Vencel
13 °C
23 °C

Pokoli indulatok az 50 fokos Iránban

000 Nic6413565
2021.07.27. 09:54 Módosítva: 2021.07.27. 16:30
Irán immár a koronavírus-járvány ötödik hullámával, az amerikai szankciókkal sújtott gazdasággal és az egykor gazdasági megváltásnak tekintett nukleáris megállapodás megmentéséről szóló tárgyalások elakadásával küzd. Mindezt egy újabb válság tetézi: a súlyos vízhiány.

Az elhúzódó aszály, az éghajlatváltozás miatt emelkedő hőmérséklet, valamint a természeti erőforrásokkal való több évtizedes rossz kormányzati gazdálkodás és a megfelelő tervezés hiánya következtében a vízválság a tiltakozások és az erőszakos zavargások újabb forrása.

A tüntetők az elmúlt napokban a délnyugati Huzisztán utcáira özönlöttek. A tartomány a tiltakozások epicentruma. A biztonsági erőkkel történt összecsapások néhol végzetes kimenetelűek voltak, ami tovább szította a tüntetők dühét – jelentette a New York Times tudósítója.

Huzisztánban arab lakosság is él. A múltban a diszkriminációval szembesültek, amit a szeparatista mozgalom csak fokozott. A tiltakozók ezúttal ragaszkodtak ahhoz, hogy sérelmeiket nem a szeparatizmus fűti. (Irán multikulturális ország, számos etnikai, nyelvi és kulturális csoporttal. A legnagyobbak a perzsák 51 százalék, majd az azeriek (24%) és a kurdok (7%). A lakosság 3 százaléka arab - a szerk.)

Vizet akarunk, csak vizet, nincs vizünk!

– idézte fel a történteket egy arab származású utcai árus Ahvázból, Huzisztán székvárosából.

„Erőszakkal és golyókkal válaszoltak” – tette hozzá a 29 éves Mohamed.

„Szomjas vagyok!” – üzenik az emberek Huzisztánban, és azonnali segítséget, valamint a helyi vezetők lemondását követelték. Mások attól sem riadtak vissza, hogy személyesen Ali Hámenei ajatollahot, Irán legfőbb vezetőjét tegyék felelőssé a vízhiányért.

„A illetékesek kötelesek foglalkozni Huzisztán problémáival” – reagált a tüntetésekre Hámenei.

Csak a vízválság gerjeszti az indulatokat

Az energetikai miniszter már májusban arra figyelmeztetett, hogy miután Irán az elmúlt fél évszázad legszárazabb nyarával néz szembe, az 50 fokot megközelítő hőmérséklet az áramszolgáltatás korlátozásához és vízhiányhoz vezethet.

Az iráni meteorológiai szolgálat júniusban arra figyelmeztetett, hogy a déli és nyugati területeken a szokásosnál 50–85 százalékkal kevesebb csapadék hullott, az átlaghőmérséklet pedig 2-3 fokkal emelkedett.

Huzisztánban található Irán olajkészleteinek 80, gázkészleteinek 60 százaléka. A tartomány a gazdaság egyik kritikus pillére. Az egykor virágzó termőföldeken cukornádat, búzát és árpát termesztettek. A vízhiány következtében azonban a termés elszáradt, a szarvasmarhák szomjan halnak.

A válaszlépések a megszokott mintát követik: a tiltakozásokat kemény kézzel fojtják el még akkor is, ha az illetékesek szerint a vízhiánnyal kapcsolatos panaszok jogosak.

A biztonsági erők és a rendőrök a kezdeti zavargások leverésére vonultak be Huzisztánba. A szemtanúk és a közösségi médiában megosztott videók szerint gumibotokkal verték a tömeget, könnygázzal oszlattak, drónokkal követték a tiltakozókat, sőt lövéseket adtak le.

Jogvédő szervezetek szerint három fiatalemberrel végeztek. A tüntetések áldozatainak elbeszélése szerint a törzsi fegyveresek voltak felelősek legalább két halálesetért. Az állami média egy rendőr haláláról számolt be.

