Messze van még a Putyin által vizionált új világrend

A globális aranymilliárd

„Az úgynevezett aranymilliárd teljes uralmának modellje igazságtalan. Nos, miért kellene ennek az aranymilliárdnak leuralni a bolygó teljes lakosságát, és a kizárólagosság illúzióján alapuló saját magatartási szabályokat rákényszeríteni mindenkire? Első és második osztályra osztják a népeket, ezért ez az uralom eredendően rasszista és neokoloniális” – mondta Vlagyimir Putyin a Stratégiai Kezdeményezések Ügynöksége által szervezett fórumon július végén.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy pontosan mi is ez a globális aranymilliárd, amelyre Vlagyimir Putyin hivatkozik, vissza kell mennünk néhány évtizedet az időben. 

Az 1970-es években vagyunk, a hidegháborús korszak közepette. A szocialista világforradalom még mindig nem valósult meg, sőt egyre inkább tűnik úgy még a Szovjetunióból nézve is, hogy nem is fog megvalósulni. A szocializmus nem győzte le a kapitalizmust, a várva várt gazdasági fellendülés sem következett be, a szocialista blokk jobb esetben is inkább stagnál. De hát ez nem történhet meg a szovjet rendszer hibájából, az ideológia megálmodója, Vlagyimir Iljics Lenin nem tévedhetett! Egyre inkább terjedni kezd az a nézet, miszerint a Szovjetunió gazdasági problémáiért kizárólag a nagy hidegháborús ellenfél, az Egyesült Államok és „csatlósai”, a globális Nyugat tehető felelőssé. Ők nem hagyják, hogy a szocialista tábor fejlődjön és prosperáljon.

Közben a Nyugaton más jellegű aggodalmak terjedtek: megjelent a félelem a túlnépesedéstől és a Föld erőforrásainak az elapadásától. A gazdasági jellegű magyarázat még Thomas Maltus 19. századi tanaihoz vezet vissza, aki megjósolta, hogy a gazdasági növekedés előbb-utóbb nem lesz képes lépést tartani a népességnövekedéssel, és ennek következtében nyersanyagdeficit, nyomor és éhínség vár ránk. Erre nagyban ráerősített egy 1972-ben kiadott és szakmai körökben terjedő jelentés, amely szerint a Föld erőforrásai hamarosan elfogynak. Nincs más megoldás a probléma kezelésére, mint a fogyasztás és a túlnépesedés drasztikus korlátozása. Ez azonban nem sikerült túl jól:

És hogy mindehhez hogy jön a Vlagyimir Putyin által is emlegetett „globális aranymilliárd”? Ezen a ponton – valahol a hetvenes években – a nyugati gondolkodók által megfogalmazott problémák és a Szovjetunió belső gondjai bizonyos emberek fejében összeértek, és egy új összeesküvés-elmélet született.

A szovjet koncepció szerint így akarták megőrizni a hatalmukat, és pusztán kiszolgálósorban tartani a fejlődő államokat. Ha most összeadjuk a globális Nyugathoz sorolható országokat – a G7-es államokat, az Európai Uniót és EFTA térségét, Ausztráliát és Japánt, akkor (jelenleg) durván 1,2 milliárd fős lakosságot kapunk.

A „globális aranymilliárd” az orosz Meduza lap szerint valószínűleg Anatolij Cikanov orosz publicista nevéhez köthető, aki A. Kuzmics álnéven publikált. Gazdag külső hivatkozásokkal ellátott írásaiban az ENSZ, az IMF vagy a UNESCO döntéseire és jelentéseire hivatkozott, és ezek alapján egy titokzatos tervet mutatott be az olvasóinak a Szovjetunió gazdasági tönkretételéről. 

A problémák ott kezdődtek, hogy az általa emlegetett iratok valójában vagy soha sem léteztek, és inkább az írói fantázia szüleményei voltak, vagy erős csúsztatásokat tartalmaztak. Az 1952-ben született Vlagyimir Putyin és a hozzá hasonló korban járó orosz politikai elitek nagy része azonban pontosan ismerhették a hetvenes–nyolcvanas években terjedő elméleteket, és a jelek szerint be is építették ezeket a világlátásukba. A Szovjetunió 1991-es összeomlásával az összeesküvés-elméletek új lendületre kaptak, hiszen rajtuk keresztül sokkal egyszerűbb volt megmagyarázni a szocialista tábor vereségét és az egyik világhatalom szétesését.

