Kazahsztán forradalma Vlagyimir Putyint is figyelmezteti

2022-01-04T202122Z 1910872441 RC2KSR9JL1F1 RTRMADP 3 KAZAKHSTAN-
2022.01.06. 18:29
Felszín alatt húzódó, komoly társadalmi feszültségekről árulkodnak a Kazahsztánban január elején kirobbant tüntetések. Az ország teljesen váratlanul háborús övezetté vált: jelenleg nem működnek a bankok és bevásárlóközpontok, két napja nincs internet, és a nagyobb városokban harcok dúlnak a rendvédelmi szervek és a tüntetők között. Az összecsapásokban csütörtökre több tucat tüntető és tizenhárom rendőr vesztette életét.

Az országban rendkívüli helyzet van érvényben, a kormányt menesztették, az elnök a szomszédos államoktól kért segítséget. Bármi is lesz a kialakult politikai válság vége, borítékolható, hogy mélyreható hatással jár majd a térség egészére. 

A kazah események gyorsasága még a helyi szakértőket is nagy meglepetésként érte: 

a közép-ázsiai államra korábban egyáltalán nem voltak jellemzőek nagyobb politikai akciók.

Az elmúlt négy évtizedben lényegében két nagyobb politikai demonstráció történt – 1986-ban, a korábbi kazah vezető leváltása, és egy orosz pártember kinevezése miatt, illetve 2011-ben, amikor kazah bányászok lázadtak fel a rossz gazdasági körülmények miatt. Mindkét esetben a rendőrség keményen reagált, a két tüntetést komoly halálos áldozatok árán megfojtották. Más országos jellegű politikai akció az országban nem történt az elmúlt évtizedekben.

Dőlnek a szobrok

Annál sokkolóbb lett a látvány a lángokban álló kazah kormányzati épületekről és utcai lövöldözésekről. A feldühödött tömeg szerdán ledöntötte a Taldikorgan városban álló Nurszultan Nazarbajev volt kazah elnök egész alakos szobrát, amitől sokan különböző történelmi párhuzamokkal jöttek elő. A helyzet azonban annál sokkal összetettebb, mint amit elsőre láthatunk. 

 Az igazság az, hogy riasztóan keveset tudunk jelenleg a kazah eseményekről:

az országban már második napja nincs internet, a helyi sajtóorgánumok nem elérhetőek, közösségi oldalakról nem tudunk túl sok információt szerezni.

Az információ, ami időnként kiszivárog pedig nagyon ellentétes: a képeken egyaránt látni békés, politikai jogaikért harcoló tüntetőket, mint agresszív, üzleteket és bankautomatákat kifosztó tömegeket. 

A szikra

A tüntetések az év első munkanapján, 2022. január 3-án indultak az ország nyugati részén, a 2011-es tüntetések helyszínén, Zhanaozen városában. A demonstrálók a január elsejétől életbe lépő új rendelet ellen szálltak harcba: a hatóságok 60 kazah tengéről (megközelítőleg 44 Ft) 120 tengére (88 forintra) emelték a cseppfolyósított gáz literenkénti árát. Mivel a kazah lakosság egy jelentős része az olcsó helyi gázzal tankolja meg az autóját, éppen a gáz árának a változása robbantotta be a láncreakciót.

És nem is maga a gázár volt a lényeg: 

a 88 forintos árat a kazahok is gond nélkül ki tudják fizetni, valószínűleg ezzel így számoltak a rendelet kihirdetése előtt az energetikai minisztériumban is. Azonban maga a sokkhatás lett traumatikus,

amit az emelés ténye okozott: képzeljük csak el azt a helyzetet, amikor az új év első napján a benzinkútra behajtó állampolgár azzal szembesül, hogy az addigi ár duplájáról kap bizonylatot a kormánynak köszönhetően.

A demonstrációknak eredetileg volt egy regionális éle: a nyugati régió Kazahsztán különféle erőforrásaiban gazdag térsége, amely ennek ellenére viszonylagos szegénységben él. A lakosság emiatt azt érzi, hogy többet adnak a központnak, mint amennyit visszakapnak. A zhanaozeni tüntetések azonban nagyon hamar, egyetlen nap alatt országossá váltak, a gazdasági követelések pedig egyre inkább politikai síkra léptek át: a demonstrálók előbb az egész kormány, majd Nurszultan Nazarbajev volt kazah elnök távozását követelték. Nazarbajev közel harminc éven keresztül vezette az országot 1990-től, majd 2019-ben önként lemondott, de a Biztonsági Tanács vezetőjeként még a kazah politikai élet meghatározó figurája maradt.

„Shal, ket, Shal, ket!”, vagyis „Öregember, menj el!” – skandálják a tömegek Nurszultanban, a Nazarbajev nevét viselő kazah fővárosban.

