Vlagyimir Putyin ki akarja éheztetni Ukrajnát

Sikeresen ellenőrzés alá vonta Ukrajna a kijevi és csernyihivi területeket, de a Bucsában és a fővárostól északra fekvő falvakban történt háborús bűncselekmények láttán keserédes az ukrán ellentámadás miatt érzett öröm. Az utcákon heverő holttestek mutatják meg a háború igazi arcát, miközben az orosz agresszió valódi hatását a túlélők fogják igazán elszenvedni. A Kreml célja hosszú távon ugyanis  Ukrajna gazdasági kiéheztetése.

Milyen hosszú egy év volt ez az egy hónap – így írható le a február 24. és az április 1. közötti időszak gyakorlatilag mindenki által, aki így vagy úgy, de részesévé vált a háborúnak. Az idő persze a körülményektől függően relatív, és senki sem azon versenyzik, kinek volt nehezebb ez az időszak. Ugyanúgy szenved a fűtés és villany nélküli zugban a harcokat átvészelni próbáló család, a bunkerben lakó idős néni, a megszállt területeken az orosz hatalom ellen tüntető férfi, a hidegben strázsáló fegyveres, az életét kockáztató katona, a humanitárius segélyeket szállító önkéntes és a külföldön élő vagy külföldre menekült ukrán állampolgár.   

Bár abban egyetértés van, hogy legalább egyhetes, de legfeljebb egy hónapos viszonylagos stabilitás köszöntött be az Oroszországgal hadban álló országba, valójában sosem lehet tudni, mit hoz a holnap. Az Index legtöbb forrása is csak tippel, a felvázolt jövőképek pedig korántsem rózsásak. 

Ukrajna gazdasága ugyanis minden látszat ellenére romokban hever, ami a háború szerencsés kimenetele nélkül, a Moszkvára tett erőteljes nyomásgyakorlás hiányában és a külföldi pénzügyi támogatások és befektetések elmaradásával csak rosszabb lesz. A szomszédos országok gazdasága is megsínyli a háborút, valamint azt is, hogy – bár ennek egyértelmű jelei voltak – Oroszország fegyverként használja a gázszállítást. 

Értesüléseink szerint az ukrán katonai vezetés arra számít, hogy az oroszok átcsoportosítják az erőiket, és még ha le is tesznek Kijev elfoglalásáról, stratégiát váltva megkezdik Kijev bombázását és ballisztikus rakéták bevetését az ország gazdaságilag fontos területei ellen. Számos üzemanyag-tározót megsemmisítettek a Krím vagy éppen Belarusz irányából kilőtt, nagy hatótávolságú rakétákkal, ami előbb-utóbb súlyos benzinhiányban fog megnyilvánulni. Ha pedig nincs üzemanyag, nincs áruszállítás, nincs logisztika, és nincs mozgási lehetősége a humán erőforrásnak. 

Igaz, a legtöbb teherautó és mezőgazdasági gépjármű dízellel működik – az illetékes ukrán minisztérium szerint, ha lesz is egyebek mellett gabonaszállítás, az árak a csillagos égig fognak emelkedni. Egyrészt azért, mert hiánycikk lesz a gabona, másrészt pedig azért, mert emelkedni fognak a szállítási költségek akkor, ha Ukrajna nem fér hozzá saját tengeri kikötőihez. Márpedig nem fér hozzájuk. 

Ördögi kör

Az ukrán erők jelenleg erőteljesen nyomulnak előre: Szumi városát felszabadították, Harkiv körül heves harcok zajlanak, délen igyekeznek elérni Herszon városát, miközben Donyeck és Luhanszk megyében az orosz támadásokat verik vissza. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a 21. század Sztálingrádjaként számontartott Mariupolt sem adták még fel. 

