Libanon a teljes összeomlás szélére került

2021.03.07. 07:24

Szombaton ötödik napja tüntettek országszerte Libanonban, a demonstrálók utakat zártak le a fővárosban, Bejrútban, és autógumikat égettek. 

Libanon 2019 óta súlyos gazdasági és pénzügyi válságban van, a libanoni font értéke rövid idő alatt hatalmasat zuhant, kedden érte el az új mélypontot. Ez volt a szikra, amely kirobbantotta az országos tüntetéshullámot. 

Az ország fizetőeszközének leértékelődésével arányosan emelkednek az árak, a legalapvetőbb árucikkek beszerzése szinte már luxus kezd lenni a közel-keleti ország rohamosan elszegényedő részének. 

A pénzügyi összeomlás miatt késnek az üzemanyag-szállítmányok is, aminek következtében egyre több helyen vannak áramkimaradások – a dw.com beszámolója szerint egyes helyeken akár napi 12 órában van áramszünet. 

A helyzet súlyosságát jól szemlélteti az a videó, amely egy bejrúti szupermarketben készült. Dulakodás tört ki egy akciós tejporkonzerv miatt. 

A dw.com rámutatott, hogy a 6 milliós ország csaknem fele szegényedett el az utóbbi két évben, és egyelőre semmi kilátás arra, hogy kilábaljanak a napról napra súlyosbodó gazdasági és pénzügyi válságból. 

Mindemellett a bankok korlátozni kezdték a valuták felvételét és a külföldi banki átutalásokat. Beszámolók szerint szombaton sokan a bankszövetség épülete elé vonultak, és hozzáférést követeltek a bankbetétekhez.

Elemzők szerint az 1975–1990-es polgárháború óta nem volt ilyen rossz a gazdasági helyzet.

Mindeközben Libanonnak még mindig nincs egységes kormánya, Haszán Diáb ügyvezető miniszterelnök már azzal fenyegetőzött, hogy felhagy feladatkörének ellátásával, ha a politikusok nem látnak végre hozzá a kormányalakításhoz. Diáb augusztusban a Bejrút kikötőjében történt, több mint kétszáz ember halálát és mérhetetlenül nagy anyagi károkat okozó robbanás után nyújtotta be saját és kormánya lemondását.

Októberben Michel Aun elnök Szaad Haríri volt miniszterelnököt bízta meg kormányalakítással, ám az ezt célzó tárgyalások kudarcba fulladtak. Elemzők ezt részben az Aun és Haríri közt feszülő ellentéttel magyarázzák, és rámutatnak arra, hogy a libanoni politikai élet súlyos megosztottsága tovább mélyíti a válságot.