Vörös vonalak a posztszovjet múlt árnyékában

Lettország lakosságának negyede orosz nemzetiségű

Lettország a három balti állam egyike, amelynek jelenleg körülbelül 1,9 millió lakosa van. A 2021-es adatok szerint a lakosság mindössze 62,7 százaléka lett, 24,5 százaléka orosz nemzetiségű, de emellett élnek itt beloruszok és ukránok is, ami egyértelműen a szovjet időszak öröksége.

A lettországi nagyvárosok nagy része jelenleg is orosz többségű, köztük Daugavpils, de Rigában, a fővárosban is csak nemrég kerültek többségbe a magukat lett nemzetiségűnek vallók. Az anyanyelvi arányokat tekintve azonban a lett nagyvárosok többsége még mindig orosz többségű, az országban élők pedig több mint harmada beszéli anyanyelvként az oroszt.

Többek között emiatt is került a figyelem középpontjába Lettország az 1991-es állampolgársági törvényével, amellyel

Ez egy középfokú lett nyelvvizsga és egy lett történelmi teszt teljesítését jelentette.

Az ország még ma is abban a különleges helyzetben van, hogy lakosságának 14,1 százaléka, azaz körülbelül 290 ezer ember nem rendelkezik állampolgársággal. Ők szinte kizárólag oroszok, akiknek a felmenői a második világháború után települtek az országba.

Sokadszorra kell elmagyaráznunk, hogy 1991-ben nem egy új ország jött létre, hanem az 1918-ban alapított Lettország nyerte el újból a függetlenségét. Az állampolgársági törvénnyel nem vettünk el semmit, hanem visszaállítottuk a szovjet megszállás előtti állapotokat

– mondta lapunknak Dagmara Beitnere-Le Galla, a lett parlament, a Saiema alelnöke.

„Az 1990-es évek elején ennek a törvénynek tisztán politikai vetülete volt, mára viszont már annyira berögződött a lett politikai gondolkodásba, hogy ahhoz már senki nem mer, és nem is akar hozzányúlni” – ezt már Miroszlav Mitrofanov, a Lettországi Orosz Unió pártjának társelnöke nyilatkozta lapunknak.

„Akkor még lett volna lehetőség, hogy egy egységes nemzetet hozzanak létre két hivatalos nyelvvel” – tette hozzá a pártelnök, akinek a nevével a magyar sajtóban is találkozhattunk. A székelyek nemzeti régiókért indított aláírásgyűjtése folyamán Pesty László és csapata is együttműködött Mitrofanovval, bár végül Lettországban nem gyűlt össze a szükséges aláírásszám.

Az Átlátszó is írt a balti oroszokkal való kapcsolatfelvétel hátteréről, és többek között azt is megkérdőjelezik, hogy miért a Lettországi Orosz Unióval, és miért nem a nagyobb orosz párttal, a Harmóniával vették föl a kapcsolatot Pestyék?

„A Harmónia vezetői lett nemzetiségűek voltak, és egy idő után kellemetlenné vált nekik az együttműködés az oroszokkal” – mondta Mitrofanov. A pártelnök arról is beszélt, hogy a pártszakadás ideológiai okokra is visszavezethető, ugyanis, bár a párt mindkét szárnya baloldali felfogású volt, a jelenlegi Harmónia párt tagjai nem vettek részt az utcai tüntetéseken, míg ők az utcai politizálást kifejezetten fontos baloldali értéknek tartják.

A másik ok, amit megemlített, hogy a Harmónia vezetése nem akarta magát az orosz kisebbség pártjának tekinteni, hanem mindenkit képviselő szociáldemokrata, etnikailag vegyes pártként akart feltűnni. Kicsit hasonló helyzet alakult ki, mint a szlovákiai magyaroknál Csáky Pál megválasztása után, hiszen ott is létrejött a Most-Híd vegyes párt Bugár Béla vezetésével, a Magyar Közösség Pártja pedig továbbra is etnikai alapon működött.

Mitrofanov szerint a Harmónia viszont így is elszámította magát, hiszen hiába nem vállalja fel tudatosan az orosz kisebbség ügyét, ennek ellenére a többi párt továbbra is oroszként kezeli őket, és folyamatosan nagykoalíciós kormányt alakítanak, hogy távol tartsák őket a hatalomtól.

Ezt megerősítette Beitnere-Le Galla is, aki szerint:

A lett politikában léteznek vörös vonalak, ami abból vezethető le, hogy közvetlenül határosak vagyunk Oroszországgal, és a parlament tagjait olyan orosz anyanyelvűek is választják, akik nem elkötelezettek az önálló lett nemzetállam iránt.