A kegyetlen valóság azonban az, hogy Oroszország hatalmas, és bár Ukrajnában megalázó vereségeket szenvedett el katonai szempontból, fennáll annak az esélye, hogy katonák tízezreit gyűjti össze és vezényli ismét Ukrajnába. Tudomásunk szerint jelenleg is folyik a toborzás Oroszországban, azon belül is az etnikailag és vallásilag Ukrajnához egyáltalán nem kötődő Csecsenföldön. Érdemes itt megjegyezni, hogy a bucsai mészárlásért állítólag főként baskír katonák a felelősek, tehát nem orosz etnikumú szlávok. 2014-ben Oroszország részben burjátokat vezényelt Kelet-Ukrajnába. Ennek oka az, hogy ezeknek az oroszországi etnikumoknak nincs kötődésük az oroszt is beszélő ukránokhoz. 

Ha Oroszország heteken belül ismét támadásba lendül, nem feltétlenül az lesz a cél, hogy kiterjesszék az ellenőrzésüket, hanem az eddig támadás alá helyezett, részben elfoglalt térségeket és városokat megtartani, teljes egészében irányítás alá helyezni. Ezzel pedig Moszkva konstans háborús állapotot tart fenn Ukrajnában, ami a nyugati befektetőket el fogja ijeszteni. Egyszerűen nem lehet gatyába rázni a gazdaságot és megkezdeni az újjáépítést úgy, hogy a helyzet bármikor eszkalálódhat. 

Persze van olyan meglátás is, hogy a sikertelen ukrajnai háborúért Putyin bűnbakokat fog találni, majd kegyesen békét köt Ukrajnával, és az európai stabilitás megteremtőjeként fog tetszelegni az orosz emberek, de akár európai szimpatizánsai előtt is. 

A sors iróniája, hogy a német nagytőkések is figyelmeztettek, hogy ha nincs orosz gáz, leállhatnak a nagy ipari vállalatok. Tehát ha nem vásárolnak orosz gázt, akkor nem lesz pénz, amelyet Németország, az Európai Unió gazdasági motorja be tud Ukrajnába fektetni. Csakhogy éppen a gázvásárlással Moszkva pénztárcáját tömik, tehát valamilyen szinten a háborút finanszírozzák. És ha háború van, nincs befektetés. 

Márpedig ha figyelembe vesszük, hogy mennyi lakóház, iskola, közút, repülőtér, olajtározó semmisült meg egy hónap alatt, a helyreállítási költségek kimondhatatlanul magasak lesznek. Az apadó államkasszával bíró Ukrajna pedig aligha tudja majd ezt finanszírozni.

Fogynak a tartalékok

A legfrissebb információink szerint az ukrán lakosság több mint ötven százalékának nincs munkája, így bevétele sem. Kijevbe folyamatosan térnek vissza az emberek, egyes csomópontoknál állandó dugók alakulnak ki. Vitalij Klicsko kijevi polgármester ezért arra kérte a lakosokat, hogy egyelőre még várjanak a hazatéréssel. 

Már akinek van hová hazatérnie. Országszerte egész családok vesztették el otthonaikat, tehát ők menekültként tengetik a mindennapjaikat. A dolgozóképes férfi lakosság egy jelentős része fegyvert fogott, és különböző ellenőrző pontokon strázsál, ráadásul ha az oroszok egy újabb támadási hullámot indítanak, újabb mozgósítást rendelhetnek el Ukrajnában, amivel még több munkaképes embert nyelhet el a háború. A külföldre menekültek jelentős része pedig nő és gyerek. 

Fontos tényező az is, hogy Kijev jelentős forrásokat áldoz az állami szervek működésének fenntartására, így a hadseregre, a biztonsági szolgálatokra és a területi védelmi egységekre. Ezek a szervezetek élvezik az elsőbbséget az ellátás és finanszírozás tekintetében, a polgári lakosság másodlagos. Végül is, ha nem védi valaki az országot, akkor nem lesz ország. Háborús időkben. 

Ez magyarázza azt is, hogy például miért van gyógyszerhiány az országban. Az állam fenntartásáért küzdő fegyveres szervek itt is elsőbbséget élveznek, egészen érthető, logikus módon. A kérdés csak az, hogy meddig tud egy olyan ország humanitárius segélyeken élni, ahol megszámlálhatatlanul sok embernek van éppen törvényesen lőfegyver a kezében. Mi lesz akkor, ha valóban benzinhiány, sőt, élelmiszerhiány alakul ki? A szükség nagy úr. 

(Borítókép: Kiss Dániel / Index)