Gyorsan kell a tüzet oltani, nehogy felrobbanjon a második rakéta is

Gomolygó füst szállt fel naplementekor Kijev nyugati csücskéből, a frontvonal közeléből. A füstöt már kilométerekről lehetett látni, és eleinte csak találgatni lehetett, mi kapott lángra, hogy ilyen hévvel ég. 

A választ a helyszínen kaptuk meg: egy raktárépületet ért két találat, a tűzoltók pedig nagy erőkkel dolgoztak a lángok ellen, ugyanis helyi sajtóforrások szerint csak az egyik lövedék robbant fel, a tűz hatására azonban a második is aktiválódhat. 

Felmerült, hogy az épületben lőszert tároltak, így válhatott az célponttá. Igen ám, de ha ez így van, akkor honnan értesült erről az ellenség? 

Kémjátszma Kijevben

Kedd este 8 órától csütörtök reggel 7 óráig kijárási tilalom volt érvényben.

Mások alvó ügynökökként már az ukrán fővárosban várták a parancsszót, és kezdtek el szervezkedni. Állítólag jó ideje porosodtak Kijevben fegyverkészletek, amelyeket a diverzáns csoportoknak szántak. Ennek fényében elképzelhető, hogy valaki leadta a drótot az oroszoknak. 

A kijárási tilalom így lehetőséget teremtett arra, hogy kiszűrjék a diverzánsokat, hiszen a rendelkezés értelmében egy lélek sem tartózkodhatott az utcákon. Aki pedig kiment, az automatikusan gyanúsítottá vált. Szerda estére az ukrán hivatalos tájékoztatás szerint több mint száz szabotőrt azonosítottak és fogtak el az ukrán szolgálatok. 

A kémek tevékenységét azonban nem csak szabotázsakciók keretében kell elképzelni: beszivároghattak az önkéntes területi védelmi egységek (teroborona) és az aktivistahálózatok berkeibe, folyamatosan információval látva el a támadó orosz sereget. 

A beszivárgásról egy területi védelmi csoportnál értesültünk, akiket forgatási céllal kerestünk fel. A civilek által felépített fegyveres szervezetben hatalmas volt a gyanú velünk szemben, mintegy fél órán át beszélgettünk bizalomépítés céljával. Miután egy kisebb előadást tartottunk arról, hogy miért olyan Magyarország külpolitikája, amilyen, és hogy Magyarország is megtesz mindent a menekültek megsegítéséért, leesett a kő a teroboronások szívéről, meggyőződtek arról, hogy nem ellenségek vagyunk. Forgatási kérelmünkön pedig még gondolkodnak, de mint mondtuk, nem sietünk, de azért ne várjunk addig, amíg elkezdődik a lövöldözés. 

A figyelem megosztása

A szórványos, változó helyszíneken történő rakétatámadások elsősorban a félelem gerjesztését szolgálják, csakhogy rossz ajtón kopogtatnak az oroszok, mert itt az emberek már túl vannak azon, hogy rettegjenek. 

A harcok sújtotta Brovari közelében, Kijev keleti kerületében is csapás ért több lakóépületet. Ahol mi jártunk, rakétatörmelék esett egy húszemeletes ház tetejére, a lökéshullám azonban a környék akusztikája miatt százméteres körzetben minden ablakot betört. A lakótömb közvetlen közelében pedig egy általános iskola áll, de szerencsére nem tartózkodott senki az épületben az incidens idején. 

Az olykor velünk utazó fotóriporter, Mathias Heng szerint az alkalmi rakétacsapások a fárasztás és a figyelemmegosztás stratégiájának a részét képezik. Minél több tűz üt ki, annál több tűzoltót és rendőrt kell a helyszínre vezényelni, nem mellesleg elvonja a hatóságok figyelmét. Ezért fontos kérdés, hogy az ukrán fővárosnak megvan-e a szükséges emberi erőforrása egy ostrom átvészeléséhez. Emellett még nagyobb teher kerül a városvezetésre azzal, ha az érintetteknek nincs hova menniük, földönfutóvá válnak. 

„Miért lövik le a rakétákat, ha itt repülnek a lakónegyedek felett?” – tettük fel az elsőre jogosnak tűnő kérdést a romos épület előtt álldogálva.  

Először is: ha csak a rakétatörmelék ilyen károkat okoz, akkor egy rakéta milyen pusztításra lenne képes? Másodszor pedig a rakétákat lehet, hogy a belvárosba, a kormánynegyedre irányították, így meg kell hozni a nehéz döntést, hol lehet csökkenteni a repülő eszközök jelentette veszélyt. Még mindig jobb lelőni őket 

– kaptuk meg a félhivatalos választ. 

Az orosz–ukrán háború fejleményeit percről percre követjük, élő hírfolyamunkat ide kattintva olvashatják.

(Borítókép: Kiss Dániel / Index)