Milyen következményei lehetnek a Belaruszba telepített atomfegyvereknek?

Vlagyimir Putyin a hét végén számolt be arról, hogy aláírta a taktikai atomfegyverek Belaruszban történő állomásoztatásáról szóló megállapodást.

Megállapodtunk Alekszandr Lukasenka belorusz elnökkel, hogy taktikai atomfegyvereket helyezünk el Belaruszban, anélkül hogy megsértenénk az atomsorompó-szerződést

– fogalmazott az orosz elnök.

Ahogy arról az Indexen is beszámoltunk, Putyin közölte, hogy szerinte mindez azért nem sérti az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló sokoldalú szerződést, mivel az Egyesült Államok már rendelkezik ilyen fegyverekkel Európában. Nyilatkozatából az is kiderült, hogy már tíz darab, nukleáris fegyverzet szállítására alkalmas repülőgép landolt Belaruszban.

A belorusz külügyminisztérium később közleményben indokolta meg együttműködését Oroszországgal, rámutatva, hogy Minszk a „Nyugattal szembeni védekezés” jegyében jár el.

„Az elmúlt két és fél évben Belarusz korábban nem látott politikai, gazdasági és információs nyomásnak volt kitéve az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és NATO-szövetségeseik, valamint az Európai Unió tagállamai részéről” – áll a közleményben.

Lukasenka egyébként már 2021 végén is atomrakétákat kért Putyintól.

„Ha nehézségek adódnak, tudnom kell, hogy a hátam mögött ott az idősebb fivér, aki nem hagyja cserben az öccsét” – fogalmazott Belarusz elnöke.

Ez egy politikai üzenet

– szögezte le az Indexnek Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő, aki szerint nem azért telepítik Belaruszba a nukleáris tölteteket az oroszok, hogy aztán kilőjék Ukrajnára vagy akár egy NATO-tagországra.

Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság munkatársa, Oroszország-szakértő felhívta rá lapunk figyelmét, hogy az atomfegyverek tárolásához szükséges létesítmények csak július 1-jéig készülnek el, magukat a tölteteket pedig értelemszerűen csak ezután telepítik.

Nem érdemes a lépést túldimenzionálni

– mondta Rácz András, aki szerint Oroszország eddig is teljes nukleáris eszkalációs dominanciával rendelkezett Ukrajna felett. A szakértő szerint ha meglett volna a szándék, akkor az oroszok eddig is elérhették volna az ország területét atomfegyverekkel, a töltetek Belaruszba telepítése pedig minimálisan növeli Ukrajna kitettségét.

Robert C. Castel szerint az oroszok ugyanazt csinálják Belaruszban, mint annak idején az Egyesült Államok Nyugat-Európában. A nukleáris töltetek telepítése egy másik országba, főleg úgy, hogy az védelmi garanciákat kért, gesztusként értelmezendő, a szakértő szerint pedig ebben egyértelmű a párhuzam.

Belarusz az oroszok nukleáris Wagner-csoportja

– fogalmazott Robert C. Castel, aki szerint mind a Wagner-csoportnak, mind a Belaruszba telepítendő atomfegyvereknek az az előnye, hogy bármit csinálnak velük, az hivatalosan nem tartozik az orosz állam hatáskörébe, emiatt pedig nem vonható érte felelősségre.

A lépés nem megy az orosz–kínai kapcsolatok rovására

A lépés a magát közvetítőként és békepártiként kezelő kínai kormányzatot sem hagyta hidegen.

„A jelenlegi helyzetben az érintett feleknek az ukrajnai válság békés megoldására irányuló diplomáciai erőfeszítésekre kell összpontosítaniuk, és közösen kell törekedniük arra, hogy megszűnjenek a feszültségek” – nyilatkozta Mao Ning, a kínai külügyminisztérium szóvivője.

Hszi Csin-ping március 20-tól 22-ig hivatalos látogatáson jár Oroszországban. Hszi a Putyinnal folytatott megbeszélésein kijelentette, hogy a legtöbb ország támogatja a feszültségek enyhítését, kiáll a béketárgyalások mellett, és ellenzi, hogy több olajat öntsenek a tűzre.

„Kína továbbra is konstruktív szerepet fog játszani a válság politikai rendezésének előmozdításában” – közölte a kínai minisztérium, Hszi azonban nem érintett konkrét lépéseket.

Robert C. Castel szerint

„Oroszországnak nagyon kevés olyan érdeke van, ami fontosabb lenne, mint a kínai kapcsolat” – fogalmazott a szakértő.

Rácz András ezzel kapcsolatban elmondta: bár Lukasenkát a közelmúltban Hszi meghívta Pekingbe, ugyanakkor az atomtöltetekkel kapcsolatos Putyin-bejelentés is mutatja, és talán annak is szólt, hogy éreztesse, Belaruszban a domináns szereplő még továbbra is Oroszország.