Már a fülünkön folyt ki, de cseppet sem bántuk

Egy csokoládéimádó, ha Svájcban jár, annál okosabban aligha költhet el 6 ezer forintot (15 frankot), mint hogy felkeresi Zürichben a Lindt-gyár látogatóközpontját (Lindt Home of Chocolate), ahol nemcsak sok érdekességet hall és lát, hanem kóstolhat is bőséggel.

Így már érthető, miért tartják sokan a kis távolságok és a nagy látványok városának Zürichet: ugyan az agglomerációval együtt 1,3, a kanton egészét tekintve pedig 1,6 milliós lakosságról beszélünk, ha a belső közigazgatási határokat vesszük alapul, 410 ezres lélekszámmal is Svájc legnagyobb városa.

Ha valaki allergiás a tejre vagy a kakaóra, az se kerülje el Zürichet, ezzel együtt tudomásul kell vennie, hogy a 177 éves múltra visszatekintő, csaknem 15 ezer főt foglalkoztató Lindt felkeresése van olyan izgalmas program, mint Európa legnagyobb órája, a Kunsthaus, a piaccsarnok megtekintése, a tó körbebiciklizése vagy az Uetliberg hegyről elénk táruló panoráma megcsodálása a Svájci-Alpok csúcsaival. Ne feledjük, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA főhadiszállása is Zürichben van, de ezekben a napokban nagyobb eséllyel botlunk bele az utcán egy elejtett Patek Philippe vagy Rolex karórába, mint a katari világbajnokság után év végi szabadságát töltő Gianni Infantino elnökbe.

Gigantikus csokiszökőkút

Visszatérve a Lindthez: a világ legnagyobb csokoládémúzeumához a világ legnagyobb csokiszökőkútja dukál, a kilencméteres – és 1500 literes – monstrum az előcsarnok közepén ágaskodik. Ha tehetjük, érdemes hétköznap belevágnunk az interaktív túrába, amire érdemes legalább másfél-két órát szánni. Jobb bele sem gondolni, mekkora lehet a tömeg szombat-vasárnap, ha már péntek kora délután is komoly kihívás nem rálépni egymás lábára.

Elévülhetetlen érdemei vannak az alapanyag-termesztésben Nyugat-Afrikának, mindenekelőtt Ghánának, de bizony a spanyol gyarmatosítók közép-amerikai térhódítása is nagy hatással volt a csokoládékultúra fejlődésére.

A svájci csokoládékészítés hagyományai

Minden szentnek maga felé hajlik a keze, így nem csoda, hogy a kiállítás nagy hangsúlyt fordít a svájci csokoládékészítés hagyományainak bemutatására, technológiai és kultúrtörténeti megközelítésből egyaránt. Az viszont a Lindt becsületére legyen mondva, hogy a versenytársak megjelenítésétől sem zárkózott el a vállalat, a csomagolástípusok között tett időutazás során találkozhattunk a Caillers, a Nestlé vagy éppen a Suchard papírjaival is. Arról a Chocolateria gondoskodik, hogy a látogatók motivációja egy pillanatra se essen vissza, a tej-, az ét- és a fehér csokis szökőkútnál ugyanis kóstolókanállal a kézben annyi időt töltünk el, amennyit csak szeretnénk, az pusztán önfegyelem és teltségérzet kérdése, hogy 2-3 percet vagy háromnegyed órát. A gyártósor interaktív elemeit tesztelve a kiválasztott táblás csokoládé egy-egy kockája is a kezünkbe kerülhet gombnyomásra, az alkotóelemek pedig áttetsző üvegbúra alatt díszítik a falakat, ahogy a kókusz vagy a gyömbér, úgy az eper és a narancs is.

Az utánpótláson túl az esztétikus elrendezésről minden percben gondoskodó, szakácssapkás hölgy pedig akkor sem csap a turisták kezére, ha azok esetleg vissza-visszatérnek valamelyik favorit ízesítéshez, legyen a preferált, lágyan olvadó töltelék mogyoró, pisztácia, kókusz vagy éppen sós karamell. Hiába, nem kell akadémiai szintű angol nyelvtudás ahhoz, hogy ilyen környezetben felismerjük: az Unlimited Chocolate Tasting felirat majdnem olyan jól cseng, mint az I love you.

Tizenkét gyár világszerte

Így könnyű élvezettel habzsolni az adatokat, információkat is: a Lindtnek van 410 saját kávézója és márkaboltja világszerte, amelyek mögött 12 gyár biztosítja a globális termelést, de ez itt, Zürich-külsőn a koronaékszer mind közül. A bő két évvel ezelőtt, 2020 szeptemberében nyílt látogatóközpont pedig a maga modernitásával, futurisztikus jegyeivel olyan természetes összhatást nyújt az 1899-ben felhúzott központi üzemcsarnokkal, hogy azon se csodálkoznánk, ha a 20-szoros Grand Slam-győztes teniszlegenda, Roger Federer néha akkor is betérne ide szabadidejében, ha arra a márkanagyköveti teendői amúgy nem köteleznék.

(Borítókép: Gyöngyösi Balázs / Index)