12 év börtön egy üzenetért – harc a kollaboránsok ellen Ukrajnában

A „kollaboráns” szó a megszálló ellenséggel együttműködő, hazaáruló személyt jelent. A kifejezés első használata 1802-re, a napóleoni háborúk idejére nyúlik vissza, de a szó a II. világháborúban, Franciaország fasiszta megszállása alatt terjedt el igazán. 

Ukrajnában ez egy érzékeny téma: az ország történelmi múltja következtében hagyományosan magas volt az Oroszországgal szimpatizálók aránya, és az ország nyugati vagy keleti hovatartozása sokáig az egyik legmegosztóbb téma volt az ukrán társadalomban. Ez egy csapásra megváltozott 2014-ben, amikor Krím orosz megszállása és a kelet-ukrán területek feletti kontroll elvesztése egészen új helyzetet teremtett. Egyrészt az orosz beavatkozás miatt a Moszkvával szimpatizálók aránya tovább csökkent, másrészt az elveszített területeken élt a legnagyobb számú orosz kisebbség. 

Csökkenő oroszpárti érzelmek

A február 24-én kirobbant háború óta azonban 

Az orosz megszálló erőkkel együttműködő ukránokról szóló hírek azonban mindennapossá váltak: a háború kezdetén leginkább az ukrán erők pozícióit leadó árulók voltak a fókuszban, mára pedig leginkább a megszállt területeken az orosz katonai adminisztrációkkal együttműködő, vezető pozíciókat betöltő ukránok keltenek visszhangot. Az első hónapokban egy külön Telegram-csatorna is elindult, ahová anonim módon lehet beküldeni információkat kollaboránsokról. Az ukrán szakértők a megszállt területeken az együttműködők számát 7-10 százalékra teszik.

1127 büntetőeljárás indult eddig, ebből 915 hazaárulás vádjával, 170 kollaboráció miatt, 12 az agresszor államnak nyújtott támogatásért, 10 az államhatalom erőszakkal történő elfoglalási kísérlete miatt, 10 az ukrán haderőről szóló információk terjesztéséért.

Egészen 2022-ig konkrétan a „kollaboráció” nem volt egy különálló büntetőjogi jogállás.

Emiatt nem is volt igazán visszatartó ereje. A Vazsnije Isztorii kutatása szerint évtől függően 2014 után az esetek 5–25 százalékában találták bűnösnek a vádlottakat, 2022 után már az esetek 65 százalékában született ilyen ítélet.

Akár 12 év börtön

Az ukrán büntetőjogi törvénykönyvet végül 2022 márciusában, a háború kirobbanása után egészítették ki a „kollaborációs tevékenység” jogállásával. Az új rendelkezés büntethetővé teszi az „ideiglenes megszállt területeken” önként vállalt állami tisztségek betöltését, referendumok, szavazás előkészítését és megszervezését; „az agresszor állam tanyanyagának a használatát” oktatási intézményekben; bármiféle anyagi támogatást az ellenség katonai erői számára; illetve önkéntes részvételt a megszálló információs és propagandacélú tevékenységeiben.

*Эвакуированные из Харьковской области билборды «Россия здесь навсегда» и «Своих не бросаем» установят в Херсоне

По неясным причинам в регионе резко сократилось число желающих получить российский паспорт, в связи с чем власти предпринимают своевременные и эффективные меры. pic.twitter.com/E1nUeh2kNk

— ИА «Панорама» (@ia_panorama) September 11, 2022

„Oroszország örökre itt lesz” plakát a harkivi régióban az orosz megszállás idején. A plakátok nyáron kerültek ki, két hónappal később Ukrajna visszafoglalta a területet.

A kollaborációs vád pénzbüntetést vagy akár 3–12 év közötti börtönt vonhat maga után. A hazaárulás ennél komolyabb, 15 év börtönnel is sújtható. A rendelkezés szerint a kollaboráns állami tisztségek betöltésétől is eltiltható, akár 15 évig.

A legerősebb retorziókra azok számíthatnak, akik az ellenfél oldalán harcolnak, illetve azok, akik információkat adnak át a másik oldalnak az ukrán katonai erők pozícióiról. Kollaborációs váddal például már 12 év börtönre ítéltek egy liszicsanszki asszonyt, aki Telegram-üzenetben küldte el egy orosz hadsereggel kapcsolatban álló ismerősének, hogy a liszicsanszki gyár „94. számú körzetében ukrán erők állomásoznak”. Két nappal később a helyszínt orosz rakétatámadások tették a földdel egyenlővé. Voltak persze olyan esetek is, amikor a fontos információ megosztása nem szándékosan, nem károkozás céljából történt. Ezeket az ügyeket eddig feltételes büntetéssel sújtották.

#Ukraine: The "Sport Life" gym outside the Retroville shopping mall in #Kyiv was hit by a RF missile.

In an pic taken beforehand, 4+ UA mil vehicles can be seen underneath; these may be MRL (BM-27/21) or supply trucks but unfortunately resolution is too bad to be totally sure. pic.twitter.com/oW73FpuGjj

— ** Ukraine Weapons Tracker (@UAWeapons) March 21, 2022

A kijevi Retroville plázát március 21-én érte rakétatalálat, miután kiderült, hogy a komplexum egyik épülete menedéket adott ukrán haditechnika számára. A harci járművek egy TikTok-videóban bukkantak fel egy nappal a támadás előtt, a bejegyzés szerzője pedig meggondolatlan volt.

