Harminc éve zárt be a világ legnagyobb nukleáris terepe

Amikor a második világháborút követően Sztálin egyik legfontosabb bizalmasa, Lavrentyij Berija feladatnak kapta a megfelelő helyszín kiválasztását a szovjet nukleáris kísérletek számára a Mongólia feletti, Bajkálon túli területek, és Kazahsztán is egyaránt felvetődött. Az 1947-ben megszületett döntés végül Kazahsztán keleti részére esett, amely mellett szólt, hogy egyrészt a közelben nem voltak nagyobb települések, másrészt a területeknek volt vasúti összeköttetése, amely megkönnyítette a logisztikai kérdéseket is. 

A jelenleg elérhető szovjet dokumentumok úgy írták le a helyszínt, mint emberek nélküli pusztaságot, egy kvázi sivatagot. Ez azonban nem egészen fedte a valóságot.

Valószínűleg közrejátszhatott a döntésben az is, hogy Kazahsztán a világ egyik legnagyobb urán készletekkel rendelkezik, 2019-ben például a világ urán termelésének a 43%-a származott ebből az országból.

Felépítettek egy várost, hogy aztán felrobbantsák

A Szovjetunió pedáns módon állt hozzá a nukleáris kísérletek megvalósításához. Az első, 1949-es szovjet atomrobbantás előtt felépítettek egy egész városrészt a kísérletektől nem messze – háromemeletes házakkal, vasúti és közúti felüljáróval, amelyeken vasúti szerelvények és autók várakoztak, sőt, még az egyik moszkvai metróállomás hű mását is megalkották. A terepen katonai egyenruhába öltözött manökenek álltak, valamint 1538 bárány és más élőállat. Az epicentrumtól különböző távolságra tankokat, páncélosokat, repülőket és tüzérségi fegyvereket helyeztek el.

Egy időben a szovjet tudósok a fejükbe vették, hogy az atombombákat ipari célokra is fel lehet használni, sőt, tereprendezésre, folyószabályozásra is. A nagyszabású tervek szerint az atom segítségével a folyók irányának megváltoztatásával, új tavak kialakításával a Szovjetunió irányítani akarta magát a természetet is. Nem sikerült. Mint utólag kiderült, a nukleáris robbantások következményei rendkívül károsak az élővilágra, és a kazah kísérleti terepen kialakított egy tucatnyi atom-tó nagy része azóta is élettelen.

 A hatvanas években készült szovjet kisfilm a nukleáris robbantás következtében kialakított Csagani tóról, amelynek a vize – a film szerint – tökéletesen biztonságos, fürdésre, és még az állatok ellátására is alkalmas.

Minden Kazahsztánnal indult

1989 februárjában aztán egy újabb föld alatti nukleáris robbantás során nagy mennyiségű radioaktív anyag szabadult ki a felszínre. Ekkor már javában tartott a gorbacsovi glasznoszty időszaka, és nem egészen három évvel azelőtt következett be a világ legnagyobb nukleáris katasztrófája Csernobilban. A szemipalatinszki szivárgás azonnal nyilvánosságra került, elindítva a szovjet kísérleti terep bezárásáért folytatott küzdelmet. A nagyszabású tüntetések ellenére azonban újabb két év kellett hozzá, hogy Kazahsztán már a szuverenitásának elnyerése után, 1991. augusztus 29-én végleg pontot tegyen a szemipalatinszki nukleáris kísérleti terep történetének a végére.

1992-ben véget vetettek a nukleáris kísérleteknek Nevadában, majd jött Franciaország, 1996-ban pedig Kína is bezárta a Lop Nur-is kísérleti terepét. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) végül 1996-ban fogadta el az Átfogó Atomcsend Szerződést, amelynek jelenleg 185 aláírója van. Pakisztán, India és Észak-Korea azonban nincs köztük. Míg az előbbi kettő utoljára 1998-ban tesztelte a nukleáris fegyvereit, Észak-Korea az elmúlt egy évtizedben legalább háromszor, legutóbb 2017 szeptemberében.

Kilátás a földalatti nukleáris robbanás helyszínére

Fotó: Tass / Getty Images Hungary

Kazahsztán a továbbiakban az atomfegyvereiről is lemondott. Az ország 1410 nukleáris töltetet örökölt a Szovjetuniótól, a világ negyedik legnagyobb atom arzenálját. Az utolsó töltetet 1995-ben semmisítették meg, éppen a szemipalatinszki bázis egyik tárnájában.

Turisztikai potenciál

A szemipalatinszki kísérleti területeken ma is helyenként magas sugárzás tapasztalható, és az évtizedek során a földbe jutott radioaktív anyagok miatt a régió még évezredekig lakhatatlan lesz.

A terület újabban egyre inkább turisztikai látványossággá válik: a látogatók egyfajta kazah Csernobilt látnak Szemipalatinszkban. Van itt egy 1954-ben megépített, de 1994-ben teljesen kiürített titkos katonai szellemváros, Csagan, amely a kilencvenes évekig nem is szerepelt a térképeken. Van itt múzeum, kurcsatovi adminisztratív központ, és persze a fő „attrakció″ – a hatalmas kráterekkel díszített, ma is sugárzó nukleáris kísérleti terep.

(Borítókép: A kazahsztáni Szemipalatinszk teszthelye 1989. február 12-én. Fotó: TASS / Pavlunin / Getty Images)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!