Ismét a kárpátaljai magyarságról ír a New York Times

Június elején járt Kárpátalján a New York Times stábja, amely beszámolóját a helyi magyarok trianoni megemlékezésével kezdi. Kiemelik: bár Ukrajnában járnak, az emlékmű nem az ukrán sárga-kék, hanem a magyar piros-fehér-zöld színű szalagokkal díszített.

Kárpátalja, amely a legutóbbi, 2001-es ukrajnai népszámlálás szerint 156 ezer – ma a becslések szerint már jó ha 100 ezer – magyar otthona, az elmúlt 120 év geopolitikai játszmái során volt az Osztrák–Magyar Monarchia, majd Csehszlovákia, Magyarország és a Szovjetunió része, míg 1991-ben az újonnan megalakult Ukrajna legnyugatibb tartománya lett.

A New York Times beszámolója szerint már az oroszok elleni háború előtt is kellemes nosztalgiával gondoltak az ottani magyarok a Trianon előtti időkre. Mára azonban a helyi magyarság megkérdőjelezhető lojalitása a magyar kormány ellentmondásos hozzáállásával Ukrajnához és az orosz invázióhoz az ukránok növekvő aggodalmát eredményezi Kárpátalja jövőjével kapcsolatban.

Az egyik oldalon Magyarország, a másikon Ukrajna. A trianoni megemlékezést egyébként viszonylag kis körben tartották meg, hogy ne fokozzák a feszültséget a háborús helyzetben.

Ukrajna és Magyarország között nem mindig volt ilyen ellentmondásos a viszony. A Szovjetunió felbomlása után az Antall József vezette magyar kormányzat az elsők között volt, aki elismerte a független Ukrajnát azért cserébe, hogy a kárpátaljai magyarság megőrizhesse nyelvét és kultúráját.

A feszültségek növekedését a New York Times Orbán Viktor politikájának tulajdonítja, amelynek fontos eleme a külhoni magyaroknak nyújtott állampolgárság, valamint a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezések. A mélypontot a magyar–ukrán kapcsolatokban a 2017-es oktatási törvény jelentette, amely korlátozta a kisebbségi nyelvek használatát az állami iskolákban.

Az intézkedés elsősorban a kelet-ukrán területeken ma is a többség által beszélt orosz nyelv visszaszorítása érdekében történt, de a magyart is érintette, és a törvényt az alkotmányos jogok tisztességtelen megsértésének tekintették a helyiek.

Emellett a kárpátaljai magyarok nagy része a magyar közszolgálati televíziót vagy az Orbán-kormányhoz közel álló csatornák egyikét nézi, amely sokszor az orosz narratívát közvetíti az emberek felé.

Fodor Gyula, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet rektorhelyettese szerint a háború valódi oka a kisebbségek Ukrajna általi kezelése, és nem az, amit Zelenszkij és kormánya mond.

A New York Times ezt követően súlyos állítást tesz névtelenül nyilatkozó ukránokra hivatkozva, amely szerint

Erre azonban semmilyen bizonyítékuk nincs.

Nem egyediek azonban a magyarok elleni provokációk sem, amelyek száma főleg a Krím 2014-es annexiója óta növekedett meg. Ungváron például szélsőjobboldali nacionalisták vonultak föl, és azt skandálták, hogy „Késhegyre a magyarokkal!”

Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség vezetője szerint a helyi magyarok részben azért néznek magyar csatornákat, mert az ukránnal szemben azok foghatók, emellett kiemelte, hogy sok család kizárólag a magyar állam támogatásainak köszönhetően tudott Kárpátalján maradni és dolgozni.

Nem ez volt az első eset, hogy a New York Times a kárpátaljai magyarságról írt. 2018-ban Miközben keleten Oroszországgal háborúzik, Ukrajnának nyugaton is vannak gondjai címmel közölt cikket az amerikai lap. A kijevi és a budapesti idő kérdése ebben a cikkben is megjelent, amellyel kapcsolatban egy ukrán nacionalistát idéznek, aki szerint a fejükben ezek az emberek Magyarországon élnek.