Itt a vége a globális szabadkereskedelemnek?

A hidegháború után Amerika és Európa nyílt piacokon, globális kereskedelmen és mérsékelt állami beavatkozáson alapuló rendszert hozott létre. Az éghajlatváltozás ekkor még csak távoli fenyegetésnek tűnt, emellett úgy ítélték meg, hogy az olyan országok, mint Kína vagy Oroszország beengedése a globális gazdaságba előnyös mind számukra, mind nyugati kereskedelmi partnereik számára.

Úgy gondolták, a két ország minden bizonnyal átvenné a piacgazdaságot és végső soron a demokráciát – fogalmaz a The Economist. Más szempontok is latba estek, de a gazdasági megfontolások elsőbbséget élveztek.

Mára azonban a politikai döntéshozók az Atlanti-óceán mindkét partján arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzetbiztonságnak és az éghajlatváltozásnak az első helyre kell kerülnie. Brüsszelben „gazdasági biztonságról” és „stratégiai autonómiáról” beszélnek, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig a közelmúltban kijelentette, hogy újra akarja értékelni a Kínával fenntartott kapcsolatokat.

„A mi jólétünk az orosz energián és a kínai gazdaságon múlt, a biztonságunkat pedig az Egyesült Államokra bíztuk” – jelentette ki október 12-én Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Az Indexen korábban arról is írtunk, hogy Európának két válság kellett, hogy ráébredjen: aki fizeti a számlát, az rendeli a nótát. A kontinens gyakorlatilag minden kritikus ellátási és biztonsági területen a nagyhatalmak markában van.

A nagyobb biztonságra való törekvés, az éghajlatváltozás kezelése és Kína fenyegetésének leküzdése azonban sokféle kompromisszumot rejt magában. Bár a gazdasági megfontolások már nem dominálnak, a közgazdaságtan eszköztára még mindig sok mindent kínál.

Egy gazdasági fegyver, például a szankciók észszerű használatához a nemzetbiztonsági tényezőknek pontosan fel kell mérni a költségeit. Az Ukrajna elleni orosz invázió ebből a szempontból nagy próbatételt jelentett. Az Európai Unión belül már az elejétől kezdve vitás kérdés volt, hogy az orosz gáz importját letiltsák-e vagy sem. A fenntartás az volt, hogy az embargó nem Oroszországot, hanem Európát érintené brutális gazdasági csapásként.

A közgazdászok egy csoportja, köztük Ben Moll és Moritz Schularick korábban viszonylag súlyos hatásokat vártak,

Az EU elkerülte a recessziót, pedig a gázfogyasztás a februárig tartó 12 hónapban 15 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Egy új cikkben az eredeti előrejelzést készítő csoport három közgazdásza azzal érvel, hogy Európa akár 2022 áprilisában is kibírta volna az azonnali gázembargót.

Mi a helyzet a blokkosodással?

Az, hogy a nemzetközi politikában megfigyelhető-e blokkosodás, talán az egyik legfontosabb kérdés jelenleg – nyilatkozta Szalai Máté, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az Indexnekmégtavaly augusztusban. A szakértő szerint egyértelműen láthatók a politikai tömbök kialakulására irányuló jelek, ugyanakkor egyelőre még nem beszélhetünk róla, hogy ez a folyamat végérvényesen előrehaladott volna.

Az államok túlnyomó többségének Szalai Máté szerint nem érdeke a tömbösödés, hiszen a jelenlegi világpolitikai helyzetben a legtöbb ország külkapcsolatainak diverzifikálásával maximalizálja biztonságát, jólétét, gazdasági növekedését. Szerinte a mai globalizált világban nehezen is lehetne értelmezni a blokkokat, és nem szabad elfelejtenünk, hogy a hidegháború alatt sem voltak ezek a blokkok átjárhatatlanok, különösen az Európán kívüli világban.

Jelenleg Európa és benne térségünk és Magyarország sem érdekelt a politikai-gazdasági blokkok kialakulásában, hiszen akkor nem tudna például Kínával vagy sok másik országgal gazdasági módon együttműködni

– tette hozzá a szakértő.

Ha a blokkok visszatérnének az 1990-es évek közepén tapasztalható korlátozott kereskedelemhez, akkor a világ GDP-je körülbelül öt százalékkal csökkenne, ugyanakkor idővel a veszteség körülbelül egy százalékra mérséklődne. Az Egyesült Államokat és Kínát érő csapás viszonylag csekély lenne, összehasonlítva a globálisan integráltabb gazdaságokkal, például az eurózónával vagy a kis nyitott gazdaságokkal, mint amilyen Magyarország is.

(Borítókép: Camille Delbos / Art In All of Us / Corbis / Getty Images)