Paulina
20 °C
35 °C

Fénnyel festett romvár a vadon mélyén

9
2021.05.16. 13:51
Kevesen ismerik Csábrág regényes környezetben álló, magányos várát, ami most különleges megvilágítást kapott egyetlen éjszakára.

Van egy felvidéki romvár, ami annyira elhagyatott környezetben áll, hogy semmilyen modern építmény nem látszik a környékén. Sehol egy mobilátjátszó vagy villanyoszlop, a vár alatti egykori faluból sem maradt mára semmi. A szlovákiai magyarokból álló, Orosz Örs vezette Sine Metu Egyesület helyi várbarátokkal összefogva száz reflektorral világította ki Csábrág várát egy májusi hétvégén.  

A vár, amit Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelt

A történelmi Hont vármegye szívében, a Litava vagy Litva patak völgyében, Csábrágvarbók (Čabraďský Vrbovok) község határában egy kis hegytetőn magasodik Csábrág 11–12. században épült (Čabraď) vára. A Litava három oldalról öleli körül a várhegyet, a vár eredeti neve is Litva volt, első írásos említése 1276-ból maradt ránk Castrum Haradnok néven IV. László oklevelében. 1318-ban Haradnok már Csák Máté kezében volt, aki elűzte birtokosait, majd 1320 körül maga a régi vár is elpusztult.

Az új Litva (Csábrág) felépítése Károly Róbert uralkodásának idejére tehető. 1335-ben királyi adománnyal a Dobrakutyai nemzetség tulajdonába került, hét évvel később azonban hűtlenség miatt elkobozták. Ekkor (1342-ben) említik utoljára a régi, ekkor már romokban álló Litva-várat, melyet a 15. századtól már főként Csábrág néven emlegettek (a vár alatti falu után).

A vár a felvidéki bányavárosok védelmét szolgálta, lábánál szász-német bányászok telepedtek le, akik később elkeveredtek a szlovák és palóc őslakossággal. Miután a husziták 1439-ben megszállták a közeli Korponát, valószínűleg Csábrágot is elfoglalták. 1461 októberében maga Mátyás király több oklevelet is kiállított az itteni katonai táborban. 1511-ben akkori birtokosa, Fáncsy Orbán a várat és a várbirtokot 1000 aranyforintért Bakócz Tamás esztergomi érseknek adta el, aki fényes kastéllyá építette át azt. Az 1540-es években a rablólovag Balassa Menyhárt foglalta el kis időre, akitől Salm Miklós császári vezér hadai ostrommal foglalták vissza 1549-ben. Ezt a hadjáratot Tinódi Lantos Sebestyén Szitnya, Léva, Csábrág és Murán váraknak megvevése című versében örökítette meg:

Igen törete gróf egy jelös bástyát
Ostromnak készíté ő minden hadát.
Szót adának, kérik a gróf Mikolát:
Hogy megkegyelmezjön, mert megadják az várat.

Földig lerontott falak, elnéptelenedett falu

1552-ben a vár falai között született a későbbi híres hadvezér, Pálffy Miklós. 1605-ben Bocskai seregei foglalták el, de hamarosan visszakerült királyi fennhatóság alá. 1614-ben Vác eleste után ismét királyi csapatokat rendeltek Csábrágra. A 17. században a várat nem ostromolták meg, a felső-magyarországi hadjáratok idején Bethlen Gábor, I. Rákóczi György hadai, majd 1682-ben Thököly kurucai elfoglalták ugyan harc nélkül, de a békekötések után mindig visszakerült a Koháryakhoz. 1704. február 24-én Koháry hűséges embere, Korponay János adta át a várat a kurucoknak, akiktől 1709-ben Pálffy János császári altábornagy csellel vette vissza. Ekkor valószínűleg súlyosan megsérült a vár, Koháry István egy versében így emlékezett meg erről:

Nem bánom verseim öszveszaggatását,
De bánom Csábrágnak bástyái hányását,
Kőkerítésének földig lerontását,
Lakóhelyeimnek mind elpusztítását.

A császárhű Koháry család évszázadokon át maradt a vár birtokosa, Koháry István királyi generális és országbíró 1731-ben bekövetkezett haláláig tartózkodott itt, utódai azonban már inkább az 1744–55 között épült szentantali kastélyt részesítették előnyben, Csábrágot inkább nyári kastélyként hasznosították. Bár a várat az 1760-as években még felújították, fokozatosan pusztulásnak indult. A már romos várat 1812-ben gyújtatta fel Koháry Ferenc. A viszonylag épen maradt kaputoronyban egy ideig kovácsműhely működött. A vár alatti település a 19. században már csak puszta (Csábrágváralja néven), egy ideig kis üveghuta is működött itt, a Koháryak által 1813-ban klasszicista stílusban épített templom romjai pedig ma is láthatóak. A település az 1960-as években néptelenedett el teljesen.

Bár a várat műemlékké nyilvánították, pusztulása folytatódott, 1986-ban a lakótorony egy része is ledőlt. Részletes feltárása az 1990-es években kezdődött meg. Napjainkban állagmegóvását a helyi önkéntesek Rondel nevű egyesülete végzi.

(Borítókép és szöveg: Nászaly Gábor)