A gyermekvállalás csak pénzzel nem ösztönözhető
További Külföld cikkek
- Megérkezett az első segélyszállítmány az ostromlott szudáni fővárosba
- Elhagyta Libanont az Aszad-család egy háborús bűnökkel vádolt tagja
- Sorra függesztik fel Oroszországba tartó járataikat a légitársaságok
- Lecsúszott a kifutóról egy repülőgép Norvégiában
- Német lapban megjelent véleménycikkben érvel Elon Musk az AfD támogatása mellett
A termékenységi arányszámok gyorsan csökkennek. Következésképpen a népesség elöregszik, ami hátráltatja a gazdasági növekedést. A kormányok ezt igyekeznek megakadályozni.
Kína és az Egyesült Államok még nem érte el a kritikus pontot. Mégis tanulhatnának azoktól az országoktól, amelyek korábban léptek a termékenység növelése érdekében – írja a BBC.
A kényes kérdésre nincs egyszerű válasz. Oroszország például pénzzel orvosolta volna a problémát, és nagyvonalú támogatással próbálta ösztönözni a szülőket a gyermekvállalásra. A szülőknek azonban olyan rendszerre van szükségük, amely ennél sokkal többet kínál.
Megfizethető gyermekgondozás
Nagi, a japán kisváros kirívó példa a zsugorodó népességű szigetországban. Kilenc év alatt – egy mindenre kiterjedő családbarát politika segítségével – megkétszerezték a születési arányt. Egy nőre a korábbi 1,4 gyermek helyett immár 2,8 jut.
Az első gyermek után 100 ezer jenes (264 ezer forintos) támogatás jár, a második után 150 ezer jen, a harmadik után pedig 400 ezer, azaz átszámítva több mint egymillió forint – tudósított a CNN Nagiból.
A bababónusz és gyermektámogatás mellett az óvoda feleannyiba kerül, mint Japán más térségeiben. A siker rendkívüli, de Nagi mégiscsak egy kis vidéki, pár ezer lakosú település.
Kelet-Ázsia többi részén a bénító munkakultúra nehezíti a szülők számára, hogy egyensúlyt teremtsenek a munka és a család igényei között.
Dél-Koreában az egyik legalacsonyabb a termékenységi ráta a világon. Az ország több mint 130 milliárd dollárt (37,3 ezer milliárd forintot) költött a családok ösztönzésére, egyebek között ingyenes gyermekgondozással, lakhatási támogatással vagy a mesterséges megtermékenyítés finanszírozásával. A program azonban kudarcot vallott.
How do you convince people to have babies? https://t.co/Wj2UloMcf1
— BBC News (World) (@BBCWorld) May 15, 2021
Kim Dzsi-dzse értékesítésben és marketingben utazik Szöulban. Nem akart gyereket, de engedett a szülei nyomásának. Fia most hároméves. Noha a kormánytól kap csecsemőtámogatást, nem a pénz befolyásolta döntését.
A nagyvárosokban az állami bölcsődék és óvodák száma korlátozott. Némelyikben évekre torlódó várólisták vannak, miközben a magán-gyermekgondozás igencsak drága.
„Nem akarok még egy gyereket – mondja Kim. – Túl nehéz egyet is felnevelni, ezért csak rá akarok koncentrálni.” Egyetlen kormányzati kezdeményezés sem tudta kezelni a sajátos kelet-ázsiai munkakultúrát, amely megmételyezi a családi életet.
Rugalmas munkavégzés
Dél-Korea, Kína és Japán szélsőséges példák. A legtöbb fejlett országban a munkakultúra konfliktusban áll a családi harmóniával.
Az egyik opció a részmunkaidős munkavégzés.
Azokban az országokban, ahol a részmunkaidő nagyobb arányban fordul elő, általában magasabb a termékenységi ráta.
Leggyakrabban azonban a nők vállalják e munkaköröket. Ez nem teszi egyenlővé a nemeket, és nem ideális egy öregedő népességű ország számára, mivel tovább csökkenti a munkaerő számát.
Eközben arra is van példa, hogy a nők dolgoznak, mégis növekszik a termékenység. Svédországot gyakran ünneplik családbarát gyakorlatáért.
Köztudott, hogy a nők és a férfiak életük egy részében kisgyermeket nevelnek, ezért néha korábban kell hazamenniük a munkából – hangoztatja Gunnar Andersson professzor. A Stockholmi Egyetem demográfiai osztályának vezetője szerint ezt a lehetőséget meg kell adni.
A rugalmas munkavégzés a munkaidő csökkentése nélkül más módon is elérhető.
Egy 2017-es tanulmány szerint a szélessávú internethez való fokozott hozzáférés Németországban a magasan képzett nők magasabb szülési arányát vonta maga után.
Az otthonról dolgozó nők azt tapasztalták, hogy több időt tudnak gyermekeikkel tölteni, ezért úgy döntöttek, hogy többet szülnek. Ugyanez az összefüggés nem mutatható ki az alacsonyabb iskolai végzettségű nőknél vagy a férfiaknál.