Politikai engedmények

Amennyire meglepetésszerűen történtek a kazah tüntetések, legalább ennyire volt váratlan a hatóságok reakciója: Nazarbajev utódja, az országot 2019 óta irányító Kaszim-Zsomart Tokajev elnök előbb eltörölte a vitákat kiváltó gázár emeléseket, és 180 napra rögzítette az alapvető élelmiszerek és az energiahordozók árait, majd szerdán menesztette az egész kazah kormányt. Estére Tokajev engedett a többi politikai követelésnek is, és menesztette a Biztonsági Tanács éléről Nurszultan Nazarbajevet (aki egyes beszámolók szerint azóta már elhagyta az országot), majd drasztikus politikai reformokat hirdetett.

Hamarosan új javaslatokkal fogok előállni Kazahsztán politikai átalakítására vonatkozóan. Továbbra is a következetes reformok álláspontja mellett maradok

– mondta szerdán Tokajev.

Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy

az elmúlt években Kazahsztánban fokozatos politikai nyitás indult,

amelynek következtében lényegében megszűnt a cenzúra a sajtóban és az interneten. A parlamenti hatalom erősödött, és megindult a kazah politikai élet megújítása. Az elmúlt években a szakértők körében Kazahsztánt pozitív példaként emlegették – olyan szovjet utódállamként, ahol a korábbi demokratikus tradíció hiánya ellenére, nagyobb politikai megrázkódtatások nélkül indult meg az állam politikai átalakulása egy nyitott társadalom felé. Ezt a képet változtatták meg alapjaiban az év elején kirobbant események.

A kazah elnök gyors reakciója és az azonnali engedmények alapján úgy tűnik, hogy a hatalom is teljes mértékben tisztában volt a felszín alatt meghúzódó feszültségekkel, amelyek több rétegben jellemezték a kazah társadalom egészét.

Több nemzedék nőtt úgy fel, hogy egész életükben egyetlen politikai rendszer alatt éltek, a meghirdetett változásokat pedig úgy tűnik túl lassúnak érezhették. Erre rakódtak le a társadalmi és regionális feszültségek, és a Covid-19-járvány hatása, amely nagy mértékű inflációval és szociális és gazdasági sokkal járt.

Az erő nyelvén

A kazah elnök által bejelentett politikai engedmények nem segítettek, és szerdán a helyzet az országban a teljes összeomlás felé közeledett: a tüntetők adminisztratív épületeket, rendőrőrsöket foglaltak el, a rendvédelmi szervek pedig bizonytalanul reagáltak. A pénzügyi rendszer összeomlott, az alapvető szolgáltatások szüneteltek, a lakosságnak javasolták, hogy inkább maradjanak otthon. Tokajev ezután fordult a szövetségeseihez, a Moszkva által vezetett védelmi formációhoz, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ)-hez, amelynek Kazahsztán is tagja. A hivatalos indoklás szerint a segítséget „Kazah Köztársaság nemzetbiztonságát és szuverenitását fenyegető veszély miatt” kérték, amelyet „többek között külső beavatkozás okozott”.

Oroszország is kizárólag külső beavatkozással magyarázta a kazah eseményeket:

a legutóbbi eseményeket egy baráti országban úgy tekintjük, mint egy kívülről jött kísérletet arra, hogy kiképzett és szervezett fegyveres alakulatokkal, erőszakkal aláássák az állam biztonságát és integritását

– írta közleményében az orosz külügyminisztérium. A KBSZSZ több ezer katonájának a nagy részét orosz katonai erők adják, 

az egységek csütörtök délelőtt érkeztek meg az országba.

A feladatuk hivatalosan stratégiai objektumok – például kritikus infrastruktúra és nukleáris létesítmények védelme lesz, azonban ennél sokkal fontosabb önmagában az az üzenet, hogy Moszkva szinte azonnal kiállt a szövetségese mellett, a további politikai ellenállás innentől kezdve szinte hogy értelmetlen.

Nagy különbség mutatkozik a 2020 augusztusában az elnökválasztások után kirobbant belarusz tüntetések és a kazah helyzet között: a belaruszok elsősorban békés eszközökkel próbálták elérni a politikai rendszer bukását és Aljakszandr Lukasenka vezető távozását. Még a padokra is mezítláb álltak rá, a tüntetések után pedig kitakarítottak maguk után. Egészen más a helyzet Kazahsztánban: a tüntetők már az első napoktól kezdve rendőrautókat és kormányzati épületeket gyújtottak fel, üzleteket és irodákat fosztogattak.

