Ezermilliárd dolláros kincset rejt Afganisztán földje

Afganisztán a világ egyik legszegényebb országa. A jövő azonban biztató. Valamivel több mint egy évtizede, 2010-ben ugyanis amerikai katonai szakértők és geológusok felderítették, hogy a Közép- és Dél-Ázsia kereszteződésében fekvő ország földje közel ezermilliárd dollár értékű ásványkincseket rejt – írja a CNN.

A Reuters már – az afgán bányaminiszter korábbi, szintén 2010-es nyilatkozatára hivatkozva – háromezer milliárdra becsüli az egyelőre még a föld mélyén heverő ércek értékét.

Maradjunk azonban az így is eszméletlenül hatalmas összeg, az 1 billió dolláros, azaz 1000 milliárd dolláros, durván háromszázezer milliárd forintos tételnél. Összehasonlításul: az Egyesült Államok két évtized alatt ennek a dupláját költötte afganisztáni küldetésére és az ország felvirágoztatására. Igaz, sikertelenül.

Az éves magyar GDP a rekorderős 2019-es évben például 163,5 milliárd dollár volt, vagyis a magyar gazdaságnak hat év alatt sikerülne kitermelnie azt, ami gyakorlatilag a több mint négy évtizede háborúzó ország bankbetétjének tekinthető. Méghozzá színaranyban.

Az afgánok többsége napi két dollárból nyomorog

Az aranyon kívül azonban vannak még értékesebb lelőhelyek is. A vas, a réz és az arany készletei szétszórva találhatók a tartományokban. Rajtuk kívül vannak ritkaföldfémásványok is, és ami talán a legfontosabb: Afganisztán a világ egyik legnagyobb lítiumlelőhelye, ami az újratölthető akkumulátorok és más, az éghajlati válság kezeléséhez nélkülözhetetlen eszközök ritka összetevője.

Afganisztán a lítium Szaúd-Arábiája – idézte a Pentagon egy 2010-ben keltezett emlékeztetőjét a New York Times.

„Afganisztán minden bizonnyal az egyik leggazdagabb térség hagyományos nemesfémekben, de a 21. század feltörekvő gazdaságához szükséges fémekben is” – hangoztatja Rod Schoonover, az Ecological Futures Group alapító tudósa, biztonsági szakértő.

Mielőtt Joe Biden elnök bejelentette volna, hogy kivonja az amerikai csapatokat Afganisztánból, amivel megteremtette a tálib ellenőrzés visszatérését, az ország gazdasági kilátásai igencsak bizonytalanok voltak.

– állapította meg az amerikai kongresszusi 2020-ban.

Legutóbbi országprofiljában a Világbank szerint az afgán gazdaságot továbbra is „a törékenység és a segélyektől való függés alakítja”.

A magánszektor fejlődését és diverzifikációját a bizonytalanság, a politikai instabilitás, a gyenge intézmények, a nem megfelelő infrastruktúra, a széles körben elterjedt korrupció és a kiszámíthatatlan üzleti környezet korlátozza

– áll a Világbank márciusi értékelésében.

A gyenge kormányzattal rendelkező országok általában az úgynevezett „erőforrásátoktól” szenvednek. A természeti erőforrások kiaknázására tett erőfeszítések ugyanis nem hajtanak hasznot sem a lakosságnak, sem a hazai gazdaságnak. Afganisztán ásványkincseinek felderítése, amely mellesleg a Szovjetunió által végzett korábbi felméréseken alapul, igencsak ígéretes.

A lítium és a kobalt, valamint a ritkaföldfémek, például a neodímium iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt, mivel számos ország a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése érdekében lépcsőzetesen átáll az elektromos autókra és más tiszta technológiákra.

A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a lítium, a réz, a nikkel, a kobalt és a ritkaföldfémek globális készleteit jelentősen növelni kell, ellenkező esetben a világ kudarcot vall az éghajlati válság kezelésében. Jelenleg mindössze három ország: Kína, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ausztrália adja a lítium, a kobalt és a ritkaföldfémek globális termelésének háromnegyedét.

„Ha Afganisztánban néhány évre helyreáll a béke, ami lehetővé teszi ásványkincseinek kiaknázását, akkor egy évtized alatt a térség egyik leggazdagabb országává válhat” – írta Said Mirzad, az amerikai földtani intézet szakembere a Science magazinnak még 2010-ben. Mirzad 1979-ig vezette az afganisztáni földtani intézetet.

A befektetők szigorú környezetvédelmi, társadalmi és kormányzási normákat követelnek meg

A várt nyugalom sosem érkezett el, és Afganisztán ásványkincseinek nagy része a földben maradt – mondta Mosin Khan, az Atlantic Council vezető munkatársa, a Nemzetközi Valutaalap korábbi, közel-keleti és közép-ázsiai igazgatója.

Az arany, a réz és a vas bányászata ugyan már korábban megkezdődött, a lítium és a ritkaföldfémek kitermelése azonban sokkal nagyobb befektetést és technikai szaktudást igényel, ráadásul időigényes. Egy lelőhely felfedezésétől számítva átlagosan 16 évbe telik, amíg egy bánya megkezdi a termelést.

Khan szerint jelenleg az ásványkincsek évente csupán egymilliárd dollárt termelnek Afganisztánban. Ennek 30-40 százalékát azonban elszipkázza a korrupció, valamint a hadurak és a tálibok, akik a kisebb bányaprojektek felett őrködnek.

Külföldi befektetőket már azelőtt sem találtak, hogy a tálibok elűzték Afganisztán nyugati támogatású polgári kormányát. Most még nehezebb lesz magántőkét vonzani, mivel számos globális vállalat és befektető egyre szigorúbb környezetvédelmi, társadalmi és kormányzási normákat követel meg.

„Ki fog Afganisztánban befektetni, ha korábban sem voltak hajlandóak befektetni?” – kérdezte Khan. „A magánbefektetők nem vállalják a kockázatot.”

Noha Kína megerősítette, hogy kapcsolatot tart fenn a tálibokkal, szakértők szerint a folyamatos instabilitásra való tekintettel Peking kivár.

„Úgy vélem, hogy más feltörekvő területeket fognak előnyben részesíteni a tálibok vezette Afganisztán előtt” – mondta Howard Klein pénzügyi tanácsadó, aki lítiummal kapcsolatos javaslatokat ad befektetőknek.

(Borítókép:  Egy fiatal afgán férfi áll egy kőbányánál 2011. február 4-én. Fotó: Benjamin Lowy/Getty Images)  Fotó: Benjamin Lowy / Getty Images)