Tartanak az oroszországi kapcsolatoktól

A lett parlament alelnöke itt kitért arra is, hogy nemzetbiztonsági kockázatként kezelik a Harmóniát, valamint Mitrofanovék pártját is azok oroszországi kapcsolatai miatt.

„A már említett vörös vonalak miatt tettük le a voksunkat már sokadszorra a nagykoalíció mellett, és azért, hogy távol tartsuk a hatalomtól azokat a politikai erőket, amelyek elképzelhető, hogy nem elkötelezettek az önálló Lettország iránt” – tette hozzá az alelnök.

Érdekesség, hogy a 2018-as parlamenti választásokat a Harmónia nyerte meg, amely a százból 23 mandátumot szerzett meg a Saiemában. Azonban ennek ellenére mégis ellenzékbe szorult, hiszen a Kié az ország? populista, az Új Konzervatív Párt, a Haladásért liberális, a Nemzeti Szövetség nacionalista és az Új Egység jobbközép pártok részvételével ötpárti koalíciós kormány szerveződött, amelyből a populisták később kiléptek, így most kisebbségi kormány működik.

Ez alapján kifejezetten meglepő, hogy a Harmónia az oroszok által még inkább lakott Rigában elbukta a helyi választást. A parlamentbe be nem jutó Lettországi Orosz Unió pártja azonban a városi tanácsban több mandátumot is elnyert.

Hozzá kell tenni, hogy az önkormányzati választáson Rigában mindössze 40 százalékos volt a részvételi arány, ami annak köszönhető, hogy az orosz kisebbség nagyjából 70 százaléka távol maradt. Mitrofanov ezért az orosz propagandát teszi felelőssé, amely arra ösztönzi a lettországi oroszokat, hogy maradjanak politikailag passzívak.

A lettországi oroszokra értelemszerűen utóbbi vonatkozik a propaganda szerint, de a pártelnök szerint ők nem akarnak áldozatok lenni. Mitrofanov azt is elmondta, hogy amikor az otthonmaradókat kérdezték, azt mondták, hogy nincs igazi vezetőjük Nils Ušakovs (oroszul Nil Uszakov), Riga korábbi polgármesterének lemondatása óta. A putyini propaganda pedig többek között arra is épít, hogy az erős kezű vezetőre várjanak a helyi oroszok. Az már csak mellékes, de mégsem megkerülhető ok, hogy a putyini vezetés ultrakonzervativizmusával szemben a helyi orosz politika baloldali elköteleződésű.

Ennek fényében érthető, hogy Beitnere-Le Galla kockázatként kezeli az orosz kisebbség és a putyini propaganda kapcsolatát. Megemlítette, hogy 1991-ben 400 ezren szavaztak a függetlenség ellen, emellett arra is kitért, hogy a rendszerváltás után 20 ezer egykori katonai tisztviselő maradt itt a családtagjaival együtt.

Véleménye szerint ez azt jelenti, hogy

Összehasonlításképpen: 1991-ben tartottak népszavazást mind Lettország, mind Ukrajna függetlenségéről. Míg Ukrajnában a függetlenségpártiak több mint 92 százalékos arányban voltak a voksolók között, addig Lettországban a szavazóknak majdnem egynegyede volt ellene.

Ugyanakkor hozzátette, hogy „nyitott ajtókkal állunk azok előtt, akiknek van lett nyelvvizsgájuk, történelmi ismeretük, és bizonyítják elkötelezettségüket a lett állammal szemben”.

Hangsúlyozta, hogy demokratikus országként meg kell bízniuk az állampolgáraikban, viszont azt is elmondta, hogy sokkolta, amikor orosz ismerősei nem foglaltak állást az ukrajnai háborúval kapcsolatban arra hivatkozva, hogy mindkét oldalon vannak ismerőseik és rokonaik.

„Számomra a fekete és a fehér ezekben az időkben teljesen látható, és nem tudok elképzelni olyan szituációt, ahol nem egyértelmű, hogy mi az igazság és mi a hazugság" – tette hozzá.

Elítélem Oroszország támadását Ukrajna ellen

– ezt már Mitrofanov nyilatkozta, aki elmondta azt is, hogy bár többször is nyíltan felszólalt a háború ellen, ez senkit nem érdekel. 

