Több sebből vérzik a digitális állampolgárrá válás

A digitális állampolgárokká válásról szóló indexes cikk késztetett arra, hogy letöltsem az eSzemélyiM alkalmazást az iPhone-omra, annál is inkább, mert a leírás szerint a „mobilalkalmazás jelentősen megkönnyítheti az eSzemélyi okmány elektronikus funkcióinak használatát”.

Az elsők között kaptam elektronikus csippel ellátott eSzemélyit még 2016-ban, a hasznos alkalmazások előnyeit boldogan élvezem, így kapóra jött, hogy kipróbáljam az IdomSoft által fejlesztett, még tavaly tavasszal megjelent applikációt.

A letöltésével nem is volt gondom, és a telepítésével sem mindaddig, amíg az alkalmazás nem kért tőlem egy hat számjegyű PIN-kódot.

Feltételezem, nem vagyok egyedül, akinek gondot okoz a megannyi belépési név, azonosító, jelszó vagy éppen PIN-kód megjegyzése. Én erre egy külön alkalmazást, a 1Passwordot használom évek óta, amelynek egyik legnagyobb előnye, hogy a titkos adatokat a felhőben tárolja, így sosem vesznek el.

Szerencsémre ebben mentettem el még hat és fél éve az eSzemélyimhez tartozó PIN-kódot, amit az igazolványhoz csatolt, kaparós „kódkártya” is tartalmaz. Ezt egy tízkarakteres személyes feloldókulcs, a PUK is kiegészíti, továbbá egy hosszú, kis- és nagybetűkből álló, úgynevezett regisztrációs kód. Végül az eSzemélyihez jár egy hat számjegyű CAN-szám is, card access number, a kártya hozzáférési száma.

Remélem, minden világos, és érthető.

Adott egy eSzemélyi – az elektronikus, csippel ellátott, új típusú személyi igazolvány PIN-nel, PUK-kal, CAN-nal és regisztrációs kóddal, továbbá ennek az igazolványnak a mobilalkalmazása, egy eSzemélyiM, nagy M-mel a végén.

A telepítés

A telepítés után tehát az eSzemélyiM alkalmazás kért egy hat számjegyű PIN-kódot. Igen ám, de én csak egy öt számjegyűt kaptam az igazolványhoz. Bepötyögtem az öt számjegyet, a Tovább menügomb persze szürke maradt, a műveletet nem lehetett folytatni.

Bepötyögtem az öt karaktert újra, majd kísérletképpen megtoldottam egy nullával, bár tudtam, hogy nem lesz jó. A Tovább menüpont kizöldült, de a PIN értelemszerűen hibás volt. Nem mertem tovább kísérletezni, mert a hibaüzenet szerint a harmadik téves próbálkozás után letilt az alkalmazás.

Az állami tulajdonban levő fejlesztőcégnek nincs ügyfélszolgálata, így a honlapjukon fellelhető egyetlen, kapcsolat jelzésű e-mail-címre írtam meg a problémámat, és legnagyobb meglepetésemre rövidesen válaszolt a titkárság. Továbbították a fejlesztők üzenetét, miszerint próbálkozzak három téves PIN-kóddal, ami után az alkalmazás letilt. Ezek után a tízkarakteres PUK-kóddal oldjam fel a tiltást, ami után új, hatkarakteres, általam választott PIN-kódra cserélhetem a régit.

Mondanom sem kell, hogy közben a jelszóőr-alkalmazásomból előkerült a hatjegyű PIN is, amit az eSzemélyi átvétele után kellett generálnom, csak létezéséről – hat év távlatában – megfeledkeztem.

A megfelelő PIN-kód birtokában a telepítés úgy ment, mint a karikacsapás.

A kártyát időnként oda kellett érinteni a telefonhoz, de ebben a lépésben már semmilyen problémával nem szembesültem.

A regisztráció

Azt hittem, hogy az Elfogad gombra kattintva a kijelzőmön megjelennek majd az eSzemélyin tárolt adataim, továbbá a lakcímem, a taj- és adókártyaszámom, talán még a jogosítványom érvényessége is, ami után mobillal is azonosíthatom magam, receptet válthatok ki a patikában tajkártya nélkül, bérletet vehetek a tömegközlekedésre, elektronikusan aláírhatok, és így tovább.