Putyin már elnöksége első évében, az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) 2000-es fórumán előhozta az elméletet. – A fejlettsége alapján a világ, mint ismert, két részre van osztva: Északra és Délre. Az úgy nevezett aranymilliárdra és az emberiség többi részére – mondta az orosz elnök, bár szavait a jelenlévők közül valószínűleg nem sokan tudták értelmezni.

Új korszak hajnala

A július 20-ai fórumon Putyin egy új világképet is felvázolt: szerinte a Nyugat által felkínált jövőkép már nem vonzó a világ számára, és el fogja veszíteni az eddig vezető pozícióit.

Bármennyire is törekszik a nyugati és nemzetek feletti elit a dolgok meglévő rendjének megőrzésére, új korszak jön, egy új szakasz a világtörténelemben. És csak a valóban szuverén államok képesek biztosítani magas növekedési dinamikát, példát mutatni mások számára az emberek színvonalában és életminőségében, a hagyományos értékek és a magas humanista eszmék védelmében

– állította Putyin.

Azt, hogy a világlátása szerint mennyire lehet szuverén egy ország, Oroszország elég világosan megmutatta Belarusz (az egyre szorosabbra húzott integrációs szerződés) és az Ukrajnában indított háború példáján keresztül.

Ez a vízió egyébként egyáltalán nem új keletű Vlagyimir Putyintól, legkorábban már 2007-ben, az elhíresült müncheni beszédében hangzott el, és azóta évről évre újra előkerül. Igaz, eltelt tizenöt év, de ez az új, multipoláris világrendszer még nem köszöntött be.

Mi is az egypólusú világ? Bárhogy is szépítik ezt a kifejezést, a gyakorlatban végeredményben csak egyet jelent: egyetlen hatalmi központot, egyetlen erőközpontot, egyetlen döntési központot. Úgy gondolom, hogy a modern világ számára az egypólusú modell nemcsak elfogadhatatlan, de még lehetetlen is

– hangoztatta a müncheni biztonságpolitikai fórumon az orosz elnök.

A Vlagyimir Putyin által elképzelt világrendben valószínűleg a fejlett, „nyugati” világ állna szemben a fejlődő világgal, és erre Putyin „globális aranymilliárd” koncepciója is ráerősít. Az előbbit a jelek szerint a G7 és az Európai Unió országai képviselnék, az utóbbit vélhetően a BRICS államai (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika). A BRICS kifejezés a Goldman Sachs egyik jelentésében szerepelt először 2001-ben, és onnantól kezdve terjedt el. Az informálisan működő szerveződés tagjai 2006-ban találkoztak először, 2010-től a csoporthoz csatlakozott Dél-Afrika. Ebben a formában ez nem is a multipoláris világról szól, hanem inkább visszatérés a hidegháborús logikához, a bipoláris berendezkedéshez, amikor a Föld politikáját két tábor, két hatalmi központ határozta meg. 

Igaz ugyan, hogy a G7-es országok gazdasági szerepe sokat csökkent az elmúlt két évtizedben, de mind a mai napig meghatározza a világgazdaságot. A 2000-es évektől kezdve Kína és India egyre nagyobb gazdasági súlyt szerzett, azonban a BRICS másik három tagja nem tudta megelőzni a G7 egyetlen másik tagját sem. A nominális GDP alapján a G7 és az EU országai a világ GDP-jének az 55 százalékáért felelősek, miközben a BRICS 23 százalékon áll. A népességi arányokat tekintve a kép egészen eltérő: a BRICS országaiban él a világ lakosságának a 40 százaléka, a G7 és az EU együtt csupán 15 százalékért felelnek.

India és Dél-Afrika leginkább a Nyugat felé tekint, miközben a másik három ország egy különálló világrendről álmodik. Ilyen feltételek mellett, miközben a tavalyi évben ezek az országok a globális világkereskedelem 23 százalékáért feleltek, az egymás közötti kereskedelem csupán 6 százalékos volt. Más paramétereket tekintve is hasonló helyzetet látunk: Brazíliában a befektetések csupán 0,1 százaléka köthető a többi BRICS-országhoz, Kínában 2,3 százalék, Indiában 3 százalék, Oroszországban csupán 0,4 százalék. A legmagasabb a befektetések aránya Dél-Afrikában (24 százalék), ahol Kína meghatározó szereplőként van jelen.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója és az Index külső munkatársa.

(Borítókép:  Vlagyimir Putyin Szocsiban 2022. május 23-án. Fotó: Ramil Sitdikov / AFP)