„Épp ma olvastam az újságban, hogy a háború támogatása miatt a pártunkat eljárás alá vonták” – tette hozzá, ahogy azt is, nem zárja ki, hogy felfüggesszék a pártot, amit szerinte hatalmi célokra használna föl a lett kormánykoalíció. Elmondta, muszáj reagálniuk arra is, amit a lett titkosszolgálat állít róluk, szerinte ezzel dezinformálják a lakosságot. A lett titkosszolgálat egyébként nyilvános jelentéseiben tekinti nemzetbiztonsági kockázatnak Mitrofanovot és pártját, ráadásul európai parlamenti képviselőjüket, Tatjana Zdanokát eltiltották attól, hogy Lettországban politikai pozícióért induljon.

A pártelnök azt is elárulta, arról kapott információkat, hogy

emellett néhány lett újságíró és politikus már nyíltan beszél arról, hogy az orosz kisebbség kollektíven felelős Putyin bűneiért. Az oktatási törvény egyébként az alábbiakat tartalmazta:

• A 9. és a 12. osztályban végzendő központi vizsga csak lett nyelven folytatható le.
• A 2018/19-es tanévtől már ötéves kortól az óvodákban is növelik a lett nyelv szerepét, mely lehetővé teszi, hogy a kisebbségi gyermekek már lettül tanulhassanak az általános iskolában.
• Emellett három opciója van a kisebbségi iskoláknak 1–6. osztályig: vagy a tárgyak közel 100 százalékát, vagy 80 százalékukat, vagy 50 százalékukat lett nyelven oktatják. A 7–9. osztályosok esetében a tananyag legalább 80 százalékát államnyelven kell tanítani.
• 2020/21-től kezdve pedig 10–11. osztályban minden általános tárgyat lettül tanítanak, ezalól csak a kisebbségi nyelv, irodalom-, kultúra- és történelemórák képeznek kivételt.

„Először is azt kell definiálnunk, hogy mit értünk a kisebbség alatt, mert ha a történelmi nemzetiségeket nézzük, akkor csak a finnugorok (lívek – a szerk.), a romák és a zsidók jöhetnek szóba” – szögezte le a lett parlament alelnöke.

Magyarországon egyébként az 1993. évi LXXVII. törvény 1. § (2) bekezdése értelmében „nemzeti és etnikai kisebbség (a továbbiakban: kisebbség) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.”

Ha a magyar törvény lenne érvényben Lettországban, akkor az oroszok nagy része valóban nem minősülne nemzeti kisebbségnek, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a mai Lettország lakosságának már 1935-ben is 10,3 százaléka orosz volt, akik Nagy Péter cár hódításai következtében érkeztek több hullámban a területre.

A szociológia szerint akkor tudod integrálni a külföldről érkezetteket, ha azok aránya nem haladja meg a 15 százalékot

– mutat rá Beitnere-Le Galla, aki hozzátette, léteznek orosz nyelvű iskolák, de azért változtattak a nyelvi összetételen, mert Lettországban a diplomát csak az államnyelven, lettül lehet megszerezni.

„Én tanítok egyetemeken, és az a tapasztalatom, hogy vannak orosz nyelvű iskolák, ahonnan lettül nagyon jól beszélő diákok érkeznek, de sokaknak még mindig ennek hiánya miatt kell befejezniük tanulmányaikat. Egyetlen nemzetállam sem akar olyan kisebbségi elitet kinevelni, amely nem beszéli az államnyelvet.”

A nemzetállam hangsúlyozása miatt felmerült az a kérdés, hogy egyetért-e a magyar kormányzat által hangsúlyozott nemzetek Európája vízióval. Az alelnök erre azt válaszolta, hogy a nemzet alatt nem az etnikai, hanem a politikai közösséget érti.

Nem azzal foglalkozunk, hogy otthon milyen nyelven beszélnek az emberek. Lettország is, ahogy akár Ukrajna, sok szempontból megosztott ország, de az ott élők az adott ország politikai nemzetéhez tartoznak, a Lettországban élők tehát a letthez.

Beitnere-Le Galla ugyanakkor hozzátette, Orbán Viktor azt például jól látta, hogy a bevándorlók az egységes politikai nemzet szétszakadásához nagymértékben hozzájárulhatnak Európában, és akár eszközként is használhatják őket, ahogy például Aljakszandr Lukasenka tette azt.

Nagyon örülök, hogy Európában élek, de azt látjuk az elmúlt években, hogy a multikulturalizmus nem működik, mert nem tisztelik a kultúránkat azok, akik ide jönnek. Az egyik ilyen kulturális értékünk pedig a nyelv.

Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan figyelemmel kísérjük, csütörtöki percről percre frissülő hírfolyamunkat itt olvashatja.

(Borítókép: Riga látképe. Fotó:  Slawek Staszczuk / Loop Images / Universal Images Group / Getty Images)