Cápák portyáznak az Adriai-tengerben

Ki gondolta volna, hogy a fiumei cápa legendája hosszú évtizedeken keresztül a hírlapi kacsa szinonimája volt a magyar sajtóban. Pontosabban: annak a hírlapi kacsának, amely leginkább a nyári uborkaszezonban élte világát. Leidenfrost Gyula (1885–1967) tengerbiológus, a fiumei Magyar Tengerkutató Intézet egykori igazgatója 1935-ben A fiumei cápa címmel tanulmányt írt A Tenger című folyóiratba, amelyben a neves tudós cáfolta azt a hiedelmet, hogy az Adriai-tenger legendás haramiája csak az újságok hasábjain támad:

A régi jó békevilágban az olvasóközönség egy kalap alá foglalta a hírlapi kacsát meg a fiumei cápát. Szentül meg volt róla győződve mindenki, hogy a fiumei cápáról szóló hírt a ravasz szerkesztők évről-évre elteszik és akkor veszik elő, amikor az eseménytelen nyári szezon bekövetkezik. Hát pedig nem volt igazuk, mert a hírlapi kacsa csak az újságok hasábjain él, de a fiumei cápa eleven valóság, ha nem is mindet Fiume környékén fogták. A „fiumei” elnevezés azért ragadt rá, mert a Quarneróban fogott cápák legnagyobb részét Fiumébe szállították. Ennek megint két oka volt. Az egyik az, hogy a cápák fejére a fiumei Tengerészeti Hatóság tetemes vérdíjat tűzött ki, a másik meg az, hogy Fiuméban sok idegen megfordult, akik szívesen fizettek beléptidíjat, csak hogy láthassák a tenger félelmetes haramiáját.

Óriás czápa a kikötőben

Vagyis volt fiumei cápa, meg nem is. A Hon című napilap már jó másfél évszázada, 1869. július 24-én arról számolt be röviden, hogy a Nemzeti Múzeum állatgyűjteménye negyven darabbal gazdagodott, és van „ezek között két czápa, melyet fiumei halászok küldtek be”.

Hat héttel később, szeptember 3-án a Pesti Napló két környékbeli cápa felbukkanásáról írt:

Egy második czápa mutatkozott Fiume mellett, alig két nappal az elsőnek elfogatása után. Úgy gyanítják, hogy miután az előbbi nőstény volt, ez a párja, mely most özvegyi bujában keresi elvesztett kedvesét, melyen ugyan nem nagy öröme telnék, ha kitömve s bepáczolva meglátná; a bús férj után szorgalmasan vadásznak a partlakosok.

A század utolsó negyedében is időről időre cikkek jelentek meg a Kvarner-öbölben fürdőzőket riogató cápákról. Az Ellenőr című politikai napilap 1879. augusztus 6-i esti kiadásában Óriási czápa címmel közölt például beszámolót:

A fiumei kikötőben néhány hét óta egy óriási czápa mutatkozik, melyet számtalan kísérlet daczára sem sikerült eddig elfogni. Egyszer már bele került a kifeszített hálóba, de azt csak hamar széttépte. A czápa körülbelül 6000 kilogramm súlyú lehet. A fiumeiek ekként meg vannak fosztva azon mulatságtól, hogy a szabad tengerben fürödjenek.

Az uborkaszezon szenzációja

1892. augusztus 9-én dettó a fiumei cápát (immáron sima c-vel) tűzte tollhegyére a Budapesti Hírlap tárcaírója:

A fiumei cápa a fővárosi sajtó saját külön tengeri kígyója. Ha szó van róla, még a legkomolyabb, legnehézkesebb újságok is facsarják magukból a nehezen csorduló humort és megeresztenek egy-egy mód nélkül elmés újdonságot, hogy íme, már megint felbukkant az Adrián az a híres nyári kacsa, mely az uborka-évszak rendes tüneménye; gyártja pedig a kánikulától nekitüzesedett fantázia, mert a fiumei cápa sült hazudság, a fiumei cápa nem egzisztál e világon.

A fiumei cápa ellenállhatatlanul beúszott az élclapokba. Az első magyar humoros újságban, az 1859-ben alapított Üstökös 1892. július 3-i számában a Kánikulás hírek között kapott helyet az alábbi szösszenet:

A fiumei czápa az idén is eljött Budapestre és találkozott a szabadban fürdőző Szapáry Gyula gróffal. Rövid gondolkodás után a czápa elnyelte a miniszterelnököt, de nem tudván megemészteni a grófnak véletlenségből fekete-sárgára föstött haját, öt szerencsésen kiköpte.

A legenda tovább élt a 20. században is, igaz, az újságírók jobbára csak hiányérzetüknek adtak hangot, mint a Kolozsvári Tükör zsurnalisztája 1926. szeptember 19-én:

Évek óta nem hal­lottunk már az uborkaszezon e gú­nyosan emlegetett szenzációjáról, mely mindig akkor kelt szárnyra, ha a rettentő kánikulában már lopni és gyilkolni is lusták voltak az embe­rek s a redakcióbán nem volt semmi megírnivaló. A fiumei cápa? A fiu­mei cápa eltűnt.

