Sorban álltunk a piacon, amikor valaki kiabált, hogy légitámadás

Az újságírók előtt még csak most nyílik meg a lehetőség, hogy eljussanak az egy hónapig teljes blokád alatt tartott Csernyihivbe Kijevtől északkeletre . Az Index a helyszínen bizonyosodhatott meg arról, amiről eddig csak képek, kollégák és helyiek számoltak be: a város jelentős részét elpusztították a megszállók. 

Hetekkel korábban érkezett a bunkerbe Dmitro a családjával. A férfi az első este úgy berúgott, hogy a földön kellett neki megágyazni. Persze akkor nevetett mindenki, hogy Dmitro „nem bírja a kiképzést”. Másnap világossá vált, a kisgyerekes férfi miért csípett be olyannyira. Akkor már nem nevetett senki.

Dmitro másnap csatlakozott a bunkerlakókhoz, de végig csendben volt, és amikor beszélt, maga elé meredve motyogott érthetetlenül. Nem is ő, hanem az édesanyja mesélte el az Indexnek, min mentek keresztül.

A 70 éves hölgy a könnyeit visszatartva ecsetelte, hogy az orosz ostrommal együtt megszűnt a fűtés, a villany, valamint az élelmiszer-biztonság. Hiába vettek élelmiszert, gáz és villany hiányában nem tudtak főzni, még kevésbé mosakodni. Napközben és este a szüntelen robbanásokat és dördüléseket hallgatták, és mivel egy hónapja még senki sem tudta, hogyan fognak alakulni a harcok, Dmitro lelki állapota folyamatosan romlani kezdett. 

Hatan laktak egy kétszobás lakásban, kimenni veszélyes volt az utcára. A frusztráció, a rettegés és a magatehetetlenség méregként itta be magát a család elméjébe. Néhány nap után átmentek egy külvárosi részre Dmitro húgához, ahol legalább volt áram. Csakhogy a településért áldáz harcok folytak, így a civilek és otthonaik gyakran kereszttűzbe kerültek. 

Dmitro időközben átment két gyermekével egy lakóépületbe, amelyben egy második emeleti lakást adtak oda az onnan már távozott ismerőseik. 

Anya, én ezt nem bírom. Ezt mondta nekem. El tudja képzelni, milyen lehetett a helyzet, ha egy felnőtt férfi, a család feje ezt mondja?

− mesélte Dmitro édesanyja. 

A hölgy és a férje mellett a lányuk házában többen is voltak, lévén, hogy egy kétemeletes családi házról van szó. Az egyik nap elmentek a helyi piactérre bevásárolni, ami korántsem egyszerű feladat. Mint mesélte: az egyik bolt előtt húsért, a másik előtt kenyérért, a harmadik előtt pedig vízért álltak sorban az emberek. Pont úgy, mint a szovjet hiánygazdaság idején − nosztalgiázott a nő. 

Egyszer csak valaki elkiáltotta magát, hogy légitámadás. Mindenki fejvesztve kezdett rohanni a házak mögé. A téren lévő ötszáz ember egyszerre, pánikszerűen, lökdösődve keresett menedéket. Érti, milyen félelmetes volt? 

− adta a példát arra a hölgy, hogy milyen feszült volt a légkör az orosz ostrom alatt. 

Végül a család úgy döntött, hogy az első adandó alkalommal, bármennyire is veszélyes, kocsiba szállnak és Kijev felé veszik az irányt. Átmentek Dmitróhoz, hogy onnan induljanak majd el. Jól tették, ugyanis aznap este rakétacsapás érte Dmitro húgának házát, a második emelet teljesen megsemmisült. 

A sors fintora, hogy Dmitróék donyeckiek, még a 2014-es események idején hagyták el szülővárosukat. Csernyihivben próbálták az életüket újra felépíteni. 

Három otthonunk veszett oda a háború miatt. Először a donyecki házunkat adtuk el fillérekért, majd a csernyihivit és a Csernyihiv melletti otthonainkat is felperzselte a háború lángja

− mondta a hölgy néhány órával az után, hogy Kijevből továbbindultak Nyugat-Ukrajnába. 

Persze ahhoz, hogy az ember romokat lásson, nem kell Csernyihivig elmenni. A Kijev mellett lévő Horenka például teljesen megsemmisült.

Csernyihiv jelentősége azonban az, hogy egy megyei jogú város, a Csernyihivi terület központja és mintegy háromszázezer ember otthona – volt még másfél hónapja. 

Hogy milyen állapotok uralkodnak Kijevben és a nyugat-ukrajnai, a háború által viszonylag érintetlen területeken, azt az eddigi riportjainkban is igyekeztünk szemléltetni, és fogjuk még az elkövetkező beszámolóinkban. Alábbi videónkban azt szeretnénk bemutatni, mennyire szürreális a helyzet, mondhatni már-már nevetséges. 

(Borítókép: Az elpusztult Hotel Ukraine 2022. április 9-én Csernyihivben. Fotó: Fotó: Anastasia Vlasova / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images / AFP)