Szobordöntés helyett szoborállítással korrigálták a történelmet Tennesseeben

Más utat választott a déli Tennessee állam a rasszizmus elleni harcban és az emlékezetpolitikának megváltoztatásában elindult folyamatban: sok más várossal és állammal szemben nem ledöntötték az afroamerikai lakosságban fájó érzéseket ébresztő, a rabszolgatartáshoz foggal-körömmel ragaszkodó Konföderáció előtt tisztelgő szobrot, hanem egy másikat állítottak fel mellette. 

A 80 ezres lélekszámú Franklin város központjában álló tíz méteres emlékműoszlopot, tetején egy konföderációs katonával sok fekete amerikai nem szerette volna többet látni, pláne úgy, hogy az Egyesült Államokban a Black Lives Matter mozgalommal és a Charlottesville-i jobboldali felvonulás után trend lett a vesztes déli államszövetség jeles személyei örökkévalóságba öntött formáinak eltávolításából. 

Vélhetően felmerült azonban, hogy nem mindenki örülne annak, ha a Chip néven ismert konföderációs emlékművet eltávolítanák. Annak viszont a lakosság egy másik része nem örül, hogy nincs eltávolítva. Ha elviszik a szobrot, az állam történetének egy – bármennyire is sötét – részét tagadják meg, ha marad, akkor viszont továbbra is emlékeztetik az afroamerikai közösséget az ország rasszista múltjára és társadalmi berendezkedésére. 

Egy helyi történész azonban kompromisszumos megoldást ajánlott, ami úgy ment át a városvezetésen, mint kés a vajon. Az ötlet az volt: ahelyett, hogy a konföderációs szobrot ledöntik, az amerikai polgárháborúhoz releváns afroamerikai történeteknek kéne emléket állítani. 

Így történt, hogy közösségi finanszírozásból (47 millió forintnak megfelelő összeg gyűlt össze a projektre) Chippel szemben felállították a polgárháborúban az Észak oldalán harcoló, úgynevezett színes csapatok előtt tisztelgő, egy fekete katonát ábrázoló, életnagyságú szobrot. 

A Szabadság felé Menetelés nevet viselő alkotás körül pedig olyan kiállítást nyitottak, amely a fekete rabszolgák életét és polgárháborús élményeit mutatja be, például azt, hogy úgy vették-adták őket, mint a marhákat szokás. 

Itt áll egy fekete férfi, aki rabszolga volt, aki életét adta azért, hogy másokat felszabadítson 

– mondta meghatottan a 73 éves Hewitt Sawyers, baptista szerzetes, aki még megélte a rabszolgaság utáni, a feketéket a társadalomból történő kiszorítását célzó szegregációt az Egyesült Államokban.

(NYT)