Sebastian Kurz tündöklése és bukása

Sebastian Kurz kancellár október 9-én váratlanul bejelentette lemondását, azonban továbbra is az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke maradt. Utódja a külügyminiszter, Alexander Schallenberg lett, akit két nappal a lemondás után már be is iktattak. Kurz még mindig rendkívül fiatal, mindössze 35 éves, de már most meg lehetne írni politikai életrajzát. Az egykori kancellár és külügyminiszter üstökösszerű felemelkedésével és bukásával valószínűleg a politikai elemzők még sokáig fognak foglalkozni.

A türkizkék üstökös

Sebastian Kurz már az ÖVP ifjúsági szervezetének is elnöke volt, 2012-ben egyhangúlag, a szavazatok száz százalékával választották újra. A politikus mellett elég erős pártfegyelem alakult ki az évek során, hiszen a párt idei augusztusi kongresszusán, két hónappal a lemondása előtt a voksok 99,4 százalékát zsebelte be.

Ez nem véletlen, hiszen Kurz kora ellenére kétségtelenül a néppárt legmeghatározóbb politikusa lett a 2010-es években. Az ÖVP-nek szüksége volt a vérfrissítésre, hiszen

Ilyen közegbe érkezett meg Sebastian Kurz, aki reményt adott a jobbközépnek, hogy ismét meg lehet nyerni a választásokat. 27 évesen a szociáldemokrata-konzervatív nagykoalíció külügyminisztere lett, majd 2016-ban megválasztották pártelnöknek, amit a 2017-es választási győzelem és a kancellári beiktatás követett.

Az európai porondon is sokan felfigyeltek a fiatal kancellárra. Csodálták, és aggódtak a migrációval kapcsolatos elképzelései miatt, ugyanakkor ökoszociális adóreformja nagy elismerést váltott ki hazájában és azon kívül is. Különösen Németországban, ahol úgy gondolták, hogy az ottani kereszténydemokraták is példát vehetnek róla, sőt

Kurz a párt arculatát is megváltoztatta, a hagyományos fekete színt a fiatalosabb türkizkékre cserélte, de a dinamizmus egész politikáját jellemezte. Az ÖVP már nem az idősödő hölgyek és urak pártja volt.

Sötét, fekete ügyek

Az egykori kancellárral kapcsolatban azonban (főleg az elmúlt időszakban) több korrupciós botrány is napvilágra került. Nem véletlen, hogy népszerűségi indexe ősszel már csak 28 százalékos volt, miközben tavaly tavasszal még elérte a 45-55 százalékot.

A legkorábbi gyanús ügy a 2016-os pártelnökválasztásig nyúlik vissza: Kurzot és csapatát azzal vádolják, hogy

Ebben az időben Kurz még külügyminiszter volt, ami kedvezett neki, hiszen a tisztség sok szereplési lehetőséget biztosít anélkül, hogy a belpolitikában kellene konfrontálódnia.

Nem sokkal később, 2017-ben a Novomatic korábbi vezérigazgatója, Harald Neumann üzenetet küldött Kurz egyik legfőbb szövetségesének, az akkori pénzügyminiszter Gernot Blümelnek. Az üzenetben az állt, hogy mindenképpen szeretne egy találkozót Kurzcal, hogy beszéljenek egy valakinek a nevére szóló adományozással és egy olaszországi problémával kapcsolatban.

Az a bizonyos valaki Thomas Schmid nevét takarta, aki az akkori elnöke volt egy állami vállalatnak, amely az osztrák állam érdekeltségeit kezelte a Telekom Austria és az OMV cégekben.

A botrányt csak fokozta, hogy idén márciusban nyilvánosságra kerültek olyan, 2019. márciusi beszélgetések, amelyekben Kurz biztosítja Schmidet afelől, hogy a következő megbízatása valódi hatalommal fog együtt járni. A beszélgetésből azóta ikonikussá vált az alábbi üzenetváltás:

Kurz: Mindent megkapsz, amit csak akarsz ***

Schmid: Nagyon boldog vagyok... Szeretem a kancelláromat.

A botrány kitörése után nem sokkal Schmid bejelentette, hogy a szerződése lejárta végén lemond a posztjáról, és nem vállal több tisztséget állami vállalatban.

Valamivel több mint fél évvel ezután Kurz is lemondott, akit nem sokkal ezelőtt, szeptember 3-án hallgattak ki, mert állítólag hamis tanúvallomást tett a megbízott parlamenti bizottság előtt az Ibiza-botránnyal kapcsolatban.

Október 9-ei lemondása óta most megszólalt az ügyészség is, amely közölte, hogy

Ennek egyik oka az Ibiza-botránnyal kapcsolatos hamis tanúvallomás, a másik pedig a 2016-os korrupciós ügy, amely szerint a pártelnökké választását közpénzből fizetett közvélemény-kutatásokkal segítették.

Jan Werner Müller a Project Syndicate oldalán megjelent írásában arra figyelmeztet, hogy az osztrák kancellár bukása után az európai jobbközép pártoknak fölül kell vizsgálniuk, hogy mit is képviselnek a technokrata hozzáértésen túl. Müller véleménye szerint a „kurzizmus” lényege nem valamilyen politikai eszme, hanem kizárólag a stílus és a taktikázás. Ez okozta végül a türkizkék üstökös visszahullását a sötétségbe.

(Borítókép: Joe Klamar / AFP)