Elfogytak az ukrán üzemanyag-tartalékok, óriási sorok állnak a kutaknál

„A szevasztopoli téren vagyok, a járgányban elfogyott az üzemanyag. Vennék négy liter benzint 200 hrivnyáért, hogy legalább haza tudjak gurulni” – írta ki egy ukrán autós az egyik kijevi futáros Telegram-csatornában néhány nappal ezelőtt.

Ahol mégis van üzemanyag, ott reggelenként több száz méteres sorok kígyóznak, amíg el nem fogy a készlet, miközben a legtöbb helyen a maximálisan kiadható mennyiség 10 vagy maximum 20 liter. A beszámolók szerint ugyanakkor az ország keleti részében sokkal rosszabb a helyzet, ahová az üzemanyag-szállítmányok nem is jutnak el. 

Kiszolgáltatott helyzet

Ukrajna az üzemanyag-szükségletének mintegy 70 százalékát importálja – nagyjából évi 10 millió tonna benzint, dízelt és LPG-t. Ennek az importnak a jelentős része eddig Belaruszból és Oroszországból érkezett. Minszk üzleti modellje részben éppen a kőolaj-feldolgozásra és finomításra épült: olcsón jutottak hozzá a belső piacnak köszönhetően az orosz kőolajhoz, majd azt feldolgozva, piaci árakon továbbadták a szomszédjaiknak, többek között Ukrajnának.

Békeidőben ezzel nem is lett volna gond, de február 24-étől Oroszország mellett lényegében Belarusz is hadviselő féllé vált. Az orosz csapatok Ukrajna északi és északkeleti részét célzó offenzívája éppen Belarusz területéről indult, miközben az orosz rakéták és repülőgépek belarusz bázisokról bombázták az ukrán városokat. 

Tengeri blokád és bombázások

Ukrajnának vannak saját, jelentős kőolaj-feldolgozó kapacitásai, és az ország a diverzifikációt megcélozva évenként növelte a más partnerektől behozott nyersolajmennyiségét. 2021-től 827 millió tonna nyersolajat importáltak – a kétszeresét a 2020-as mennyiségnek (409 millió tonna). A nyersolaj javarészt Azerbajdzsánból érkezett (586 millió tonna), illetve Algériából, Líbiából és néhány más országból.

Csakhogy a nyersolaj importja az említett országokból a Fekete-tengeren keresztül valósult meg, az ukrán kikötők pedig a háború kirobbanása óta orosz hadihajók blokádja alatt állnak. Se ki, se be – az oroszok ezt az irányt is kontroll alatt tartják. Ha mindez még nem lett volna elég, az elmúlt hetekben Moszkva különösképp ráment az ukrán kritikai infrastruktúrára, és egyebek mellett kőolaj-feldolgozókat és üzemanyag-tárolókat is bombáznak. Május elejére legalább tizenöt ukrán tárolóbázis semmisült meg.

A képeken a liszicsanszki kőolaj-feldolgozó április 16-ai megsemmisítése látható.

Azt ugyanakkor nem tudjuk pontosan, hogy jelenleg mennyit tesz ki az ukrán belső kőolaj- és gáztermelés, illetve mennyit tudnak finomítani – ugyanis a háború óta ezek az adatok szigorúan titkosak.

Miért most?

Arra a kérdésre, hogy az ellátási problémák miért csak most, mintegy három hónappal a háború kirobbanását követően jelentkeztek, viszonylag egyszerű a válasz. Bár az addigi kőolajimport a háború első napjaitól kezdve ellehetetlenült, az elérhető tartalékok hónapokig elegendőek voltak.

Az Upeco ukrán energetikai tanácsadó cég adatai szerint az első hetekben az üzemanyag-fogyasztás az országban 30-50 százalékkal esett, a 7500 ukrán benzinkútnak a harmada a háború miatt bezárt. 

A háború azonban egyre több erőforrást emésztett fel, és az ukrán vezetés több rendeletben igyekezett megvédeni a hadsereg és a kritikus infrastruktúra zavartalan energetikai ellátását. Ez persze érthető: a háború alatt a lakossági ellátás csak másodlagos, minden erőforrás a védekezésre megy. Eközben pedig az oroszok támadásai a még meglévő tartalékokat is jelentősen csökkentették. A tartalékok közelgő kimerülésének az esélye pánikot keltett, és május első napjaiban hirtelen ötszörösére ugrott a kereslet a benzinkutakon.

