Miért lett Brüsszel a kémek fővárosa?

Az, hogy a falaknak is füle van, már régóta tény az uniós központban. A kémkedés elleni küzdelem azonban egyre nagyobb figyelmet kap, mivel az EU kémfogói megkettőzik erőfeszítéseiket az orosz és kínai kémkedéssel, valamint a nagyhatalmi játszmák visszatérésével szemben.

Valójában senki sem tudja, mennyi kém van Brüsszelben

– írja a Politico. Amikor a belga elhárítást megkérik, hogy mondjanak egy számot, azzal viccelődnek, hogy ha valaki tudja, örömmel vennék, ha megosztaná velük. Az Egyesült Államok és Ausztrália megköveteli, hogy a külföldi érdekekért dolgozó emberek regisztráljanak, legalább egy pillantást adva a politikai folyamatok befolyásolására tett kísérletekre. Belgium nem.

Brüsszel nemcsak az EU intézményeinek és a NATO-nak ad otthont, hanem mintegy száz további nemzetközi szervezetnek és háromszáz külföldi diplomáciai képviseletnek is.

Egy kém számára a diplomata-útlevél jelenti a végső fedezést. Nem csak a legfelsőbb tisztviselőkkel való információcsere és azok feltárása szerepel a munkaköri leírásban, hanem a Bécsi Egyezmény értelmében a diplomatákat védik a vádemeléstől. Belga biztonsági tisztviselők becslése szerint egyes nagykövetségeken a diplomaták 10-20 százaléka titkosszolgálati tiszt.

A tudományos körök vagy agytrösztök állásai szintén vonzó fedőmunkát jelentenek. A Brüsszeli Szabadegyetem 2019-ben leállította a Konfuciusz Intézetet, a kínai nyelvi és kulturális központot, miután az intézet igazgatóját azzal vádolták meg, hogy Pekingnek kémkedik. Belgium 2021-ben egy kínai doktoranduszt is kiutasított, mert tudományos munkája a belga sajtó szerint titkosszolgálati feladatainak leplezésére szolgált.

A brüsszeli nemzetközi intézmények ellen dolgozó kémek elfogása nagyrészt a belga kormányon múlik. Az Európai Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a NATO-nak saját biztonsági irodája van, amelyek azon dolgoznak, hogy megakadályozzák a kémek behatolását épületeikbe és a hozzáférást a bizalmas dokumentumokhoz.

De nincs hivatalos uniós hírszerző ügynökség, vagy akár ernyőszervezet sem, amely koordinálná a blokk 27 nemzeti kémszolgálatát, ellentétben például a nemzeti rendőrséggel, ahol az Europol koordináló szerepet tölt be.

Ehelyett a felelősség nagy része a Belga Állambiztonsági Szolgálatra és az Általános Hírszerző és Biztonsági Szolgálat elhárítóira hárul, akik 80 ország 120 szolgálatával dolgoznak együtt kémek felderítése érdekében. Belgiumban nagy múltra tekint vissza a kémek üldözése.

A kémelhárítás is alárendelődött az amerikaiaknak

Az Európai Unió vezetői évtizedeken át elvetették azt az elképzelést, hogy az olyan helyeken, mint Peking, Moszkva vagy Teherán, érdeklődést váltanak ki az EU-negyed szürke irodaépületeinek folyosóin keringő dokumentumok. A közelmúlt eseményei azonban legalább néhányukat figyelmeztették a kockázatokra.

Az európaiak sosem voltak igazán erősek a kémelhárításban

– nyilatkozta egy korábbi CIA-s tiszt a Politicónak.

„Nagymértékben függtek az Egyesült Államoktól. Most viszont egy bizonyos mentalitásváltás van” – tette hozzá.

Arról korábban az Indexen is beszámoltunk, hogy ezt Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is fölrótta az elmúlt évtizedek uniós politikájának.

