Merre indul az európai gazdaság?

Az Európai Bizottság az elmúlt két hétben sokat foglalkozott azzal, hogy hogyan formálja újra a kontinens gazdasági modelljét. A javaslatok ötleteket tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a kormányok hogyan segíthetik a vállalatokat a zöld technológiába való befektetésben, a domináns beszállítóktól, köztük Kínától való függés csökkentésében és az ipar fellendítésében.

A tárgyalások átformálhatják az Európai Uniót.

Az állami támogatásokra vonatkozó korlátozások, valamint a közös szabályok és előírások, amelyek közül néhány rendkívül szigorú, egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak. Az EU viszonylag nyitott a külvilág kereskedelmére és befektetéseire is. Csak a mezőgazdaság marad támogatott és védett a versenytől, bár az immár vámmentes ukrán gabona behozatala ezzel kapcsolatban is kérdéseket vet föl.

A vezetők azonban aggódnak, hogy ez a nyitottság kiszolgáltatja Európát. Amerika protekcionizmusa és Kína asszertív politikája annak bizonyítéka, hogy sok dolgot újra kell gondolni. Sokak szemében az éghajlatváltozás, a világjárvány idején fellépő zavarok és Oroszország Ukrajna elleni inváziója csak rávilágít arra, hogy az EU-nak nagyobb intervenciós szerepet kell vállalnia.

A brüsszeli találkozó napirendjén ugyanis számos javaslat szerepelt az Európai Bizottságtól, köztük a zöld technológia támogatására és az ellátási láncok biztonságossá tételére vonatkozó tervek.

A vezetőknek azonban emlékezniük kell az EU piaci alapú megközelítésének erősségeire – írja az Economist. Az 1970-es évekhez hasonló iparpolitikához való visszatérés jegyében a bizottság a hazai termelési célokat részesíti előnyben olyan fontos dolgok esetében, mint a hőszivattyúk, valamint az olyan nyersanyagok bányászata és finomítása terén, mint a lítium.

Most meggyengítette ezeket a szabályokat, hogy a tagállamok szabadabban támogathassák a zöldebb cégeket, és bizonyos korlátok között más országok támogatásaihoz is igazodjanak, hogy befektetéseket csábítsanak Európába.

A legegyszerűbb reformok a belpolitikához kapcsolódnak. Az európai országok megpróbálják lerövidíteni a zöld projektek engedélyezési idejét, enyhíteni az adminisztratív terheket, és kiképezni a munkaerőt a hőszivattyúk gyártásához és a napelemek telepítéséhez szükséges ismeretekre. Az Európai Bizottság azt is szeretné elérni, hogy lehetővé tegyék a szokásos szabályoktól való eltérést, hogy az innovatív cégek kísérletezhessenek. Az új uniós szabályok további ösztönzést adnának ennek folytatására.

A bizottság azt is tervezi, hogy a kormányok szabadabban támogathatják a zöld beruházásokat. Március elején a Franciaország vezette nemzeti kormányok nyomására lazította az állami támogatásokra vonatkozó szigorú szabályokat, amelyek megakadályozták, hogy a kormányok a hazai cégek javára döntsenek.

Az új megközelítés viszont túlmutat Európán. Lehetővé tenné a kormányok számára, hogy fizessenek a cégeknek az EU-ban való befektetésért a más országok által nekik kínált támogatásokkal, ami az USA új szabályozásainak ellensúlyozására irányul.

Sokan attól tartanak, hogy az Egyesült Államok méretei miatt a munkahelyek és iparágak az Atlanti-óceánon túlra menekülhetnek. Európa azonban nagy és jól megalapozott zöld iparral rendelkezik:

Ha Amerika fölgyorsítja a zöld átállást, az európai cégek és vásárlók profitálni fognak az olcsóbb technológiából és a beszállítók nagyobb választékából.

A Kína által jelentett gazdasági és politikai fenyegetésekre sokkal nehezebb reagálni. Az Egyesült Államokkal ellentétben az EU tagjainak nincs közös álláspontjuk arról, hogy mi legyen a cél. A német koalíciós kormány is megosztott ebben az ügyben. Egyelőre a létfontosságú javak és nyersanyagok kínálatának diverzifikálása van terítéken.

(Borítókép: Ursula von der Leyen 2020. december 5-én. Fotó: Thierry Monasse / Getty Images)