Hihetetlen sztori: 80 éve kölcsönzött könyveket vittek vissza a könyvtárba

A könyveket a 63 éves Bob Alvarez fedezte fel nemrégiben, aki methueni otthona pincéjében talált rájuk. A könyvek egy részét a harmincas években kölcsönözték ki a könyvtárból – jelentette a Boston Globe.

Alvarez a könyvtári matricák alapján azonosította a kiadványokat, amelyek néhai nagynénje, Helen Godimis tulajdonát képezték. Ő – tizenévesként – az otthona környékén levő könyvtár törzsvendége volt.

Influenza végzett vele még zsenge hajadon korában. Amikor Helen 1937-ben, 16 évesen meghalt, több könyvet hagyott hátra, és ezeknek a zöme a közkönyvtárból és az iskolai könyvtárból származott. A halála után egy faládába kerültek, amit a családja somerville-i házának padlásán tároltak. Évekig porosodtak, amíg 2010-ben el nem adták az ingatlant. Alvarez ekkor nagynénje hagyatékát a házból származó többi holmival együtt átvitte saját otthona pincéjébe.

A ládát csak idén júniusban vizsgálta meg alaposabban, és a címkék alapján rájött, hogy a dobozban könyvtári könyvek vannak.

Nyomban tárcsázta az azóta is működő intézményt, és őszintén beszámolt a felfedezéséről.

„Ezek elég régiek. Már 1937-ben esedékes volt a visszaszolgáltatásuk” – vallotta be.

Alison Mitchell, a West Branch könyvtárosa és ideiglenes fiókvezetője kíváncsi volt: „Azt mondtuk, hogy persze, hozza át őket.”

Alvarez – ígéretéhez híven – visszaszállította az olvasmányokat a könyvtárba. Összesen 39 darabot. Néhány a helyi iskolákból, néhány a könyvtárból, mások pedig nyilvánvalóan a nagynénje személyes gyűjteményéből származtak. A legrégebbi kiadások szerzői jogai a 19. századra nyúlnak vissza.

Néhány könyv történelmi szempontból nagyon érdekes

– mondta Mitchell.

Az általa vezetett intézményből kölcsönzött tíz füzet jobbára oktatási jellegű volt.

A könyvekkel teli dobozban azonban két, szexualitás felvilágosítással kapcsolatos cím is volt. Az egyik a Sylvanus Stall által írt Amit egy fiatalembernek tudnia kell című könyv 1897-es kiadása volt a Szex és én sorozatból, a másik pedig a Dr. William J. Robinson Születésszabályozás című művének 1928-as kiadása.

Mitchell szerint Alvarez felfedezésének időzítése roppant szerencsés volt, mivel az 1909-ben épült West Branch könyvtár 2018 óta felújítás miatt zárva van. A napokban, július 12-én nyitja meg újra kapuit.

Az Alvarez által visszajuttatott könyvek egy része most a könyvtár ereklyéi között szerepel egy magyarázattal együtt, amely leírja visszakerülésük rögös útját.

Ennyi év után hazataláltak!

– áll a többi között a szövegben.

„Az, hogy ezek a százéves könyvek visszakerülnek az épületbe, pont akkor, amikor újranyitunk... hát, az időzítés elképesztő” – ujjongott Mitchell.

Alvareznek a késedelmi díjak miatt sem kell aggódnia.

Korábban a könyvtár napi 5 cent késedelmi díjat számolt fel legfeljebb 10 dollárig. Ha az ügyfél elérte a 10 dolláros limitet, többé nem kölcsönözhetett a könyvtárból. (Elméletileg, ha Alvareznek minden egyes nap után egy ötcentest kellene fizetnie, az nagyjából 84 évnyi késedelemmel számolva könyvenként több mint 1500 dollárra rúgna).

Mások ráfáztak

Volt, akihez nem volt annyira kegyes a sors, mint Alvarezhez.

A világ legnagyobb, könyvtári könyvért kiszabott késedelmi bírsága 345,14 dollár (mai árfolyamon nagyjából 100 ezer forint) volt – a Guinness-rekordok szerint.

Napi két centtel számolva Emily Canellos-Simmsen vasalták be a büntetést, akinek édesanyja 1955 áprilisában kölcsönözte ki egy illinois-i könyvtárból a Days and Deeds (Napok és tettek) című verseskötetet. Legkésőbb 1955. április 19-én kellett volna visszajuttatnia, lánya, Emily azonban 47 évvel később bukkant rá a szülői házban. A hölgy vonakodás nélkül kifizette a büntetést.

Évszázadok után juttatták vissza

Valamelyest tovább, legalább 287 évig tartott, amíg egy másik kiadvány visszakerült eredeti helyére, a Cambridge Sidney Sussex egyetemére.

A kölcsönzött latin nyelvű kiadvány címe szinte regényhosszúságú: Scriptores rerum Germanicarum septentrionalium, vicinorumque populorum diversi (hevenyészett fordításban: Az északi germánok és a szomszédos népek különböző történetírói).

A kötetet Robert Walpole ezredes (a Nagy-Britannia első miniszterelnökének tekintett Sir Robert Walpole apja) forgatta.

Életrajzírója, Dr. J. H. Plumb szerint Walpole a könyvet 1667–68-ban kölcsönözte, amikor még a Trinity College hallgatója volt. Ebből az időből nem maradtak fenn feljegyzések, így a pontos dátum bizonytalan.

A könyvet Dr. Plumb az életrajz írása közben fedezte fel a norfolki Houghton Hallban található iratok között. Walpole leszármazottjának, Cholmondeley 5. márkijának a javaslatára a történelmi művet 1956. január 16-án adta vissza a Sidney Sussexnek. A könyv tehát legalább 287 év elteltével került vissza eredeti polcára.

(Borítókép: A bostoni közkönyvtár olvasóterme. Fotó:  Betty Wiley / Getty Images Hungary)