Immár két éve politikai válságban őrlődik Grúzia, és ez csak egyvalakinek lehet jó

Amikor egy kellemes, őszi napon Miheil Szaakasvili volt grúz elnök több mint nyolcéves emigráció után átlépte hazája határát, rendkívül kockázatos, de hidegvérű politikai számítás vezérelte. Grúziában a politikus legalább hat év börtönre számíthatott, de az ellene folyamatban lévő más büntetőeljárások alapján akár tíz évig is rács mögött tarthatnák. Azonban a visszatérése utáni másnap tartották az önkormányzati választásokat, amelyeken egy korábbi alku alapján a jelenlegi kormánypárt rossz szereplése automatikusan előrehozott parlamenti választásokat vont volna maga után. Szaakasvili régóta várt, mégis hirtelen történt érkezésének mobilizálnia és lelkesítenie kellett volna az ellenzéki szavazókat, és súlyos csapást mérni a kormánypártra. A számítás azonban nem jött be: a kormánypárt közel 47 százalékos eredménnyel győzött, a volt elnököt pedig még érkezése napján letartóztatták. A lépés mögött ugyanakkor hosszú távú célok állhatnak, és Szaakasvili hazatérése teljesen felkavarhatja a már több mint egy éve politikai válságban élő Grúziát.

A széles körű gazdasági, politikai és közigazgatási reformoknak megvolt az ára: a reformok számos visszaélésre is lehetőséget adtak, kiélezetté vált a viszony Oroszországgal, ami 2008-ban háborúhoz és a grúz exporttermékek teljes kizárásához vezetett, és előtérbe kerültek az elnök személyes ambíciói is, amelyek autokratikus gondolkodásról árulkodtak.

A 2013-as választási vereség után Szaakasvili elhagyta az országot, de távolról is az általa alapított fő ellenzéki erő, az Egységes Nemzeti Mozgalom tiszteletbeli elnöke maradt. Az időközben Ukrajnában menedéket talált volt grúz elnököt távollétében hivatali visszaélés címén három és hat év börtönre ítélték, 2015-ben pedig grúz állampolgárságától is megfosztották, jelenleg ukrán útlevele van. Miközben Szaakasvili az elmúlt hat évben több fontos ukrán pozíciót is betöltött (Odessza kormányzója Petro Porosenko elnöksége alatt, Volodimir Zelenszkij alatt most éppen az ukrán reform tanács vezetője), a háttérben valószínűleg végig a grúziai visszatérését tervezte. 

A politikus úgy érezhette, a hazatérésre most adódhat a legjobb lehetőség. Grúzia ugyanis már több mint két éve folyamatos politikai válság állapotában él, amióta 2019 júniusában egy orosz képviselő, Szergej Gavrilov a grúz parlament házelnökének a helyére ült, és orosz nyelven tartotta meg az államközi bizottság ülését. A kormányzó Grúz Álom párt népszerűsége azóta meredeken ívelt lefelé, a tüntetések és a tiltakozó akciók pedig mindennapossá váltak a fővárosban, a demonstrálók egy ponton még a parlament épületét is megrohamozták.

Az európai integráció felé sodródó, de közben a Nyugat és Oroszország között egyensúlyozni próbáló, megosztott Grúziát Brüsszel segítségével próbálták békíteni. Február utolsó napján érkezett Grúziába az Európai Tanács elnöke, Charles Michel. A belga politikusnak sikerült a lehetetlen: áprilisra minden grúz politikai erő elfogadta a politikai krízisből kiutat mutató egyezséget.

Ez alapján a kormány vállalta a politikai foglyok szabadon bocsátását, valamint nagyvonalú választási és igazságügyi reformok tervét. A megegyezésnek ugyanakkor volt egy olyan része is, amely különösen izgalmasnak ígérkezett az ellenzéki erők számára: a kormányon lévő Grúz Álom megígérte, hogy amennyiben az október 2-ai önkormányzati választásokon 43 százaléknál rosszabb eredményt érnek el, akkor előrehozott parlamenti választásokra kerül sor. 

Utólag már nem számít, hogy miért lett pont 43 százalékra belőve a kormánypárt szereplése, ahogy az sem, hogy nyáron a Grúz Álom végül kihátrált az egyezségből, amiben részben az ellenzék bénázásának is szerepe volt. Világos volt, hogy nagy a tét, a rossz eredménynek messzemenő hatása lesz.

Itt jött a képbe a nyolc éve önkéntes száműzetésben élő Szaakasvili, akinek a személye végig ott kísértette a grúz politikát. A volt elnök úgy érezhette, hogy most jött el a legmegfelelőbb pillanat a diadalmas hazatérésére, és érkezésével egy nappal a választások előtt valósággal berobbantotta a politikai színteret. A stratégia mögött nyilvánvaló párhuzamokat lehet találni az orosz ellenzék vezetőjével, Alekszej Navalnijjal, aki a potenciális letartóztatás ellenére mégis hazatért Oroszországba idén januárban, németországi felépülése után. Navalnij jelenleg több mint két és fél éves börtönbüntetését tölti, legkorábban 2023 októberében szabadulhat, hacsak nem varrnak a nyakába újabb börtönbüntetéseket.

Szaakasvili döntése mögött ugyanakkor feltehetően magánéleti okok is húzódtak: a grúziai visszatérése napján közzétett videóban a volt elnök bejelentette a kapcsolatát egy 31 éves ukrán képviselőnővel, Liza Jaskóval, miközben a politikusnak családja van, feleségével, Sandra Roelofsszal huszonnyolc éve házasok, két gyermeket neveltek fel.

Nehéz egyelőre megmondani, hogy Szaakasvili lépésének volt-e kézzelfogható politikai eredménye. Rövid távon semmiképpen – a volt elnök jelenleg legalább hatéves börtönbüntetés elé néz, a politikai fordulat pedig nem sikerült Grúziában. A kormánypárt a szavazatok 46,69 százalékát szerezte meg az önkormányzati választásokon, míg Szaakasvili pártja, az Egységes Nemzeti Mozgalom 30,7 százalékot kapott. A kormány azonban az első fordulóban nem tudott győzni az öt grúz nagyváros egyikében sem, így október végén ezekben második kör lesz. 

Elképzelhető, hogy Szaakasvili hosszú távra számol, amiben több logika lehet: a grúz politikai válság nem oldódott fel, sőt tovább mélyült, a mártírszerepbe került volt elnök grúziai jelenléte pedig tovább csökkenti a kormánypárt támogatottságát, mobilizálva az ellenzéki szavazókat. Szaakasvilinek sikerült ismét a politikai élet középpontjába kerülnie, és Navalnijjal ellentétben a legnagyobb ellenzéki erő egyik vezetőjeként a politikai háttere is rendelkezésre áll a további harcokhoz.

https://t.co/TkVxnNcRtQ

— Mikheil Saakashvili (@SaakashviliM) October 1, 2021

Az elkapott fotón két őr kíséri a mosolygós Szaakasvilit a börtönbe.

Ugyanakkor az már most látszik, hogy a helyzet leginkább Oroszország kezére játszik: az évek óta politikai válságban lévő, megbénított Grúzia teljesen megrekedt az európai integráció útján, miközben a társadalom egyre megosztottabbá válik. Ha a krízisből csak hosszú távú kiút mutatkozik, akkor az ország nincs irigylésre méltó helyzetben.

(Borítókép: Miheil Szaakasvili 2017-ben. Fotó: Sergii Kharchenko / NurPhoto / Getty Images)