Európa segít

A megoldást a teljes energiaimport átállásában találta meg az ukrán vezetés – más opciójuk nem is nagyon volt. Az orosz és belarusz üzemanyag és kőolaj helyett az európai piacon kötötték le az olajat, a tengeri útvonal helyett pedig ugyancsak az Európai Unión keresztül tartálykocsikban és vasúton indultak el a szállítmányok. Ezen a ponton azonban több problémával szembesültek.

Először is, az ár. Maga a kőolaj is jelentősen drágább, mint a közvetlenül Oroszországtól vagy Belarusztól kapott import, és a korábbiakhoz képest nagyobb a felára a szárazföldi szállításnak, mint a tengerinek. Ezt ellensúlyozandó, az ukrán parlament március közepétől eltörölte a kőolajtermékekre kivetett különadót, az üzemanyag áfáját pedig 20-ról 7 százalékra mérsékelte.

Az árak emelkedésén ez azonban nem sokat segített: a benzin és a dízel ára a magasba szökkent. Május 5-én az ukrán kormány maximalizálta az üzemanyagárakat: a benzinét legfeljebb 37,68 hrivnyára (a magyar árakhoz hasonló, nagyjából 475 forintra), a dízelét 42,63 hrivnyára (535 forint). Összehasonlításul, 2020-ban a benzin ára nagyjából 23 hrivnya (akkori árfolyamon 250 forint), 2021 elején pedig 31 hrivnya (340 forint) volt.

A másik probléma technikai jellegű. Az ukrán Forbes lap információi szerint az ukrán üzemanyag-szállító kocsik uniós határátlépése limitált – Lengyelország például kéthavonta összesen öt beutazást engedélyez, ami az iparági szakértők szerint csak a fele annak, amire az autók képesek lennének. Megoldás lehetne az európai szállító cégek használata, de ők erre nem hajlandóak, mert az ukrán határ átlépésekor elveszítenék a biztosításukat, hiszen az ország hadviselő fél. A vasúti szállítás pedig erősen limitált, mert ott jelenleg elsősorban a katonai szállítmányok élveznek prioritást.

Mindezek mellett az ukránoknak számolni kell az európai piac korlátaival is: a háborús veszély miatt az európai államok is igyekeznek feltölteni a stratégiai készleteiket, és kevesebb megvásárolható olaj áll rendelkezésre. 

Az ukránoknak továbbá a 92-es oktánszámú benzin eltűnése is fájhat: az Európai Unióban a környezetvédelmi előírások miatt már sok éve nem elérhető benzint Ukrajnában mind a mai napig sokan használták az olcsósága miatt. A 92-es benzin leginkább Belaruszból érkezett, és az elmúlt hetekben gyakorlatilag teljesen eltűnt a kereskedelmi forgalomból.

Szürke megoldások

Ugyanakkor az is látszik, hogy a problémák ellenére, amelyekkel Ukrajna szemben találta magát az orosz agressziót követően, beleértve a folyamatos bombázásokat, az addigi import megszűnését és tengeri blokádot, az ukrán vezetés hatalmas munkát végzett az üzemanyag-szállítmányok megszervezésében. 

„Az elnöki adminisztráció a kormánnyal együtt aktív munkát végez a logisztikai láncok kiépítésében az európai partnereinkkel együtt – mondta az elnöki adminisztráció helyettes vezetője, Rosztiszlav Surma. – Mára az import az ötszörösére nőtt ahhoz képest, ami egy hónappal ezelőtt volt.”

Sokszor valójában nem a készletek hiánya, hanem az ár okozza a problémákat. A hatósági ármaximálás egyelőre ellenkező hatást ért el, mivel a megnövekedett logisztikai költségek miatt az üzemanyagok nagykereskedelmi ára magasabb, mint a kötelező ár a kutakon. 

Emiatt a benzinkutasok különböző szürke megoldásokhoz nyúlnak: a helyi sajtóban olvasható beszámolók szerint az egyik bevett gyakorlat szerint az üzemanyag hivatalosan nem vásárolható pénzért, hanem speciális jegyet kell rá váltani. A jegy pedig akár 40-50 százalékkal is többe kerülhet, mint a hatóságilag maximált ár. A másik terjedő gyakorlat, hogy a benzinkút nyilvánosan zárva tart, belépésre csak „klubtagoknak” van lehetőségük. Itt pedig kiszélesednek a lehetőségek: a hiányzó bevételeket be lehet szedni a klubtagság révén, vagy a zárt működés miatt alkalmazhatják a hivatalostól eltérő, magasabb árakat.

(Borítókép: Egy ukrán katona egy lerombolt benzinkút mellett sétál 2022. május 2-án. Fotó: Sergei SUPINSKY / AFP)