Aki szembenézett Putyin 70 ezres trollhadseregével

„Putyin trolljai” címmel jelent meg magyarul Jessikka Aro könyve, a szerző az első publikációi után maga is a trollok célpontjává vált. Az ellene irányuló gyűlöletkampány miatt egy időre Finnországot is el kellett hagynia. Az újságíróval Budapesten beszélgettünk, ahová az Egyesült Királyság budapesti nagykövetsége és a Political Capital meghívásával érkezett.

A 2019-ben megjelent könyve eredeti borítóján egy medve látható egy laptop előtt ülve, vörös denevér tetoválással a kezén. Mit szimbolizál ez?

A medve természetesen Oroszországot, a denevér pedig az orosz titkosszolgálatok kémkedésért felelős csoportját szimbolizálja. A katonai titkosszolgálatok azok, akik végső soron a kamu profilok mögött állnak, és akik megtévesztő híreket terjesztenek.

Segítsen jobban megérteni a motivációit: Ön egy újságíró, aki a finn állami televízióban dolgozik, és 2014-ben egy érdekesnek tűnő, új témát kezdett kutatni – az orosz trollok témáját. A témával azóta is folyamatosan foglalkozik, könyvet is írt róla. Mi ez – elhivatottság, szakmai érdeklődés, vagy valamiféle megszállottság?

Másról is beszámolok, nem csak az orosz trollokról. Eredetileg engem a propaganda és a pszichológiai befolyásolás érdekelt. Tíz évvel ezelőtt például már komolyabban foglalkoztam a dzsihadista közösségi média hatásával. Érdekelt, hogy bizonyos emberek miért esnek olyan könnyen a hatása alá. Oroszország ugyanakkor mindig is a kedvenc témám volt – mert a szomszédunkban van, és fontos Finnország számára. A nagymamám mesélt nekem történeteket Oroszországról, abból az időből, amikor háborúban álltunk egymással. Így, amikor felnőttem, megjegyeztem magamnak, hogy jobb, ha rajta tartom a szememet. Amikor 2013-ban olvastam a Novaja Gazeta eredeti cikkét arról, ahogy bejutottak az orosz „troll gyárba” és leleplezték azt a világ előtt, úgy éreztem, hogy ezt a témát folytatni kell. Arra voltam kíváncsi, hogy a propagandistáknak hogyan sikerül hatással lenni ránk, és befolyásolni az embereket. Riadót akartam fújni, mert soha előtte nem találkoztunk hasonlóval. Tudni akartam, hogy nemzetközileg van-e hatása az orosz trolloknak.

Végül kiment Oroszországba is a nyomozása részeként? Hogy fogadták kint Oroszországban?

Találkoztunk a Novaja Gazeta újságíróival, akik megírták korábban ezt a sztorit. Megtaláltuk azokat az álláshirdetéseket is, amelyekben munkára kerestek embereket az úgy nevezett „Internet-kutatási Ügynökséghez”. Természetesen nem trollokat kerestek, hanem tartalomgyártókat, közösségi oldalak menedzsereit, még grafikusokat is. Úgy tettünk, mintha munkát keresnénk, így kaptuk meg a következő körben azt az információt, hogy politikai tartalomra keresnek embereket, többek között angol nyelvtudással. Utána próbáltunk beszélni az embereikkel, de senki nem mondott nekünk semmit. Végül a saját biztonsági őrük árulta el, hogy az iroda épülete adminisztratív besorolás alatt van, ami Oroszországban azt jelenti, hogy valamilyen állami struktúrához tartozik, és külön jogi védelemben részesül. 

Az orosz trollok tevékenysége abban az időben már Finnországban is jelen volt?

