Ezt az ősi nyelvet már holttá nyilvánították, mégis beszélik

GettyImages-583672206
2022.11.30. 20:54
Néhány szenvedélyesen elkötelezett szülő feltámasztotta a csak a Man-szigeten beszélt manx nyelvet, amit az UNESCO 2009-ben holttá nyilvánított.

A játszótérről visszhangzó nevetés úgy hangzik, mint bármelyik másik általános iskolában. Ha azonban az ember egy kicsit jobban fülel, kihallatszik a raritás: a manx szavak. Az ősi nyelvet egy időre teljesen elfelejtették.

Részben a Man-szigeti Bunscoill Ghaelgagh diákjai jóvoltából a több száz éves helyi történelemmel mélyen összefonódott nyelv a sziget jövőjének részévé válik.

Miután az UNESCO temette a nyelvet, az iskola tanulói dacosan tiltakoztak. Levelet küldtek az ENSZ-nek, amelyben azt bizonygatták, hogy a nyelv nem halott – manx nyelven.

„Végveszélyben volt, de mi újra életre keltettük” – idézte a New York Times az iskola vezető tanárát. Julie Matthews megjegyezte: a diákok elszánt erőfeszítései nyomán az UNESCO a manxot „újjáélesztett” nyelvnek minősítette.

A Bunscoill Ghaelgagh (ejtsd: bunszkall gilgek) iskola az élő bizonyítéka a manx jelenlétének.

Két lány krétával órát rajzolt az iskola udvarának járdájára, és közben számoltak. Egy, kettő, három, azaz manx nyelven: nane, jees, tree. Az uzsonnásdobozok rendezett sora fölött lógó táblára a hét napjait írták fel manx nyelven. Az egyik osztályteremben egy tanár földrajzórát tartott – manxul.

Az 53 diákot számláló iskola csak egy a sok közül, amellyel az ősi nyelvet életben tartják az Észak-Anglia és Írország között, az Ír-tengerben fekvő szigeten.

„Megkíséreljük mindenki számára elérhetővé tenni” – mondta Ruth Keggin Gell, a Culture Vannin manx nyelvi felelőse. Az alapítványt a sziget kormánya hozta létre. Maga Man a brit korona önigazgatású függőségi területe. Nem része az Egyesült Királyságnak, de lakosai brit állampolgárok.

Nem tartották előkelőnek

Az UNESCO tévedett, amikor 2009-ben azt állította, hogy a manx nyelv kihalt. A tévedés azonban érthető.

Évszázadokon át az írhez és a skót gaelhez hasonlóan a kelta nyelvcsalád részének tartott manx volt a sziget lakói számára a mindennapi kommunikáció eszköze. A 19. században viszont az angol felülkerekedett.

A Man-szigeten sokan úgy nevelték gyermekeiket, hogy csak angolul beszéljenek, miközben a manx nyelvhez egyre inkább becsmérlően, sőt, néha egyenesen ellenségesen viszonyultak.

Ennek ellenére maradtak olyanok, akik a nyelv megőrzéséért küzdöttek. Az 1899-ben alapított Manx Language Society a negyvenes évek végén már az utolsó manx anyanyelvű lakosok nyilvántartásba vételére törekedett.

Az új technológiák megjelenése lehetővé tette, hogy a nyelvet beszélők online kapcsolatba lépjenek egymással, digitalizálják a régi szövegeket, és megosszák a manx zenét és irodalmat.

A manx nyelv 21. századi fennmaradása a sziget különálló, saját identitással és politikai autonómiával rendelkező helyként való megmaradásáról tanúskodik.

Az autonómiának az emléke található a Bunscoill-lal szemben: a Tynwald Hill a 13. század óta a sziget gyülekezőhelye, amelyet még mindig a sziget parlamentjének éves szabadtéri ülésére használnak.

Jóllehet a nyelvet a lakosságnak már csak a töredéke beszéli, a nyelv lenyomata gyakorlatilag mindenütt látható, köztük manx feliratú sírköveken, helységneveken és útjelző táblákon.

Az emberek szerte a szigeten újra arra törekednek, hogy a manx nyelvet beépítsék mindennapi szóhasználatukba. Sok felnőtt vesz manx nyelvleckéket, manx nyelven éneklő együttesek lépnek fel a kocsmákban. Minden novemberben Man-sziget ad otthont a Cooishnak (ejtsd: kús), a manx nyelv és kultúra ötnapos fesztiváljának.

Szeptemberben egy vasárnap délután a családok hagyományosan a Thie ny Gaelgey – vagyis a manx nyelv háza – előtt piknikeznek, fociznak, miközben manxul beszélgetnek.

A tanítók magukra maradtak

„Hógolyóhatása van” – illusztrálta Keggin Gell, hogyan épült be a nyelv a sziget életébe. „Lehet, hogy egy kicsit lassabban növekszik, de attól még határozottan hógolyó.”

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint ugyanis jelenleg mintegy 2200 ember beszél, olvas vagy ír manx nyelven. A kormány célja, hogy a szám a következő tíz évben megkétszereződjön.

A sziget nyugati oldalán, a homokos tengerpart mellett fekvő Peel városában egy 16. századi templom romjai állnak. Egy kőtábla tájékoztatja a járókelőket, hogy „1939-ig manx–gael nyelven” folyt az istentisztelet. Az egyik utcasarkon álló, lila épület homlokzatán az ajtó fölött Shamyr Hey felirat olvasható. Manx nyelven teázót jelent.

Az 57 éves Phil Gawne és a 63 éves Annie Kissack folyékonyan beszélik a manxot. A házaspár segített a Bunscoill létrehozásában egy régi, viktoriánus korabeli iskolaépületben St. John'sban, a sziget középső völgyében található faluban.

Gawne ismerte néhány idősebb rokonát, akik egy kicsit még törték a manxot, de csak a hetvenes évek végén, új lakosok érkezése után érezte, hogy többet akar tudni a nyelvről.

„Úgy tűnt, hogy az identitásom veszélybe került, mert az idős rokonok nemzedéke kihalóban volt” – idézte fel.

A házaspár egy farmon él két gyermekével. A kilencvenes évek elején döntöttek úgy, hogy megtanítják őket szülőföldjük nyelvére. Más, hasonlóan gondolkodó szülők gyermekeivel együtt játszócsoportot indítottak. Ebből alakult ki a Mooinjer Veggey (ejtsd: mundzsa verga), a Manx a gyermekeknek elnevezésű oktatási jótékonysági szervezet.

Amikor a játszócsoport tagjai iskoláskorúak lettek, a szülők az oktatási minisztériumban lobbiztak a manx nyelvi osztályokért. Így született meg a hivatalosan 2001-ben alapított Bunscoill. Azóta több száz diákja volt.

Az iskola tanárainak – köztük a két éve nyugdíjba vonult Kissacknak – gyakran saját maguknak kellett elkészíteniük a tananyagokat. Évek során azonban a rendelkezésre álló könyvek és források az iskolával együtt gyarapodtak.

A 38 éves Andrew Traynor, az iskola két tanulójának édesapja azt mondta, hogy a Bunscoill létfontosságú volt a nyelv visszaállításában és a sziget kultúrájához való kötődés erősítésében.

(Borítókép: Egy pár sétál a Man-szigeten. Fotó:  Colin McPherson / Corbis / Getty Images)



  • Hírek
  • Hírek