A mi jólétünk az orosz energián és a kínai gazdaságon múlt, a biztonságunkat pedig az Egyesült Államokra bíztuk

– jelentette ki október 12-én.

Az európai biztonságpolitika, amit szinte teljes egészében kiszerveztek az amerikaiaknak, szintén rendkívül érdekes helyzetet teremtett. Arra a kérdésre, hogy az európai védelempolitika miért lett teljesen alárendelve az amerikaiaknak, a két világháború adja a választ.

Azzal, hogy a második világégés után az NSZK-nak megtiltottak mindenféle fegyverkezést, és az Egyesült Királyság, valamint Franciaország hadserege is sokat veszített erejéből, Európa szinte tálcán kínálta a lehetőséget az amerikai nagypolitikának. Főleg úgy, hogy közben az Egyesült Államok hiteleiben úszott, és a jóléti intézkedések messze megelőzték a hadseregfejlesztést.

A NATO létrehozása az egykori Brit Nemzetközösséget foglalta magába, valamint az Egyesült Államokat és a nyugati blokk országait. Egyik jelmondatuk pedig a következő volt:

Az oroszokat tartsuk [Európán] kívül, az amerikaiakat belül, a németeket pedig alul.

A szervezet alapvetően védelmi szövetség volt mindig is, az Egyesült Államok pedig Európa több pontján is elkezdett rakétákat telepíteni, valamint katonai bázisokat létrehozni. A kelet-európai rendszerváltást követően aztán az 1990-es és a 2000-es években megindult a NATO nagyszabású terjeszkedése, amerikai rakéták és katonák érkeztek a Baltikumba, valamint Közép-Európába is. Fontos kiemelni azt is, hogy 1999-ben a balkáni háborúban az amerikai csapatok avatkoztak be, és ők garantálták Koszovó függetlenségét is, nem az európai középhatalmak.

Az európai hadsereg- és a védelempolitika teljes alárendelése az amerikaiaknak tehát közvetlen oka annak, hogy mindez a biztonságpolitikára, azon belül is főleg a kémelhárításra is igaz lett, főleg akkor, amikor szovjet kémekkel volt tele Nyugat-Európa.

Mi történik, ha elfognak egy kémet?

Ugyanakkor ha Belgium felpörgeti a kémelhárítást, miért nem kerülnek gyakrabban a hírekbe az állambiztonsági szolgálat erőfeszítései? A kémkedésről szóló ítéletek gyakran kerülnek a címlapokra mind az Egyesült Államokban, mind más uniós országokban.

Észtországban közvetlenül a nyár előtt több mint nyolc év börtönbüntetésre ítéltek egy nőt, akit bűnösnek találtak, mert Kína javára kémkedett. Egy német tartalékos katonát elítéltek, mert információkat adott át Moszkvának. Stockholmban pedig jelenleg két svéd állampolgárt állítanak bíróság elé, mert Oroszország javára kémkedtek.

Belgium csendesebb megközelítést alkalmaz, többféle ok miatt. Először is,

Tehát míg a nem baráti országokból, például Oroszországból, Iránból vagy Kínából származó kémkedést jobban megvizsgálják, a belga kémelhárítás valószínűleg még mindig szemet huny a szövetségesek kémkedése előtt.

A belga hírszerző szolgálatok ráadásul hajlamosak kerülni a reflektorfényt. A biztonsági tisztviselők szerint az elfogott kémek talán soha nem is fognak rájönni, hogy tudnak a tevékenységükről. A vádemelés olyan, mint egy bomba ledobása: kárt tesz a diplomáciai kapcsolatokban.

Ez rutinszerűen megtörténik, de a folyamat többnyire diszkréten, a nagykövetségeiken keresztül történik. A kiutasításokat ritkán hozzák nyilvánosságra, csak olyan kiemelt esetekben, mint amikor 21 orosz diplomatát utasítottak ki, miután Oroszország megtámadta Ukrajnát.

(Borítókép: Index)