Igen, ennek akartam mindenképpen utánamenni, és több mint kétszáz olyan sztorit sikerült összegyűjtenem, amelyek a tevékenységükhöz kapcsolódtak. De Oroszország a Finnországban élő oroszajkú lakosságon keresztül is operál. Több mint hetvenezren vannak, és aktívan követik és megosztják az orosz propaganda oldalakat. Valójában még finnül sem kell tudniuk a befolyásoláshoz, mert a finnek is követik a nemzetközi médiát és különböző nemzetközi csoportokat a közösségi oldalakon. 

Mit gondol Magyarországról vagy Közép-Európáról, mi is ugyanúgy ki vagyunk téve az orosz trollok tevékenységének?

Én magam nem foglalkoztam ezzel a témával, de láttam más újságírók és kutatók anyagjait. Az orosz trollok nagyon aktívvá válnak, ha például valamilyen fontos esemény történik, mint a német vagy francia választások idején. De ott vannak például a mémek – ezek csak vicces képek, semmilyen nyelvet nem kell tudni hozzá, hogy befolyásoljanak.

Van valamilyen központi apparátus, amely felügyeli az orosz trollokat, vagy egymástól függetlenül működnek, különböző helyszínekről?

Az a gond, hogy ez a tevékenység teljes mértékben kiszervezhető, és szabadúszókat is alkalmazhatnak hozzá. Lehet például olyan ismerősünk, akiről úgy tudjuk, hogy munkanélküli, valójában azonban nem bejelentett keresete van, és az a feladata, hogy orosz állami média által generált tartalmat és összeesküvés-elméleteket terjessze mindenhol pénzért. Korábban a kétezres évek elejéről is ismertek voltak olyan esetek, amikor az orosz nemzetbiztonsági szolgálat, az FSZB tanulóinak kellett kommenteket írniuk orosz ellenzéki politikusokról, amiért cserébe egy kis zsebpénzt kaptak. De a Facebooktól tudjuk azt is, hogy az orosz állami médiához tartozó, külföldön működő Szputnyik munkatársai is orosz agitációs anyagokat osztottak meg különböző közösségi csatornákban. 

Hogyan lehet egyáltalán különbséget tenni aközött, hogy valaki pénzért írogat propaganda cikkeket és kommentárokat, vagy hogy valóban a meggyőződése és politikai álláspontja szerint cselekszik? 

Úgy határoznám meg a trollt, mint olyas valaki, aki szisztematikusan terjeszt kormányzati propagandát kamu profil mögött. Ugyanakkor vannak olyan emberek is, akik saját arcukkal, saját fiókjukkal terjesztenek propagandát. Némelyiküknél bizonyítható, hogy fizeti őket a Kreml, de ez nem olyan egyszerű. Vannak olyanok is, akik bedőltek ennek a propagandának, akik nem tudják szétválasztani a tényeket a fikciótól, és egy idő után elkezdik terjeszteni mindezt a saját kapcsolati körükben. Őket nem lehet trolloknak nevezni, hiába terjesztenek orosz propagandát, szerintem inkább áldozatok, segíteni kell nekik.

Hogyan tudta kezelni az ön ellen irányuló támadásokat 2014 után? Az egyik korábbi interjújában azt mesélte, hogy még az egészségügyi és személyes adatai is kikerültek az internetre. 

Próbáltam ezt annyira szakmailag kezelni, amennyire lehetett. Az újságírói etikában és hivatásban hiszek. Van egy misszióm, és ezek a támadások ebben a misszióban próbáltak akadályozni. Azt is realizáltam, hogy ezek az emberek mindezt a megélhetésükért teszik meg, nem gyűlöletből. Nekem másfajta állásom van, és ezek az állások konfliktusban vannak egymással. Különböző célokért dolgozunk.

De akkor nem tűnt el a közösségi oldalakról, nem törölte a profilját mindenhonnan?