Nem ez történt.

Az eSzemélyiM alkalmazás használata előtt regisztrálni kell. A regisztrációhoz újra hozzá kellett érinteni az eSzemélyit a telefonhoz. Az adatok kiolvasása ekkor már egy kicsit tovább tartott, és a végén felugrott egy újabb hibaüzenet: „Az eSzemélyin tárolt referencia-tanúsítvány (CVCA) frissítése szükséges!” Így, felkiáltójellel.

A frissítés elvégezhető kormányablakban vagy otthoni olvasóval, és eSzemélyi Kliens segítségével – üzente az alkalmazás.

Az ügyfélkapu révén próbáltam a lehető legrosszabb időszakban, a január elején rövidített munkaidővel működő kormányablakokban időpontot foglalni, aztán kiderült, hogy ezt ügyfélkapus regisztráció nélkül is megtehetem.

A próbálkozást kissé megnehezítette, hogy a „referencia-tanúsítvány frissítése” nem szerepel a kiválasztható ügykörök között. Próba szerencse alapon az „állandó személyazonosító igazolvány cseréje, pótlása iránti kérelem” menüpontot választottam, és március közepére találtam az első, foglalható időpontot.

Nem foglaltam, de én még ilyenkor sem adom fel.

A kártyaolvasó

A Google segítségével kiderítettem, mi a második opcióban szereplő eSzemélyi Kliens, majd kerestem egy olvasót.

A Belügyminisztérium néhány olvasót bevizsgált, közülük hatot talált „alkalmazhatónak”. A kártyaolvasók ára harmincezer forintnál kezdődik, de sokkal többért is kaphatók Magyarországon ellenőrzött és használható készülékek. Ezt kicsit sokalltam egy referencia-tanúsítvány frissítésért, így némi további keresgélés után találtam egyet ötezerért, amelyet egyrészt az olvasóba dugott eSzemélyi bizalmat gerjesztő fotójával hirdettek, másrészt kompatibilis volt a Macemmel.

Kicsit szokatlannak tartottam, hogy a számítógépes alkalmazást csak egyszer, első alkalommal tudtam elindítani, de megfejtettem a titkát. Kizárólag akkor működött – legalábbis az én Macemen –, ha kiléptem, majd újra bejelentkeztem felhasználói fiókomba.

Csodák csodájára a csatlakoztatott olvasót felismerte. A beledugott igazolvány, az eSzemélyi adatait azonban nem tudta kiolvasni.

Az olvasóhoz mellékelt cseh és szlovák nyelvű útmutatóból nem sokat értettem, megtaláltam viszont a gyártó oldalán fellelhető cseh útmutatót PDF-ben (ugyanaz volt, mint a készülékhez csatolt nyomtatott változat). A Google ezt a semmitmondó szöveget is lefordította, tudniillik csak műszaki leírást tartalmaz, de útmutatót arra az esetre, ha az eSzemélyi beolvasása sikertelen – nem.

A forgalmazó simán visszavette a készüléket, visszautalta vételárát, arra azonban nem adott magyarázatot, hogy Magyarországon miért forgalmaznak olyan olvasót, amely magyar igazolvány beolvasására alkalmatlan.

A kormányablak

Makacsul ekkor sem adtam fel.

Egy váratlan ötlettől vezérelve, időpontfoglalás nélkül, nem sokkal zárás előtt elmentem a hozzám legközelebb eső kormányablakba. Kicsit zavarban voltam, amikor megkérdezték, milyen ügyhöz kérek sorszámot, de egy „személyi” válasszal kaptam egyet.

A fiatalember tanácstalanul nézte a képernyőfotóként elmentett hibaüzenetet, aztán mégis bedugták az eSzemélyimet az ő olvasójukba. Az olvasó kiolvasta az eSzemélyim csipjében talált adatokat, amit ezúttal még a lakcímemmel is kiegészítettek. Egyszóval az adatokat frissítették, a tanúsítványt nem. Nem tudták, hogyan kell. Nem is találkoztak még ilyen esettel.

