is nekifutott kétszer a republikánus elnökjelöltségnek),
• John Bolton, Donald Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója (aki tavaly leleplező könyvet is írt egykori főnökéről),
• Anthony Scaramucci, a Trump-féle Fehér Ház volt kommunikációs tanácsadója (aki most már „hazaárulónak” és „belföldi terroristának” tartja a frissen leváltott republikánus elnököt, és a részletekbe menő elszámoltatását követeli),
• Mitt Romney, Massachusetts korábbi kormányzója (jelenleg Utah szenátora), 2012-ben a republikánusok elnökjelöltje,
• Arnold Schwarzenegger volt kaliforniai kormányzó (mellesleg ikonikus testépítő és filmsztár),
• valamint Cindy McCain, aki Barack Obama 2008-as kihívójának, a néhai arizonai szenátor John McCainnek az özvegye.

A bukás bűze

Donald Trump a választási kudarc után rögtön megkérdőjelezte a végeredményt, ám saját pártja ebben már nem tartott vele. Sőt, a republikánusok szenátusi frakcióvezetője, Mitch McConnell

Tette ezt december közepén, miután az elektori küldöttgyűlés véglegesítette a demokrata jelölt győzelmét. A párt nevében ezzel de facto elfogadva a választási eredményt, tehát a republikánus vereséget. Elemzők szerint az amerikai konzervatívok így próbálnak most elhatárolódni saját ciklusuktól, a járványkezelési fiaskótól és Trump modortalan kommunikációs stílusától.

Ostromállapot, öt halott

A Capitolium megrohamozásakor (amely öt ember halálával végződött) Donald Trump még saját elvbarátai szerint sem tett meg mindent, hogy csitítsa, illetve hazavezesse a felbőszült tömeget. Sőt, megnyilatkozásai több neves republikánus szerint inkább csak olajat öntöttek a tűzre.

Trump sokáig egyik leglojálisabb szövetségese, Lindsey Graham dél-karolinai szenátor tavaly decemberben még türelemre intett, mondván, várjuk meg, Trump választási eredményt megtámadó jogi lépéseiből mi sül ki. A washingtoni ostrom után azonban már arról beszélt, hogy a távozó elnök nem a megoldás, hanem a probléma része.

„Kínosnak és undorítónak”, sőt, „belföldi terrorizmusnak” nevezte a többezres Trump-párti tömeg rohamát, a bukott elnök kitartó jogi izmozásait pedig megalapozatlannak.

Biden nyert. Ami sok, az sok! Elég legyen!

– összegezte Graham, aki személyesen egyébként sajnálja, hogy így kellett véget érnie barátságának Trumppal, mert magánemberként kifejezetten kedvelte őt.

Beszédes üzenet volt az is, hogy az ostrom után Trump kormányának és a Fehér Ház stábjának több tagja is benyújtotta lemondását, köztük Betsy DeVos oktatási és Chad Wolf belbiztonsági miniszter.

A már említett Mitt Romney szenátor szerint az amerikai törvényhozás épülétének megrohamozása és megszállása

George W. Bush volt republikánus elnök pedig „egyes politikai vezetők felelőtlenségéről” adott ki közleményt.

Trump egykori alelnöke, az egyébként keményvonalas konzervatív Mike Pence ezután úgy döntött, hogy részt vesz Joe Biden elnöki beiktatásán (ez a demokratikus kultúra abszolút minimuma a tengerentúlon). Donald Trump nem ment el.

Végső hűségteszt vagy maszatolás?

Ilyen előzmények után érkeztünk el a jelenhez, ahol a Demokrata Párt alkotmányos vádeljárás alá vonná Trumpot, lázításért. Az ún. impeachment szenátusi kétharmadot igényel, és ha sikerül, Donald Trump soha többé nem indulhat újra az elnöki pozícióért. A republikánusok megpróbálták ugyan megakadályozni az elnök elleni per megindulását, de 55-45 arányban leszavazta őket a szenátusi többség. A folyamat halad tehát a maga útján, Trump első tárgyalási napja február 8-án lehet.

Az e hét keddi szavazati arányok viszont egyben azt is jelzik, hogy

67 szavazat kellene ugyanis hozzá, tehát az 50-ből 17 republikánus szenátornak kellene a demokratákkal együtt szavaznia, viszont eddig csupán ötöt sikerült „átállítani” közülük.

Most mindkét fél hevesen matekozik. A demokraták vagy elintézik, hogy ne kelljen többé megküzdeniük a hatalmas társadalmi támogatottsággal bíró Trumppal, vagy rátolják őt végleg a Republikánus Pártra. Az amerikai jobboldal dilemmája is kettős: ha nem védik be Trumpot, félő, hogy saját pártot alapít, ha viszont kiállnak mellette, életében talán már sosem szabadulnak tőle.

A gordiuszi csomót jogtechnikai érveléssel próbálják átvágni Trump párttársai: nem kívánnak véleményt mondani a büntetőjogi felelősségéről, szimplán csak alkotmányellenesnek tartják a vádeljárást mint műfajt, mivel olyan elnökkel szemben zajlana, aki már nincsen hivatalban. A már szóba került, Bidennek elsők közt gratuláló Mitch McConnell is ezzel indokolta például, hogy a szenátusban miért szavazott a vádeljárás megindítása ellen.

(Borítókép:  Donald Trump. Fotó: Drew Angerer / Getty Images Hungary)