Légiriadó és szisztematikus káosz: Lvivből jelentjük

Légiriadó volt Lvivben, amikor a helyi nemzetközi sajtóközpontba igyekeztünk, hogy megfelelő internetkapcsolathoz jussunk. Az iroda azonban zárva volt, sehol egy lélek. Eszeveszetten telefonálgattunk a bejárati ajtón megadott telefonszámra, mire nagy nehezen felvette valaki.

Légiriadó van, kérem, fáradjon a legközelebbi menedékre!

− mondta a vonal túlvégén egy fiatal nő, bár azt nem fűzte hozzá, hogy pontosan hova kéne menekülnünk.

Körülnéztünk, de semmi jel nem utalt arra, hogy riasztás történt, bár valamit mintha hallottunk volna korábban útközben, de a forgalmi dugóban nem tudtuk tisztán kivenni a hangosbemondóban továbbított üzenet tartalmát. A forgalom nem állt meg, az utcákon járókelők voltak, többek nyugodtan nekidőltek a mögöttük lévő falnak, és békésen rágyújtottak. 

Nem telt el tíz perc, és újra felharsant a légiriadó. Akkor már bennünk is megfagyott a vér, ugyanis fogalmunk sem volt, hol van a legközelebbi menhely, és ilyen jellegű tájékoztatást sehol nem láttunk, de még a médiaközpontra sem volt egy A4-es papíron kiragasztva.

Igaz, a menekültügyi központok sem reklámozzák magukat, az információ a vasúti pályaudvaron a menekülőket fogadó aktivistákon keresztül és online terjed. Ennek magyarázata viszonylag egyszerű: ne váljon célponttá semmi olyan hely, ahol az emberek menedékre lelnek, a segélyeket gyűjtik és/vagy szétosztják.   

A médiaközpontnál egy lengyel újságíró-kolléga szerencsére mellettünk volt, és nyugodt léptekkel elkísért a biztonságot jelentő óvóhelyre. Láthatóan ő sem pánikolt. Meglepetésünkre viszont éppen kifelé igyekeztek az emberek, és akkor már teljes volt a zűrzavar. Azt elcsíptük a hangosbemondó szövegében, hogy „kimehetnek az utcára!”. De hát az életveszélyes! − gondoltuk, miközben egykedvű arckifejezésű emberek araszoltak ki a villamossínek mellé bőröndjeikkel. 

Csak ezután esett le, hogy vége a légi veszélynek, de továbbra is értetlenül álldogáltunk, hogy akkor miért nem vonult mindenki fedezékbe a riasztás hatására. 

Készül a welcome drink Putyinnak

„Sok embert sajnos nem érdekli a riadó, ez engem is nagyon idegesít” – mondta a médiaközpont vezetője a New York Times mellettünk álló tudósítójának, hozzátéve:

Mindazonáltal nem lehet nemtörődésként leírni a hangulatot, inkább egyfajta szisztematikus káosz uralkodik. A nap mint nap érkező menekültek ellátása és elhelyezése foglalja le az erőfeszítésekben részt vevő civileket, és mindenki egyfajta fáradtsággal készül arra, hogy a helyzet bármikor súlyosbodhat mind menekültügyi, mind katonai szempontból.

Mindemellett friss jelentések szerint a délnyugati Odessza melletti oroszbarát, szakadár Dnyeszter Menti Köztársaságban is fokozták a hadi készültséget, a Lvivtől ötszáz kilométerre lévő Zsitomir légi támaszpontját már rakétatámadás érte, és nem tudni, hogy a belaruszok mikor csatlakoznak be orosz oldalon a háborúba. 

Egy dolog biztos: az ukrán hadsereg minden centiméterért megküzd, azok a civilek pedig, akik a maradás mellett döntöttek, minden erejükkel az ellenállásra készülnek. Erre az ukrán hatalom és média is biztatja az embereket, e cikk írásakor a televízióban éppen arról vetítettek le egy videós beszámolót, hogy hogyan készítik a különböző korú állampolgárok a „Putyinnak szánt welcome drinket”, a Molotov-koktélokat.

Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan követjük, percről percre frissülő cikkünket itt találja.

(Borítókép: Bedeszkázzák a lvivi templom ablakait, hogy egy esetleges rakétatámadás esetén megvédjék őket a légnyomástól, 2022. február 28-án. Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index)