Tisztáztuk, hogy ugyanazt az eSzemélyi Klienst használtam én is, mint ők a windowsos gépen, sőt az informatikus meg is mutatta, hogy azon nincs tanúsítványfrissítő menüpont, amiről sem ő, sem az ügyintéző még csak nem is hallott.

„Írjon újra a fejlesztőknek” – javasolta. Ha nem oldódik meg a problémám, menjek vissza a kormányablakba, hozzájuk, és akkor ők írnak majd hivatalból az IdomSoftnak. Mondanom sem kell, hogy több elvesztegetett nap és még több óra elteltével többé eszembe se jut ebben az ügyben visszamenni a kormányablakba.

A fejlesztőknek azonban írtam, akik nyolc nap elteltével közölték, hogy az okmányirodai frissítés után biztos a legújabb tanúsítvány van a kártyán. „Emiatt a probléma kapcsán alkalmazáshibára gyanakszunk, így a további vizsgálathoz kérjük adja meg a készülék, a rajta futó iOS pontos típusát.”

A kiforratlan fejlesztés

Észtország a világ eddigi egyetlen állama, ahol a közszolgáltatások 99 százaléka online (is) működik a hét minden napján 24 órában. Az elektronikus közigazgatás lehetővé teszi, hogy a hivatalos ügyek 99 százalékát a dolgozószobából el lehessen intézni.

A digitális működés átláthatóvá teszi a kormányzat munkáját és kiszámíthatóvá a vállalkozások életét – írta csaknem két éve a Mandiner, és tételesen felsorolta, hogy az E-Estonia bevezetésével hány ügy intézhető pillanatok alatt anélkül, hogy az ügyfélnek hivatalban kellene vesztegetnie saját idejét, és rabolnia az ott dolgozókét.

Valószínűleg hasonló szándék vezérelte a magyar Nemzeti Digitális Állampolgárság Program megalkotását is. Ebben

a kormány vállalja, hogy megteremti azt az egységes és kiváló felhasználói élményt nyújtó digitális környezetet, amely jelentősen egyszerűsíti az állampolgár és a kormányzat különböző szervei közötti kommunikációt.

A határidő 2026, a kivitelező pedig az IdomSoft, amely – mint írja – tulajdonosától, a Magyar Államtól azt a feladatot kapta, hogy teremtse meg „a hazai közigazgatás zökkenőmentes működtetésének alapfeltételeit”, ehhez biztosítsa a megfelelő informatikai hátteret, fejlesszen, integráljon, üzemeltessen.

Azért írtam le aprólékosan az én esetemet, hogy kiderüljön: a digitalizálás még nagyon gyerekcipőben jár. Nem én vagyok az egyetlen, aki egy egyszerű alkalmazás beindításánál elakadt – ez derül ki az eSzemélyiM alkalmazás néhány igencsak lesújtó értékeléséből, legalábbis az AppStore-ban.

Fölöttébb szokatlan, hogy egy hibaüzenettel egy kormányhivatal sem tud megbirkózni, ami arra utal, hogy a „kormányzat különböző szervei közötti kommunikáció” nem működik akadálymentesen.

Ilyen körülmények között miként várják el, hogy „2026-ra bárki digitális állampolgárrá válhasson”, hogy – senkit sem akarok lebecsülni vagy megbántani – Zsuzsi néni, a nyugdíjas szomszédom használatba vegyen egy ilyen alkalmazást.

A fejlesztés – saját példáimból is tudom – kemény dió, és nehéz munka. Ha befejezetlen, kiforratlan, használhatatlan, akkor egyelőre nem kellett volna közzétenni.

A telefonos applikáció egyébként nem szolgál a fizikai kártya helyettesítésére – ezt a magyarázatot kaptam a fejlesztőktől, akik szerint fő funkciója a PIN-kódok kezelése, a CAN-szám megadása és ideiglenes eltárolása, illetve az „eAláíráshoz tartozó tanúsítvány adatainak megjelenítése”.

Egyszóval gyakorlatilag használhatatlan.

(Borítókép:Új típusú, elektronikus személyazonosító igazolványt helyeznek be egy digitális leolvasóba a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalában 2016. január 11-én. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)