A szerbek befeszültek, éleződik a helyzet Boszniában

Valentin Inzko, a nemzetközi közösség távozó boszniai főképviselője múlt pénteken hozott kötelező érvényű rendelkezést, melynek értelmében a srebrenicai népirtás, valamint más, emberiesség elleni bűnök tagadása börtönbüntetéssel sújtható a jövőben. 

Inzko rendelete értelmében hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható, aki nyilvánosan helyesli, tagadja, lekicsinyli vagy megpróbálja igazolni a népirtást, vagy így tesz más olyan háborús, illetve emberiesség elleni bűncselekménnyel kapcsolatban, amelyet valamely hágai vagy boszniai bíróság bizonyítottnak mondott ki.

Az 1992–1995-ös boszniai háborút lezáró daytoni egyezmény értelmében a főképviselőnek joga van törvényeket alkotni. Valentin Inzko megbízatása augusztus 1-jével jár le, helyére Christian Schmidt német diplomata érkezik.

Míg a bosnyák politikusok üdvözölték Inzko törvénymódosítását, a boszniai szerbek vezető politikusa, a háromtagú államelnökség szerb tagja kijelentette, hogy a törvény az ország felbomlásához vezethet. A hivatalos szerb álláspont szerint szörnyű bűncselekményeket követtek el Srebrenicában, de nem lehet népirtásnak minősíteni ezeket.

A boszniai szerb politikusok arról is döntöttek, hogy ezután sem fogadják el a mindenkori nemzetközi főképviselő egyetlen kötelező érvényű rendelkezését sem, mert illegitimnek tartják őket.

Nedeljko Cubrilovic, a boszniai Szerb Köztársaság parlamentjének elnöke hétfőn kijelentette: nem állnak fenn a körülmények ahhoz, hogy a szerbek részt vegyenek a boszniai államelnökség, a parlament és a kormány munkájában. Ez nem azt jelenti, hogy a szerb képviselők lemondanak megbízatásukról, távolmaradásukkal csak annak a jogszabálynak az elfogadását akarják megakadályozni, amelyet Inzko „kényszerítene” rájuk – tette hozzá.

A legnagyobb bosnyák párt, a Demokratikus Akciópárt (SDA) vezetője, Bakir Izetbegovic szerint a szerbek ezzel a lépéssel nem fognak elérni semmit,

a szövetségi intézmények ugyanis a nyár végéig szabadságon vannak, így még körülbelül negyven napig nincs mit bojkottálni. Szeptemberben a helyzet úgyis normalizálódik.

Hasonló véleményen van Zeljko Komsic, a háromtagú boszniai államelnökség soros, horvát elnöke is, aki szerint most mérgesek a szerbek, mert elvesztettek egy csatát, de „előbb vagy utóbb túlteszik magukat rajta, minden rendben lesz”.

Milorad Dodik, az államelnökség szerb tagja már többször kifejtette, hogy véleménye szerint a Szerb Köztársaságnak ki kellene válnia Bosznia-Hercegovinából, és csatlakoznia kellene Szerbiához. Most arról beszélt, hogy

a szerbek nem akarnak olyan országban élni, ahol bárki törvényt hozhat pusztán azáltal, hogy megjelenteti a honlapján.

Az 1992–1995-ös boszniai háborút lezáró, 23 dokumentumból álló daytoni békeszerződés két országrészre osztotta Bosznia-Hercegovinát: a főként szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaságra, valamint a túlnyomórészt bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderációra. A békeszerződésbe azt is belefoglalták, hogy a három államalkotó népcsoportnak, a bosnyáknak, a horvátnak és a szerbnek egyenlő arányban kell részt vennie az állami szervek működésében. Ez pedig gyakran gátolja a reformok végrehajtását – emlékeztet az MTI. A nemzetközi közösség főképviselőjének funkcióját is ekkor hozták létre, a megbízottnak joga van törvényeket is hozni, nem csak felügyelni a békeszerződésben foglaltak alkalmazását.

Múlt év végén, a daytoni békeszerződés 25. évfordulójára időzítve a vezető szarajevói napilap, az Oslobođenje megjelentetett egy többszerzős véleménycikket, amelyet Daniel S. Hamilton, a Woodrow Wilson Center Globan European program igazgatója, Jasmin Mujanović politológus és blogger, valamint Majda Ruge, az European Council on Foreign Relations politikai thinktank vezető munkatársa jegyeztek. A szerzők szerint a békeszerződés azonnali revíziójára lenne szükség, mert a békeszerződés amellett, hogy véget vetett a háborúnak, konzerválta az 1995-ös állapotokat, és létrehozta az új állam két nagyobb területi egységét, a Boszniai Szerb Köztársaságot és a Boszniai-hercegovinai Föderációt, amelyekben a helybeli nacionalista elitek uralmát alapozták meg. A cikk szerint ha a nyugati hatalmak, az Egyesült Államok és az Európai Unió közösen nem dolgoznak ki számukra a daytoni egyezmény újragondolásával egy reformprogramot, úgy Oroszország és Kína nyugat-balkáni pozíciói fognak erősödni a továbbiakban. A szerzők sürgetik a nyugati döntéshozókat, elsősorban a bideni admisztrációt, hogy mielőbb módosítsák az ország alkotmányát, mert a három nemzetiséget leképező közigazgatás drága és fenntarthatatlan. A folyamatnak szerintük öt alapelvre kellene épülnie: 

• ki kell jelenteni, hogy a Bosznia-Hercegovinát alkotó államok esetében a területi elszakadás kizárt;
• az EUFOR békefenntartóinak oly módon kellene szétoszlania az országban, hogy megakadályozzák a rendőri és a paramilitáris erők visszaélését egy esetleges nagy volumenű civil engedetlenség esetén;
• a korrupt, etnonacionalista hivatalnokokat, akik akadályoznák a civil mozgalmakat, szankcionálni kell; 
• Belgrádot és Zágrábot figyelmeztetni kell, hogy tiszteletben kell tartsák Bosznia és Hercegovina szuverenitását; továbbá
• Moszkvát fel kell szólítani, hogy hagyjon fel a Boszniai Szerb Köztársaságban működő paramilitáris csoportok finanszírozásával.

(Borítókép: Az 1995-ös népirtás 26. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés Bosznia-Hercegovinában, 2021. július 11-én. Fotó: Elman Omic / Anadolu Agency / Getty Images)