Ennek pedig két magyarázata lehet. Az egyik, hogy pont a belarusz helyzetből okulva, ahol végül megbukott a tüntetéshullám, a kazah aktivisták fegyveresen próbálják elérni a rendszerváltást, ami már lényegében forradalomnak minősül. Az ellenzéki Telegram csatornákon elterjedt nézet szerint egy represszív hatalom csak az erő nyelvén ért, a változások elérésének így nincs más módja.

A másik magyarázat szerint az eredetileg békés tüntetések a felszínre engedték az évek során felgyülemlett feszültséget és gazdasági kilátástalanságot. Ezt kihasználták a különböző bűnszervezetek vagy a lakosság szegény rétegei, és az általános káosz során fosztogatásokba kezdtek.

Fontos különbség a már említett belarusz tüntetésekhez képest is, hogy a kazah tüntetéseknek nincs egy arca, nincs ismert vezetője. Sőt, a demonstrálók konkrét követeléseiről sem tudunk sokat – az eredeti követeléseket a hatalom már mind teljesítette, ám ennek ellenére az utcai akciók tovább folytatódtak. Mindez akár azt is eredményezheti, hogy miután a hatalom elfojtotta a tüntetéseket, a rendszer visszakeményedik: a politikai elitek ezután könnyen mondhatják azt, hogy lám-lám, politikai nyitást hirdettünk, és jelentős engedményeket adtunk, de semmi nem volt elég, és a helyzet idáig fajult. Egy ilyen Belarusz mintára történő forgatókönyv (amely lényegében szinte már Észak-Korea politikai berendezésének szintjére esett vissza), Kazahsztánban is elképzelhető.

Hullámverés

A kimeneteltől függetlenül a kazah eseményeknek várhatóan nagy hatása lesz a régió egészére. Az egyik várható következmény az orosz integrációs projekt megingása. Moszkva nem jöhetett ki jól ebből a helyzetből: az Oroszország által vezetett katonai szervezet, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete a hivatalos kazah segítségkérés után csapdába került: ha nemet mondanak a beavatkozásra, azzal a szervezet működésképtelenségéről tesznek tanúbizonyságot. Amikor Hegyi-Karabah ügyében Azerbajdzsán és Örményország között kellett dönteni, nem segítettek az örmény szövetségesnek. Egy újabb mellőzött kérés rendkívül destruktív következményekkel járt volna. Ha segítenek, azzal pedig világos üzenetet küldenek a térség lakosságának: 

Moszkva megvédi az oroszbarát, autokratikus állami berendezkedéseket, ahogy például Belaruszban történt.

Hosszú távon ez a lokális orosz-kapcsolatok átértékelődéséhez, és az oroszok népszerűségének csökkenéséhez fog vezetni, amit már egyébként is évek óta látunk a különböző közvéleménykutatások alapján.

A kazah fejlemények és a KBSZSZ beavatkozásának másik hatása tisztán politikai lesz: a katonai szervezet olyan tagjai is támogatták a beavatkozást, mint Örményország vagy Kirgizisztán. Mindkét országban a jelenlegi vezetés forradalom hatására került az állam élére – Nikola Pasinyan örmény elnök 2018-ban, míg a kirgiz elnök, Szadir Dzsaparov a 2020 őszén történt forradalom hatására. Most mégis mindketten asszisztálnak egy másik ország belügyeibe való beavatkozáshoz. Mindez tovább gyengítheti a pozícióikat, és akár újabb politikai változásokat eredményezhet a térségben.

Végül pedig látni kell, hogy Kazahsztán kétségtelenül példaként szolgálhat Oroszországra nézve is: a fokozatos kazah nyitás és Nazarbajev önkéntes távozása a hatalomból évek óta példaértékű volt a térségben. Mindez mintaként szolgálhatott volna Vlagyimir Putyin számára is, aki 2000 óta áll az ország élén, és 2024-ben ismét indulhat az elnökválasztásokon. A politikai párhuzam egyértelmű: Nazarbajev megcsinálta, megbecsült, bölcs politikusként vonult vissza a hatalomból, garanciákat kapott, sőt, még részese is maradt valamilyen szinten a kazah politikai életnek. 

Ha Vlagyimir Putyin a visszavonulásán gondolkodott volna eddig, a kazah modell jó példa lett volna rá. Eddig a pillanatig. Kiderült ugyanis, hogy valódi garancia Kazahsztánban sem létezett: az utcai nyomás hatására Nazarbajevet mindenhonnan menesztették, szobrait ledöntötték.

Ilyen tapasztalattal maga előtt Putyin is többször meggondolja majd, hogyan tovább. A teljes kontroll alatt lévő társadalom elnöki pozícióval ötvözve továbbra is a legvonzóbb opció maradhat.

(Borítókép:  Rohamrendőrök Almatiban, Kazahsztánban 2022. január 5-én. Fotó:  REUTERS / Pavel Mikheyev)