Bőven volt lehetőség a manipulációkra az orosz választásokon

A képviselői helyek döntő többségét, a 450-ből 324-et szerzett meg az Egységes Oroszország kormánypárt a szeptember 17-19 között lebonyolított parlamenti választásokon. Az országban 2016 óta kevert rendszer van érvényben – a helyek felét pártlistás szavazáson, míg másik felét egyéni körzetek alapján választják. A választásokat megelőzően a kormánypárt számára nem nézett ki túl jól a helyzet: a 2018 előtt még ötven százalék feletti támogatottságon álló Egységes Oroszország még az állami VCIOM közvéleménykutató intézet felmérése alapján is 29 százalékra zuhant. A népszerűségvesztés oka leginkább a gazdasági helyzetben keresendő. Egy 2018-ban bevezetett reform jelentősen megemelte a nyugdíj korhatárt, megadva ezzel az alaphangulatot. Erre jött rá a nem éppen rózsás gazdasági helyzet: az orosz gazdaság stagnált, miközben az infláció nagy lépésekben nőtt. Az általános életszínvonal csökkenés és a gazdasági problémák mellett a korábban sikeres külpolitikai tematizálás (Krím-félsziget visszaszerzése, szíriai beavatkozás) már nem működött. Ennek ellenére a különböző, Kremlhez közeli források szerint pártlistás szavazáson legalább 45 százalékos eredményt várt a pártvezetés.

Az Egységes Oroszország végül 49,82%-on zárt, ez azonban még nem tükrözi a valódi eredményt: egyéni körzetekkel együtt a kormánypárt a képviselői helyek 72 százalékát szerezte meg. Az orosz ellenzék szerint semmi nem indokolta ezeket az eredményeket, és idén az elmúlt harminc évben példátlan választási csalásokra került sor.

Lehetőség a manipulációkra

A választások során számos intézkedés valóban nagyban segítette a kormánypárt jobb eredményét. A hivatalosan a járvány miatt bevezetett háromnapos szavazás több időt engedett a mobilizálásra. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) becslései szerint az orosz munkaképes lakosság 17,7%-a az állami szektorban dolgozik, további 12,9% pedig állami vállalatokban. Vagyis az orosz munkaképes lakosság közel harmada az államtól függ, ezáltal könnyebben befolyásolható és mobilizálható. Munkanapon pedig egyszerűbb mobilizálni, mint hétvégén. Vasárnapra például az orosz katonaság 99,8 százaléka leadta a voksát, ami önmagában több mint 1,2 millió embert jelentett.

Hasonlóan jól sikerült mobilizálni a Moszkva által támogatott szeparatista területek lakóit, akik az elmúlt évek során egyre nagyobb mértékben jutottak orosz állampolgársághoz. A Kelet-Ukrajnával határos Rosztovi területen például 67 százalékos részvételi arányt regisztráltak, miközben az országos átlag 51% volt.

A legnagyobb kritika azonban az elektronikus szavazást érte. Ilyenre orosz parlamenti választásokon először került rá sor, teszt jelleggel Moszkvában és hat másik régióban. Moszkvában a szavazatok közel fele - kétmillió szavazat - elektronikusan került leadásra. Minden régióban, ahol elektronikusan is lehetett szavazni, végül az Egységes Oroszország jelöltjei győztek. A legnagyobb dráma az orosz fővárosban játszódott le, ahol hétfő reggelig valamiért nem tették közzé az elektronikus szavazás eredményeit, és több körzetben a helyben leadott szavazatok alapján ellenzéki jelöltek vezettek. Az elektronikus szavazatok azonban mindenhol megfordították az addigi eredményeket.

Új párt került be az orosz parlamentbe

A választások nagy kérdése volt, hogy hová mennek át a kormánytól elforduló szavazók, és kire tudnak szavazni a liberális beállítottságú szavazók. Az előbbieket a Kommunista Párt szívta fel, míg a fiatalabb szavazók más alternatíva híján egy teljesen új, tavaly alakult pártot, az Új Embereket (Novije Ljudi) választották.