Az utcán és az interneten tüntetők világossá tették: nem az elszakadást támogatják. Sérelmeik kizárólag a vízhiánnyal kapcsolatosak. A szeparatista csoportok nem használták ki a tüntetéseket ügyük előmozdítására.

A tüntetések legalább két, Huzisztánon kívüli nagyvárosba, Teheránba és Masádba is átterjedtek, ahol a tömegek szolidaritást vállaltak az aszály sújtotta tartománnyal.

A közösségi médiában megosztott videók szerint a huzisztáni Izehben a tüntetők azt skandálták: „Halál Hámeneire!” és „Nem akarunk iszlám köztársaságot!”. Egy teheráni metróállomáson az utasok azt kiáltozták: „Halál az iszlám köztársaságra!” – miközben a szerelvényre várakoztak.

A kormány küldöttséget menesztett Huzisztánba a vízválság kivizsgálására. Hasszán Rohani leköszönő elnök segélyt és kártérítést ígért a tartomány lakosainak. Két korábbi elnök, Mohammed Hatami és Mahmud Ahmadinezsád szintén támogatásáról biztosította a tüntetőket, és elítélte az ellenük elkövetett erőszakot.

A végső cél az arabok kitelepítése Iránból?

Környezetvédelmi és vízügyi szakértők szerint a rövid távú intézkedések, például a lajtos kocsik aligha oldják meg a problémát. A gátak és víztározók megnyitása átmeneti megkönnyebbülést jelentene Huzisztánban, ugyanakkor vízhiányt okozna Iszfahánban és a környező tartományokban.

A tiltakozások egyébként még július elején kezdődtek, miután egy arab törzsi sejk Ahvázba utazott földművesek kíséretében, hogy panaszt tegyen a fokozódó vízválság miatt.

Mi nem fogjuk elhagyni ezt a földet. Önök hozták ránk az árvizeket és az aszályt, hogy elvándorlásra kényszerítsenek bennünket. Nem megyünk el, ez az őseink földje

– Kálifa Marván sejk szinte kiabált a tárgyalóasztalnál ülő, döbbent iráni tisztségviselőkkel.

A sejk felháborodása szélvészként terjedt az Instagramon az ott élő arabok körében, és felszította azt a régóta érlelődő vélekedést, miszerint a központi kormányzat szándékos politikájával megkísérli kikényszeríteni kitelepítésüket, és ezzel megváltoztatni Huzisztán demográfiai térképét.

Az emberek megosztották saját történeteiket, fotókat és videókat tettek közzé a tikkadt farmokról, meg a sárban toporgó, szomjúhozó vízibivalyokról. Tiltakozásra szólítottak fel mindenkit, de a vízválságra és az erőszakmentességre helyezték a hangsúlyt.

Az olcsó áram és víz gerjeszti a fogyasztást

Az éghajlatváltozás, az aszály, a járvány és az amerikai szankciók miatti elhúzódó elszigeteltség össztüze csak fokozta az aggodalmakat.

„Nagyon súlyos áram- és vízhiánnyal nézünk szembe az egész országban” – mondta Irán egyik neves közgazdásza. „Ha az időjárás nem javul a következő hónapokban, a helyzet még rosszabb lesz” – tette hozzá Szádek Alhusszeini.

Szerinte a problémát részben a kormányzati támogatások okozzák, amelyek alacsonyan tartják az áram és a víz árát. Következésképpen túlzott és pazarló a fogyasztás.

Az áremelés viszont elégedetlenséget szül, mivel a 85 milliós Irán lakosainak zöme pénzügyi nehézségekkel küszködik.

Az üzemanyagárak hirtelen emelkedése 2019 novemberében országos tüntetésekké fajult, amelyeken nem sokkal később a kormány megdöntését követelték. A hatóságok napokra lekapcsolták az internetet, és kemény válaszlépéseket alkalmaztak a tüntetőkkel szemben. A nemzetközi jogvédő csoportok szerint legalább 300 embert megöltek, hétezret letartóztattak.

Az akkori zavargások Huzisztánban kezdődtek, és ott volt a legnagyobb az áldozatok száma is.

(Borítókép: Szárazság Iránban 2015-ben. Fotó: BEHROUZ MEHRI / AFP)