Délről most nincs migrációs nyomás, az ukrán menekülthullám viszont fenyegetést jelenthet

2021 őszén az Európai Unió látszólag új fenyegetéssel nézett szembe. Aljakszandr Lukasenka belorusz elnök utasítására ugyanis migránsok ezreit szállították Lengyelország és Belarusz közös határszakaszára. Nagy részük iraki és szíriai kurd, valamint afgán volt. A lengyel határőrség, megerősítve lett és litván alakulatokkal, könnygázt és vízágyút is bevetett a bevándorlók ellen.

A kreált válság egy újabb, veszélyes kor kezdete is lehet

– írja a Foreign Affairs nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szaklap. Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyi biztosa úgy fogalmazott, Lukasenka stratégiája az emberek agresszióhoz való felhasználásának újszerű módja volt. A hibrid fegyvert Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszter szerint hamarosan más vezetők is alkalmazhatják.

Mivel a hagyományos háborúk túlságosan költségessé váltak, ezért egyre több kormány próbálhatja fegyverként használni a migránsokat és menedékkérőket.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala szerint jelenleg több mint 82 millió ember van olyan helyzetben, hogy el kellett hagynia otthonát, és ez a szám nem valószínű, hogy egyhamar csökkenni fog. Erre Európában több politikus, köztük Orbán Viktor szerint is a schengeni övezet külső határainak védelme a megoldás kerítésekkel és szigorú határellenőrzéssel.

Noha többféle módon is használják, a fegyveres migrációt gyakran állami szintű kényszerítő eszközként alkalmazzák, amelyet geopolitikai és egyéb külpolitikai célok széles körének elérése érdekében hajtanak végre. A gyenge, viszonylag elszegényedett országok gyakran fegyveres migrációt használnak fel, hogy pénzügyi és egyéb természetbeni segélyeket vonjanak ki a gazdagabb és erősebb célpontoktól.

Jelenleg nincs migránsválság a déli határon

Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetője szerint fegyverekkel felszerelt migránsokat csak ott lehet érdemben használni, ahol az állami erőszakszervezetek nem működnek megfelelően, így a szakértő ilyet nehezen tud elképzelni Európában.

A biztonságpolitikai elemző ehhez hozzátette, szerinte

A mesterségesen létrehozott menekültválságot ugyanakkor már valós problémaként kezeli Tálas Péter. Meglátása szerint azonban ezeket is külön kategóriákba kell sorolni.

Az egyik, amit Lukasenka csinált 2021 őszén, bár meg kell jegyezni, hogy ennek is megvannak a korlátai, mert rendkívül költséges. Főleg az olyan országok számára – mint Belarusz –, amelyek nem is közvetlen tranzitországai a migrációs útvonalaknak.

A másik az, amit Recep Tayyip Erdoğan csinál, ugyanakkor Tálas Péter kiemeli, hogy a török elnök ritkábban használja zsarolási potenciálját, és nagyrészt tartja magát az EU-val kötött megállapodásokhoz. A szakértő szerint az az érvelés, hogy a migránsok elszállásolása költségekkel jár számukra, és ehhez kérnek anyagi támogatást, összességében legitim érvelés, az Európai Uniónak pedig törekednie kell arra, hogy a konfliktusövezettől biztonságos távolságban, de ahhoz mégis amennyire lehet, közel tartsa a menekülteket, hogy később könnyebben tudjanak visszatérni otthonukba.

A harmadik, amikor katonai konfliktus következtében indulnak meg tömegesen az emberek. Erre kiváló példa az ukrajnai háború, az onnan érkező menekültek pedig nagy kihívást jelentenek Európa számára. A szakértő elmondta,

az azzal kapcsolatos politikai kommunikáció azonban mind hazai, mind közép-európai szinten más.

Az ukrajnai háború befolyásolhatja Közép-Európa demográfiai folyamatait

Arról már a háború előtt beszámoltunk az Indexen, hogy egy lehetséges orosz–ukrán háborúnak Lengyelország lehet a legnagyobb nyertese demográfiai és gazdasági szempontból is. A bevándorlók többsége is Ukrajnából érkezett 2018 és 2020 között az országba, azonban a ténylegesen munkát vállaló ukránok száma egymillió körül lehetett a háború előtt varsói becslések szerint.

Amellett, hogy az ukrán termékenységi ráta a legalacsonyabb Európában, egészen pontosan 1,20, a fiatalok népességen belüli alacsony arányát csak tovább rontja az a tény, hogy a kivándorló munkaerő nagy része szintén ehhez a korosztályhoz tartozik.

Demográfiai problémákkal azonban nemcsak a posztszovjet térség, hanem hazánk és a legtöbb közép-európai ország is küzd. A magyar kormány családpolitikája a tendenciák szerint a fogyást nem állítja meg, legfeljebb mérsékli.

A jövő magyar népesedéspolitikájának legnagyobb kérdése, hogy a fogyást milyen eszközökkel lehet megállítani.

Ennek a kérdéskörnek az egyik aspektusa, hogy a határon túli magyarság települ át az anyaországba, ahol könnyen tudna integrálódni. Tálas Péter szerint az Ukrajnából érkező menekültek közül aki Magyarországon marad, az jellemzően kárpátaljai magyar. A szakértő úgy látja,

A magyar gazdaságnak azonban szüksége lenne további munkaerőre is, hiszen a határon túli magyarok termékenységi rátája nem tér el nagymértékben az anyaországtól. Bár Lengyelország vagy Csehország a hasonló nyelv miatt is könnyebb integrációs lehetőségeket kínál az ukrán munkaerőnek, Tálas Péter szerint az, hogy Magyarország tud-e befogadni, foglalkoztatni, integrálni ukrán munkavállalókat, és ebből esetleg profitálni, nagyban függ attól, hogy a politika miként kommunikál.

(Borítókép:  A háború miatt Ukrajnából menekülő emberek Budapesten, a Nyugati pályaudvaron 2022. február 28-án.  Fotó: Balogh Zoltán / MTI)