A közügyektől és állami tisztségek betöltésétől való eltiltást az eddigi gyakorlatok szerint azok kapták leginkább, akik a nyilvános térben támogatták Oroszországot. Ismert például egy zsitomiri nyugdíjas esete, akit tíz évre tiltották el állami pozícióktól, amiért különböző fórumokon „tagadta az Orosz Föderáció agresszióját Ukrajnával szemben”, és kijelentette: „Itt Putyinra van szükség, hogy rendet tegyen az országban”, olvasható a vádiratban.

Vékony jég

A kollaboráció vádja azonban sok esetben vékony jég, és rengeteg olyan tényező lehet, amiért valaki együttműködésre lép a megszálló erőkkel. Nevezhetőek-e például kollaboránsoknak az orvosok vagy a tanárok? Az orvosok nem hagyhatják abba a munkát, hatalomtól függetlenül az embereken kell segíteniük, ahogy a tanárok sem hagyhatják magukra azokat a gyerekeket, akiket előtte akár éveken át tanítottak. Ugyanide vág például a zaporizzsjai atomerőmű dolgozóinak a helyzete is, beleértve az erőmű vezetését: ha megtagadják a munkát, az akár katasztrófához is vezethet.

Sokak számára az új hatóságokkal való együttműködés egy szociális lift, egy felemelkedési lehetőség a karrierlétrán. Ezért ők mindent megtesznek azért, hogy az új hatalom kedvében járjanak, és kihasználják a kínálkozó lehetőségeket.

https://youtu.be/ecDPs_dUkFw

„A harkivi régió fiataljai kíméletlenül megsemmisítik a náci Ukrajna minden szimbólumát, mert nem akarják már ezeket az otthonaiknál látni” – mondja a hölgy a 2022 nyarán Kupjanszkban készült videóban. Néhány hónappal később Kupjanszkot visszafoglalta az ukrán hadsereg.

Mások számára ugyanakkor az együttműködés inkább csak a túlélésről szól a háború viszonyai között, hiszen a családjukat ebben az időszakban is el kell tartani. Ezekre a félelmekre és érzésekre nyilván a másik oldal is rájátszik. Ráadásul a szovjet történelem bőven hagyott nyomokat az itt élők társadalmi emlékezetében: a sztálini korszakban ott tartózkodni egy ellenség által megszállt területen már önmagában is bűn volt, és a háború után sokan koncentrációs táborokba kerültek. Moszkva ezeket a félelmeket lovagolja meg, amikor a megszállt területen élők között terjeszti: immár nincs visszaút, ha visszatérnek Ukrajnába, Kijev meg fogja őket büntetni, amiért Oroszország kötelékében voltak. Ez a narratíva talán kevésbé hatásos a frissen megszállt területeken, de annál többen vallják a 2014 után orosz ellenőrzési szférába került, úgynevezett Luhanszki és Donyecki Népköztársaságokban (DNR és LNR). 

A megoldás valószínűleg egy teljes körű amnesztia lenne, ahogyan ez például Horvátországban is történt 1995 után, a jugoszláviai háborút követően. Erről azonban jelenleg nincs szó.

Oroszország is büntet

Ugyanakkor nincsenek könnyű helyzetben azok, akik megtagadják az együttműködést a megszálló hatóságokkal: nemcsak a megélhetésüket veszíthetik el, de a szabadságukat is. Jelenleg több száz olyan ukrán civil lakos lehet, akit a háború kirobbanása óta orosz területekre vitték, és azóta is fogságban tartanak. A legtöbb esetben a vád ellenük „nemzetközi terrorizmus” – olyat tettek, ami az Orosz Föderáció lakossága ellen, az államok és népek békés egymás mellett élésének a megsértésére irányult, valamint az Orosz Föderáció érdekeivel szemben. Ez a vádpont akár 10–20 év közötti börtönnel sújthatja ezeket az embereket.

Tipikus példa erre Vlagyimir Mikolajenko személye, aki 2014–2020 között Herszon polgármestere volt. A város orosz megszállását követően Mikolajenkót arra próbálták rábírni, hogy az új hatóságokkal együttműködésben térjen vissza a város élére. Ezt ő többször is megtagadta, április 18-án végül eltűnt. A volt polgármester most az elérhető információk szerint egy Krím félszigeten lévő börtönben van. 

Mikolajenkóhoz hasonlóan az orosz hatóságok ukrán politikusokat, jogvédőket, civil aktivistákat és helyi véleményvezéreket raboltak el, amikor azok megtagadták az együttműködést. Jó megoldás valójában nem létezik az állami szektorban dolgozók számára, akik nem hagyták el az otthonukat a háborút követően: ha együttműködsz, akkor árulást követsz el, és később ennek lehet következménye. Ha pedig nem működsz együtt Moszkvával, akkor nemcsak a családod túlélését teszed kockára, de a saját életedet is.

(Borítókép: Laurel Chor / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)