A jelenlegi négypárti szerkezet 2003-as választások óta változatlan – a kormánypárt mellett az Állami Dumában van a Kommunista párt, a Liberális Demokrata Párt, valamint valahol a kommunisták és a kormánypárt között álló Igazságos Oroszország. Ezek mind úgy nevezett rendszer-pártok: a középen álló Egységes Oroszországtól balra és jobbra található különböző spektrumokat képviselik, és bár nézeteik marginálisabb dolgokban eltérnek, de a legfontosabb kérdésekben mindig a kormányt támogatják.

A jelek szerint ilyen rendszer-párt lehet az Új Emberek is, amelynek a parlamenti bejutása megfelelő hátszél nélkül, új pártként gyakorlatilag elképzelhetetlen lett volna. A választások előtti intézkedések lényegében kizárták a valódi kihívást jelentő, liberális ellenzéki jelöltek indulását, és a Kreml-közeli források szerint éppen az Új Emberek kapta azt a feladatot, hogy választási lehetőséget adjon a 30 év alatti, fiatal, liberális beállítottságú szavazóknak. A párt egyetlen ismert arca a vezetője, Alekszej Necsajev, a Faberlic vállalat tulajdonosa. A politikai programjuk adócsökkentésekre, a gazdaság kifehérítésére, valamint az egészségügy és az oktatás fejlesztésére irányul.

Kommunista párt mint alternatíva

A pártlistás szavazás közel 19 százalékát szerző kommunisták újra Oroszország második legnagyobb politikai erejévé léptek elő (az előző választásokon egységesen 13-13 százalékot szereztek a Liberális Demokrata Párttal). Ennek oka egyrészt, hogy a Kommunista Párt képviseli azt a szociális és gazdasági tematikát, amely a gazdasági gondok terjedésével a leginkább foglalkoztatja az orosz lakosságot, másrészt kellőképpen mást tudtak ajánlani, mint a kormánypárt, amivel számos protest szavazót is magukhoz csábítottak. Az ígéretek között szerepelt a nyugdíj reform eltörlése, szociális egyenlőség, az elszegényedés megállítása, rezsicsökkentés, alkotmányreform és nagyarányú iparosítás. 

A politikai trendek két következtetésre adnak okot: az egyik, hogy a romló orosz gazdasági helyzet és a kormánypárt növekvő népszerűtlensége a Kommunista Párt támogatói bázisát növeli, visszahozza a szovjet korszak iránti nosztalgiát és összességében bizalmatlanságot kelt a piacgazdaságban működő befektetőkben és más gazdasági szereplőkben.

A másik következtetés, hogy az orosz parlament megújítását nehéz lesz tovább húzni, és a változásoknak az új párt érkezése lehet az egyik előszele. A kormánypárt mellett az Állami Dumában lévő két legnagyobb párt vezetői már bőven a nyugdíj korhatár felett állnak - Gennagyij Zjuganov (Kommunista Párt) most 77 éves, a másik spektrumot képviselő Vlagyimir Zsirinovszkij (Liberális Demokrata Párt) 75. A két párt lényegében nem tudott kitermelni más karakteres, jól felismerhető - és a Kreml számára elfogadható - jelölteket, ami az öt év múlva esedékes következő parlamenti választásokon már mindenképpen éreztetni fogja a hatását.

Medvegyevnek mennie kell?

A választási eredményeken túllendülve a politikai köröket most leginkább az a kérdés izgatja, hogy milyen változások jöhetnek az orosz vezetésben.

Medvegyev 2008-12 között volt Oroszország elnöke, majd helyet cserélve Putyinnal kormányfő lett. Tavaly januárban menesztették, azóta a pártvezetés mellett Putyin helyettese az orosz Biztonsági Tanácsban. Az augusztusi párt-csúcson Medvegyev egy újabb pofont kapott: az orosz államfő által bejelentett pártlista vezető helyeire az Egységes Oroszország elnöke nem került fel, ami tovább erősítette a várható távozásáról szóló pletykákat.

(Borítókép: szavazatszámlálás 2021. szeptember 19-én Moszkvában. Fotó: Evgenia Novozhenina / Reuters)