Anna Rotkirch professzor szerint Finnországban is hasonló jelenség figyelhető meg. Az ország tavaly, a nemzetközi születési arányszámok csökkenésének elsöprő tendenciájával szemben, a világjárvány idején, enyhén növelte a születési arányszámot.
A finn kormány tanácsadója úgy véli, hogy a finn iskolarendszernek is szerepe volt ebben, mivel zökkenőmentesen állt át az online oktatásra.
Fogják a férfiakat otthoni munkára
A felmérés szerint a nőknek minden vizsgált országban kevesebb szabadidejük van, mint a férfiaknak, mert több fizetetlen munkát végeznek otthon.
Erin Hye Won Kim, a Szöuli Egyetem munkatársa megállapította, hogy a termékenységi ráta akkor nőtt, amikor a férfiak többet segítettek otthon.
Egygyermekes családokat vizsgálva azt találta, hogy ha a férfiak heti egy órával több otthoni munkát végeztek, az jelentősen növelte a második gyermek születésének esélyét.
Ez tükrözi a skandináviai eredményeket. Svédországban a kétezres években nőtt a termékenységi ráta – részben az erősen támogatott gyermekgondozás jóvoltából.
Az anyák mellett az apák is nagyvonalú szabadságot kapnak a gyermek születése után. A svéd apák jelenleg körülbelül 30 százalékkal több szülői szabadságot vesznek ki, mint az anyák. „Az első másfél évben egy ideig ők vállalják a fő felelősséget a gyermekért” – hangoztatja Gunnar Andersson professzor.
A gyerek kiskorában kialakuló gyermekgondozási vagy a házimunkamintái az idő múlásával általában továbbélnek. Svédországban a nők 73 százaléka, a férfiak 56 százaléka, európai átlagban a nők 74, míg a férfiak 34 százaléka végez házimunkát vagy főz naponta legalább egy órát.
Fontosak a jelzések, a társadalmi és a politikai jelzések, hogy ott vagyunk és támogatunk, nem hagyunk magadra, így abban is biztos lehetsz, hogy boldogulni fogsz
– mondja Rotkirch professzor.
Sokáig úgy tűnt, hogy a skandináv országok a megfelelő jelzéseket küldik, a trend mégis megfordult.
Az elmúlt évtizedben a termékenység Skandináviában meredeken zuhant. Svédországban folyamatosan csökkent, Norvégiában és Finnországban pedig drasztikusan.
„Mivel a világ legboldogabb, legcsaládbarátabb országai közé tartozunk, ez zavarba ejtő” – véli Anna Rotkirch.
És ez számít?
„Demográfiai szempontból mindez valójában közömbös” – állítja az Oxford Institute of Population Ageing Institute munkatársa.
Nyugat-Európában a termékenységi ráta a hetvenes évek óta a természetes pótlási szint alatt van, a populáció mégis folyamatosan növekszik. „A népesség felfrissült és feltöltődött a migráció révén” – mondja George Leeson professzor.
A munkaerő csökkenő száma ellensúlyozható azzal, hogy az idősebbek – ha kedvük tartja – tovább dolgozhatnak.
A népesség csökkenése ugyanakkor pozitív hatással lehet az éghajlatváltozásra.
„Ha nem születik annyi gyerekünk, mint a szüleinknek és a nagyszüleinknek, egy kis lélegzetvételnyi időt ad a globális falunak” – nyugtat meg Leeson professzor.
Meglepő előnyökkel járhat az is, ha a kormányok holisztikusan kezelik a termékenység kérdését. Amikor Dél-Korea a heti munkaidőt 44-ről 40 órára csökkentette, Erin Hye Won Kim azt tapasztalta: a férfiak több időt szántak arra, hogy meglátogassák és támogassák idős szüleiket.
A politikának végső soron abban kellene segítenie az embereket, hogy annyi gyermeket vállaljanak, amennyit szeretnének – véli Rotkirch professzor.
Mint mondta: a politikának „befolyásolnia kell a gyermekek és a gyermeket vállaló emberek jólétét. A legfontosabb azonban, hogy a világra jött gyermekek jól éljenek.”
A magyar termékenységi arány azonos az uniós átlaggal
Magyarországon a termékenységi arány a Világbank statisztikája szerint 1,5, azaz egy magyar nő 1,5 gyermeket hoz a világra. A természetes utánpótlási arány a 2, hisz egy anya és egy apa esetében az ideális szám ugyanannyi számú, azaz összesen két gyermek. Olaszországban például a magyar aránynál rosszabb a mutató, csupán 1,3.
A magyar ráta pontosan azonos a másfeles uniós átlaggal.
Eközben a termékenységi ráta globális átlaga 2,4; az arab világban 3,2; a konfliktusövezetekben 4,5; az eladósodott, szegény országokban 4,6; Észak-Amerikában 1,7, míg a magas jövedelmű országokban 1,6.
(Borítókép: A nők babakocsiban tolják a gyerekeket egy helyi parkban 2021. május 12-én, Pekingben, Kínában. Fotó: Kevin Frayer / Getty Images)