Hogyan lehet kiszűrni az Ukrajnából származó álhíreket?

A háború első áldozata az igazság. A szólás közismert, és a lényeget tükrözi, és megannyi féligazság kering arról, hogy tulajdonképpen kinek is tulajdonítható. Ez azonban most lényegtelen.

Az álhírek nem csak a közösségi portálokon terjednek. A sokkal veszélyesebb változatát, a hamis állításokat az államilag támogatott propaganda is terjeszti az orosz–ukrán összecsapások idején, 

Az álhír értelemszerűen olyan állítás vagy történet, amely általában minden valóságalapot nélkülöz.

Két típusa létezik.

Az egyiket szándékosan teszik közzé azzal a céllal, hogy valótlanságot hitessenek el, vagy hogy az úgynevezett kattintásvadászattal minél több látogatót csaljanak egy weboldalra.

A másik típusú történetben van némi igazság, de nem teljesen pontos. Ebben az esetben a szerzők – köztük újságírók vagy bloggerek – publikálás előtt nem ellenőrzik a tényeket, vagy esetleg eltúlozzák a történteket, általában azért, hogy minél nagyobb megosztást érjenek el.

A közösségi média révén az álhírek még könnyebben és gyorsabban terjednek, ami csak fokozza a gondot, ráadásul a fotók, videók szerkesztése, valamint a valósághűnek tűnő hamis weboldalak létrehozása is egyszerűbb, mint korábban.

Régi és félrevezető videók

Napjainkban valós, elkeserítő videókat osztanak meg arról, hogy mi történik Ukrajnában. Ezekkel együtt azonban a korábbi konfliktusokról készült felvételek is rohamosan terjednek. Az emberek gyakran azért osztják meg ezeket, mert megdöbbennek, vagy csak segíteni próbálnak. Ez azonban fokozza a káoszt.

A leghatásosabb módja annak, hogy kiderítsük egy videó valódiságát, ha nyomokat keresünk: például az időjárást, az útjelző táblákat, vagy azonosítjuk a térségben beszélt nyelvet.

A Google térképes szolgáltatása segítségével kideríthető, hogy a fotó vagy videó valóban onnan származik-e, amit a forrása feltüntet. A számos weboldalon elérhető képkeresés segítségével ellenőrizhető, hogy a videót vagy képet korábban megosztották-e már az interneten. Az árulkodó nyom arra utal, hogy egy korábbi történetet vajon újrahasznosítottak-e.

A szerző és szándéka

Célszerű megvizsgálni, hogy ki osztotta meg a posztot. Vajon megbízható a forrás?

A félrevezető videók közzétevői néha csak lájkra és megosztásokra vágynak. Egy olyan nyugtalanító időszakban, mint a háború, a posztok akár felkapottak is lehetnek. Mások azért osztanak meg hamis állításokat, hogy bizonyos narratívákat erőltessenek másokra: hogy egy bizonyos politikai programot népszerűsítsenek, vagy csak hogy egyszerűen kételyt és zavart keltsenek.

A BBC-ben több fiatal olyan oroszbarát társáról beszélt, akik ukránokkal vitatkoztak, és minden bizonyíték nélkül azt sugallták, hogy a háború „megrendezett”, vagy Ukrajna a saját területét bombázza.

Az úgynevezett trollokat még azok a képek sem tudták meggyőzni, amelyeken a Kijev melletti, teljesen lebombázott otthonok láthatók. A trolloknak kevés követőjük van, vagy egyáltalán nincs, a profilképüket kölcsönözték, és hétköznapi felhasználónevek alatt irogatnak. Könnyű kiszűrni azokat, akik csak az invázió kezdete után kezdtek el posztolni. Nehéz ugyanakkor kideríteni, hogy végül is ki működteti ezeket a profilokat.

A Twitter a minap törölte a londoni orosz nagykövetség két bejegyzését, amelyekben azt állították, hogy egy ukrán kórház orosz erők általi bombázása álhír volt.

Megfontolásra érdemes megosztás

A közösségi médiában a háborúról megjelenő posztok ijesztőek, érzelmeket váltanak ki, és emiatt a gyanútlan emberek néha megosztják az ilyen bejegyzéseket, mielőtt ellenőriznék a valóságtartalmukat.

Nem csak a baljós érzelmek terjednek. Néha a reményt keltő történetek is fékeveszetten osztódnak. Erősíthetik ugyan a morált, biztatónak tűnhetnek, de hozzájárulnak az online káosz elburjánzásához, és megnehezítik annak kiderítését, hogy mi is történik valójában.

Az információs háború többről szól, mint a közösségi média. A csatát hadban álló kormányzatok vívják, amelyek propagandát terjesztenek. A legegyszerűbb módja, hogy ezt kiszűrjük: vajon a forrás miért állít valamit, és azt milyen bizonyítékokkal támasztja alá.

Előfordulhat, hogy egy történetet valaki, vagy emberek egy csoportja álhírnek nevez – holott valójában nem az. Elfogadhatatlan számukra az igazság, mert esetleg fájó.

Mások álhíreknek neveznek dolgokat, holott valójában csak más a véleményük. Ennek következtében egyesek már azt sem tudják, kinek és mit higgyenek.

Hogyan lehet felismerni az álhíreket?

Az álhír néhány egyszerű kérdés alapján kiszűrhető:

• Közzétették-e már másutt is, és ha igen, kik osztották meg a történetet?
• A hír szerepelt a rádióban, a televízióban, az újságokban vagy a portálokon?
• Ismerősen hangzik a szerző vagy a közzétevő szervezet neve?
• Valódinak tűnik a weboldal, ahol a történetet közzétették?
• A weboldal kiterjesztése hétköznapi, például .hu vagy .com, nem pedig szokatlan, például .com.co?
• A fénykép vagy a videó nem tűnik hamisnak?
• Hihetőnek tűnik a történet?

Ha a fenti kérdések bármelyikére a válasz nem, akkor célszerű a forrást vagy a témát megosztás előtt alaposan ellenőrizni.

(Borítókép: Egy ukrán menekült nő képet mutat a telefonján egy Ukrajnában lévő égő lakásról 2022. március 9-én. Fotó: Fabrizio Bensch / Reuters)