Jelentés harcközelből: „Itt döbben rá az ember, hogy mire is vállalkozott”

Míg a fegyvert fogó civilek egy jelentős része Kijev belső körzeteiben készül az esetleges ostromra, az ukrán főváros melletti településeken, ahol egész nap folynak a harcok, már a frontvonalra küldik őket. Az Index tudósítója elcsípte az önkéntesek frontra vezénylésének pillanatát.

Név? Szakasz? Mellény van? − harsogta a két oszlopba felsorakozó, első pillantásra sem katonaküllemű férfiakból álló területvédelmisek között a parancsnok. A névsort felolvasták, és egyeztették katonai álneveiket. 

Ez utóbbinak több funkciója is van. Az, hogy nem a családnevükön szólítgatják egymást a fronton, egyfajta átszellemülést is biztosít, mintha az ember a háború idejére egy új személyiséget venne fel − magyarázza az egyik kiképző, aki a polgári életben színházi és sorozatszínész. A tengerkék szemű és kék golyóálló mellényt viselő férfi találóan a Dzsinn harci nevet viseli. 

A mintegy két tucat önkéntes fejenként egy Kalasnyikov típusú gépkarabéllyal, gyanúsan saját beszerzésű katonai ruházatban, hálózsákkal és jógamatracokkal, tehát teljes felszerelésben, a katonaságra jellemző szigorúság és fegyelmezettség nélkül sorakozott fel, majd erőszakolta fel magát a marsrutka néven ismert, kis távolságú tömegközlekedési buszra. Az úti cél pedig néhány kilométerrel odébb volt, a felszálló füst irányában.  

A buszról változó tekintetek vizslatták a fényképezőgépem lencséjét, rettegést nem, de aggodalmat, az ismeretlentől való félelmet olvastam ki a háborúba indulók szeméből. 

Kijevben még csönd van, de itt, Brovariban már rendesen hallani a fegyvereket, a robbanásokat, itt tudatosul az ideérkezőkben, hogy mire is jelentkeztek 

– magyarázza Dzsinn. 

Van olyan, hogy meghátrál valaki? – teszem fel a kérdést. 

Ez nem a hadsereg, mi itt másként állunk az emberekhez, hiszen minden önkéntes alapon történik. Ugyebár a területi védelmi egységek a város több részén mozognak, folyamatos a rotáció és az emberek szortírozása. Akik hozzánk érkeznek (Brovariba, ahol jelenleg is kemény harcok folynak − a szerk.), azok jellemzően nem bírnak harci tapasztalattal. Itt néhány napos gyorskiképzést nyújtunk nekik az alapokról − mondja a sorozatszínész. 

Ekkor a szemben lévő asztalnál háttal ülő egyik önkéntes hirtelen megfordult, és ellenségesen nekem szegezte a kérdést: „Mondja csak, maga honnan származik?!”

Az orosz támadás csak a nemzettudatot erősíti

Kijev nagyon sokáig orosz ajkú volt, amin még a 2014–15-ös kelet-ukrajnai háború sem változtatott. A kijeviek nagy része bár ukrán akcentussal és szavakkal keverve, de oroszul beszélt a mindennapokban. Ez most rohamosan változik, aminek a nemzeti hovatartozás kifejezése mellett biztonsági okai is vannak, hiszen az oroszok így nehezebben tudják a kommunikációt követni, és ki lehet szűrni a diverzánsokat. Vannak olyan szavak például, amelyeket az ukránok másként ejtenek, illetve olyan ukrán szavak, melyeket az oroszok nem tudnak kiejteni. 

Budapestről, kérem szépen. Elnézést kérek, de az angol mellett csak ezt a nyelvet tudjuk kommunikációs platformként használni − válaszolom szégyenkezést mutatva. 

És az ukrán? − kérdezi, mire bevetettem kevés ukránnyelv-tudásomat, mondván, hogy értem, de sajnos nem beszélem jól. 

A pillanatnyi feszültség azonnal eloszlott, a kölcsönös bólintás után folyatódott a beszélgetés Dzsinnel. 

Minden egyes golyó számít, minden egyes ember számít

Szóval a kiképzés miből áll? Hol vannak a lőterek? − érdeklődöm tovább aziránt, miképpen avanzsálódik honvéd az utca emberéből. 

Lövészet egyelőre nincs, mert egy, hangos, a másik meg az, hogy átlagosan ezer töltényt kell ellőni ahhoz, hogy valaki megbízható fegyverforgatóvá váljon. Erre lőszerünk viszont most nincs.

Itt egy pillanatra megdermedtem. Így küldik ki az embereket a harcba? 

Ez nem a hadsereg, mi itt nem kényszerítünk senkit semmire. A taktikai képzést követően megkérdezünk mindenkit, hogy készen áll-e arra, hogy idővel szembeszálljon az ellenséggel. Mert félreértés ne történjen: a területi védelmi egységek egyelőre a második védvonalat jelentik. Az első védvonalat az ukrán fegyveres erők adják, ők vesznek részt az aktív harcokban. Az önkéntesek mögöttük kezdik kialakítani az állásokat, visszavonulási lehetőséget biztosítva a profi katonáknak és másodlagos védelmet a városnak − fejti ki Dzsinn.

Van, aki úgy érzi, nincs felkészülve még az éles bevetésre. Ez esetben is nagyon fontos az őszinteség, mert ha akció közben lesznek kétségei, az a mi erőfeszítéseinket ássa alá. Ekkor értésükre adjuk, hogy máshol is szükség van rájuk, például az ellenőrző pontokon. Azok most békésnek tűnnek, de ugyanannyira veszélyes feladatkör az is. Miért? Valós a veszélye annak, hogy ellenséges erők, diverzánsok próbálnak bejutni a városba, és megpróbálnak az ellenőrző pontokra meglepetésszerű támadást mérni. A harctéren látod az ellenséget, a blokkposzton akkor foghatnak rád fegyvert, amikor csak a dokumentumot kéred – mondja a kiképző, hozzátéve:

itt most a legjobban az őszinteség számít, egymással szemben és egymás érdekében.  

(Borítókép: Kiss Dániel / Index)