Amikor szünetre vagy pihenésre volt szükségem, akkor eltűntem, de aztán mindig visszatértem. Arra is rájöttem, hogy ezek az emberek, akik valótlan állításokat terjesztettek rólam, és még a barátaimat is mobilizálták ellenem, a félelmemet akarják előhozni. Hogy féljek, és így ne legyek jelen a közösségi oldalakon, ne folytassam azt a munkát, amit csinálok. Eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy a félelmem befolyásoljon. Ezen persze nagyon sokat kellett dolgoznom, többek között pszichiáterrel is. Ezek az évek olyanok voltak, mint egy hatalmas hullámvasút – sokszor gondoltam azt, hogy mindez nem ér annyit, és munkát kellene változtatnom, de végső soron ez a legjobb munka, amit el tudok magamnak képzelni, szóval csinálom tovább.

Az eredeti cikke már több mint hét éve jelent meg. Hogyan változtak meg ez idő alatt az orosz „troll gyárak”, mert az orosz és a nemzetközi cikkek megjelenése után elég nagy figyelem kísérte a tevékenységüket világszerte. Váltottak taktikát, fejlődtek?

Nem úgy tűnik, hogy sokat változtak volna. A taktika központosult: most olyanok, mint a kishalak, amelyek egy rajban úsznak – mindig egy konkrét, központilag kiosztott témára vagy botrányra rontanak rá. Mindig arra, amit a főnökeik politikailag hasznosnak ítélik meg. Ha úgy kívánja a helyzet, akkor oltásellenes nézeteket és vírusszkepticizmust promótálnak, ha kell, akkor a francia sárgamellényes tüntetéseket támogatják a kormánnyal szemben, vagy ha úgy alakul, akkor a német választási rendszerrel szembeni szkepszist teszik napirendre. Az ügynökök figyelik a napirendi témákat és odaküldik azonnal a trollokat. Az orosz troll gyárak így a hét minden napján, 24 órában működnek, hogy minden térséget és időzónát lefedjenek.

Az információs hadviselés, vagy annak az elhárítása lassan már minden ország külpolitikai eszközeinek a része, más is alkalmazza már az orosz taktikát, nem?

Mások is csinálják, és az általam is megkérdezett szakértők szerint többek között például az Egyesült Államok és Izrael is működik ezen a terepen, de Oroszország mind közül a legagresszívabb.

Hogyan lehet a véleménye szerint védekezni a demokrácia eszközeivel az információs hadviselés ellen? Helyesnek találja-e a cenzúra eszközeit, mint például az RT kitiltása az Egyesült Államokból, vagy orosz YouTube-csatornák felfüggesztése Németországban? Használhatunk-e ilyen korlátozó eszközöket a demokráciában?

Az RT egy autoriter rendszer hangosbemondója. A véleményszabadság egy emberi jog, de RT nem ember. A sajtószabadságot a szabad és független sajtóra és újságírókra találták ki, hogy lehetővé tegyék az emberek számára az információhoz való szabad hozzáférést. Az nem egy emberi jog, hogy politikai rendszerek hangosbemondói propagandát és összeesküvés-elméleteket terjesszenek a világban.

De akkor mi alapján dönt az egyik vagy a másik média sorsáról? Az RT egy állami média, ahogyan például a BBC vagy a Deutsche Welle, és ezzel egy pillanatig sem szeretném őket összehasonlítani, csak azt mondom, hogy nem biztos, hogy megfelelnek az ön által megfogalmazott minden kritériumnak.

De kik a politikai vezetők az RT vagy a Deutsche Welle mögött? Teljesen más gyökerekről beszélünk. Senki nem áll közvetlenül a BBC mögött, az adófizetők, a lakosság fizeti őket. A kérdése másik felére válaszolva pedig csak úgy tudunk védekezni az idegen propaganda ellen, hogy kiképezzük az embereket, hogy kritikusan értelmezzék az információt. Ez az állam feladata kell, hogy legyen. Az információs hadviselésnek konkrét áldozatai is vannak, hiszen például a járványtagadó összeesküvés-elméletek a megfelelő védekezésről beszélik le az embereket.

(Borítókép: Jessikka Aro. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)