Vagy a Képes Krónika tollforgatója, K. Török Miklós, aki 1930. augusztus 10-én kelt cikkében ismételten feltette a kérdést:

Hová lett a fiumei cápa? Az ifjabb generáció már nem is emlékszik rá, pedig volt valamikor, régi, nagyon régi nyári időkben, amikor megérkezett a fiumei cápa és azt jelentette a fővárosi lapok olvasóközönségének, hogy nem történt semmi.

Magyar áldozata is volt a nagy fehérnek

Márpedig cápák mindig úszkáltak a Kvarner-öbölben. Hol több, hol kevesebb, hol csak a kisebb testűek, mint a macskacápa, hol nagyobbak is. A szakemberek szerint az Adriai-tengerben nem kevesebb, mint 26 cápafaj él. A nagytestű fajok közül az óriáscápa, a nagy fehér és a szürkecápa is honos az Adrián. A nagytestűek közül a kékcápa a leggyakoribb, de a part menti vizekben ritkán látható, mert ennek a fajnak a nyílt tenger a hazája.

Ami a legismertebb nagytestűt, a nagy fehér cápát illeti, az Adriai-tengeren az elmúlt másfél évszázadban – a világ tengereit figyelő Shark Research Institute (SRI) dokumentációja szerint – mintegy kilencven hiteles észlelés történt. A leghíresebb eseteket Elter Tamás újságíró cikke alapján foglaljuk össze.

Az egyik legdrámaibb cápatámadás 1908. július 7-én az Isztriai-félsziget déli csücskében lévő Medulin közelében történt. Fiatalok csónakáztak a tengerben, amikor cápák támadtak rájuk. A 16 éves Milena Scambelli vasrúddal igyekezett védekezni, de egyensúlyát vesztette, és a vízbe esett. Az egyik cápa leharapta a lábát. A Pesti Hírlap beszámolja szerint az odasiető halászok kivonszolták a sebesült leányt a partra, ahol csakhamar elvérzett. Milena tragédiáját festményen is megörökítették.

Sajnos magyar áldozata is volt a támadásoknak.

A szemtanúk állítása szerint egy 6-6,5 méter hosszúra becsült nagy fehér cápa volt a tettes. Két nap múlva a Fiumei-öbölben egy hasonló méretű példányt észleltek a halászok közvetlenül a felszín alatt, majd augusztus 30-án megint csak egy 6-6,5 méter hosszú nagy fehér cápa támadt rá a parttól 50-70 méterre tempózó férfira.

Az Opatija előtti vizekben több szerencsétlenség is történt.

1955-ben további két fürdőző lelte halálát cápatámadás során. Hat év múlva, 1961. szeptember 24-én ugyancsak a városi strandon, a parttól száz méterre úszó 19 éves egyetemistára támadt egy nagy fehér cápa.

A hetvenes évek elején folytatódtak a támadások. 1970 augusztusában Novigrad mellett egy helyi légzőkészülékes búvár, egy évvel később az opatijai strandon egy fürdőző, majd 1971 szeptemberében a Kvarner-öbölben, Ika mellett egy lengyel turista vált áldozattá.

Az 1970-es évek közepére megszűntek a cápatámadások. A szakemberek szerint a tömeges irtásuk megtette a hatását. Így az Adriából egy jó időre teljesen eltűntek (legalábbis az emberek látóköréből) a nagytestű cápák.

Cápaészlelések a 21. században

Ponosz Pave Arkovics horvát hajóskapitány 2003 júniusában úgy döntött, hogy nem riasztja el hazájától a külföldi turistákat. Az történt ugyanis, hogy

Az idegenforgalmi főszezon kezdetén aztán három héten át titkolta a rekordfogást. Képzelhetik, mit élhetett át a hajóskapitány: egyfelől ott volt az óriási zsákmány, másfelől meg a tengerpart népszerűsége. Az is átfuthatott az agyán, hogy 2003 addig sem szűkölködött a horrorisztikus szereplőkben. A dalmáciai Zadar környékén például a fekete özvegy nevű óriáspókok megjelenése keltett riadalmat. Ha ehhez hozzávesszük a már „hagyományos" erdőtüzeket és a nagy szárazságot, kész csoda, hogy 2003-ban is ki lehetett tenni a horvát tengerpartra a megtelt táblát.

2005 július 7-én pedig a Reful nevű horvát teherhajó legénysége látott Pulától 40 kilométerre nagy fehér cápát, ahogy a közeli olajfúrótorony munkásai és egy helybeli lakos is. A hír hallatán a parti őrség több hajóval átfésülte a környéket, de nem talált semmit.

2008-ban – csaknem három és fél évtized után – ismét cápatámadást jegyeztek fel az Adrián! A dalmáciai Vis szigetén, a parttól húsz méterre négy szlovén légzőcsöves búvár szigonypuskával halakra vadászott.

A műtét közben felfedezték, hogy a cápa egyik kitörött foga az izomrostok közé ékelődött. Ez alapján állapították meg, hogy a támadó egy öt méter körüli nagy fehér cápa lehetett.

Hogy mit hoz a jövő? Alessandro De Maddalena olasz tengerbiológus vizsgálatai mindenesetre azt mutatják, hogy az Adriai-tenger a nagy fehér cápák egyik szaporodási területe lehet, amire néhány újszülött egyedre vonatkozó megfigyelés is utal Montenegró és Dalmácia térségéből.