Taquile: A sziget, ahol a férfiak is kötögetnek

Tényfeltáró riportjában a BBC egy olyan hagyományt és kultúrát mutat be, amely az európai kultúrkör számára izgalmasnak tűnik, ugyanis Taquilén a férfiak olyan kalapokat és sapkákat varrnak, amelyek sokféle impulzust, behatást, érzelmi stációt határoznak meg. Érdekessége még ennek a hagyománynak, hogy a nők gyűjtik össze a kalapokhoz szükséges alapanyagot, amelyet aztán a férfiak dolgoznak fel. Tehát a maszkulinitás nem az alapvetően maszkulin feladatok elvégzésének minőségéből tűnik ki, hanem az elkészített kalap milyenségéből. Érdekes párfogó.

A riportban egy Alejandro Flores Huatta nevű, 67 éves férfit kérdeztek a perui sziget kultúrájáról, aki beszámolt arról, hogy a szigetet 1300 ember lakja, és

Honnan származik a hagyomány?

Egy több mint 500 éves hagyományról beszélhetünk, amelynek a gyökerei az inka, a pukara és a colla civilizációk tradícióihoz nyúlnak vissza. Meghatározó lehetett az inka kultúra, mert leginkább az inka fejdísz hasonlít a taquilei chullóhoz.

A chullo egy, az Andokból származó kalap, sapkaszerű fejfedő, aminek a végén bojt lóg, vagy kétoldalt fülvédője van. Azonban a taquilei chullók és az inka fejdíszek nagyon különbözőek, hiszen az inkák díszes kalapjaikra társadalmi „jelvényeiket” tették rá. Vagyis a szimbolika különböző, a díszítésben azonban találhatók összefüggések.

A sziget öregei – mondja Alejandro – arról beszélnek, hogy 1535 körül, a spanyol hódítással érkeztek meg a chullók, mert hasonló kalapot viseltek, mint amit ők készítenek,

de nem ugyanazokat a mintákat vagy szimbólumokat használták.

Taquile mindig híres volt textíliáiról. A nők gondoskodnak a gyapjat adó juhokról, a férfiak pedig kötnek. 

A sziget nagyjából az 1950-es évekig elszigetelve létezett a dél-amerikai kontinens egybefüggő szárazföldjétől, így tudta érintetlenül megőrizni örökségét és hagyományát.

Van egy kecsua mondásuk, amely valamelyest egybecseng a keresztény hit alapelveivel, miszerint „Ama sua, ama llulla, ama qhilla”, ami annyit tesz, mint „Ne lopj, ne hazudj, és ne légy lusta”. 

A turizmus az 1970-es években indult hódító útjára, és jelentős bevételi forrást jelentenek mindmáig a látogatók. 

Alejandro egyike annak a hét embernek, akit textilmesterként tartanak számon, többek között a sziget vezetőjével, Juan Quispe Huattával együtt.

A kalapok magukért beszélnek

A szigeten élő fiúkat 5-6 éves koruktól kezdve tanítják a kötésre, apáról fiúra száll az örökség. Fontos megérteniük a fiataloknak, hogy ez egy lassú és fáradságos munka, viszont hűen tükrözi a családi hagyományokat.

A kalapok magukért beszélnek a párválasztás szempontjából. Hiszen 

Utóbbi eszközről Alejandro azt mondta, azért választják a küllőt kötőtűnek, mert vékony, és nem törik el olyan könnyen. A leendő apósok úgy tesztelik leendő vejük chullóját, hogy vizet merítenek bele, és minél távolabbra lehet sétálni vele anélkül, hogy csepegne, annál jobb a kalap minősége. Egy jól kötött chullóval akár 30 méteren át is lehet vizet hordani. 

Természetesen az após ellenőrzését az egész falunak látnia kellett, ezáltal vált igazán hitelessé a fejfedő.

Egyébként az összes chullo alapvetően egyedi és személyes, az ikonográfia és a színek gyakran ismétlődnek. Például az állatszimbolika, a növények megjelenítése vagy a színek közül a kék igazán jelentős, mert Mama Cocha előtt tiszteleg, vagyis a közeli tó előtt, amely élteti és ellátja a közösséget. 

Az az ember nevezhető férfinak, aki nagyon jó chullót köt

– tette hozzá Alejandro.

A kalapok sokszínűsége az ember életének múlásával változik. Mindig új chullo készül, ha az ember összeházasodik vagy elválik, vagy ha más társadalmi szerepet vállal. 

Nem csak a kalap számít

Ha valaki mégis azt gondolta, hogy ennyi elég lesz, akkor téved, ugyanis nemcsak a férfiak, hanem a nők is készítenek egy egyedi chumpit, ami egy színes és díszes öv. Ezt az övet a nők esküvőjük napján adják ajándékba vőlegényüknek.

A dolog teljesen személyes és egyedi, hiszen az övbe belefonják a hajukat is a nők. Ezek a chumpik sokszor tükrözik férjük chullóját. Gyakran naptári övnek is nevezik, mert a 12 sor az év 12 hónapját is jelképezi.

A taquilei nők – mint a férfiak fiaiknak – továbbadják lányaiknak ezt a készséget. Még egy praktikus haszna is van az övnek: a mezőgazdaság munkák során szorosan tartja az ember derekát.

Ha a lány igazán jó szövő, akkor sok szimbólumot láthatunk meg a chumpiban. Az övvel elmondhatják a teljes történetüket

– magyarázta Alejandro.

A koronavírus hatása

A koronavírus-járvány, mint mindenre, úgy a sziget életére is kihatással volt. A látogatók lassan elmaradoztak, majd el is tűntek, ezzel tulajdonképpen a helyiek elveszítették fő bevételi forrásukat. Szerencséjükre támaszkodhattak az egyébként régóta működő gazdálkodásukra. A járvány szimbóluma, a vírusról ismert kép megjelent a fiatalabb generációk kötésében is, ugyanis 

Alejandro és a többi kötőmester úgy értékelte a pandémia okozta kilátástalanságot, hogy ezáltal kultúrájukhoz és hagyományaikhoz még inkább kötődnek.

Sok ismeretünk van az őseinktől, és segítenem kell a fiatalabb generációnak megérteni, hogy ezt a bölcsességét soha nem szabad elfelejteniük

– emelte ki Alejandro.

(Borítókép: Egy férfi chullo nevű kalapot köt a perui Taquile-szigeten 2019. június 2-án. Fotó:  Giovanni Mereghetti / Education Images / Universal Images Group / Getty Images)