Egy ősi kaukázusi falu, amelyet az év felében elvág a világtól a hó

Nagyjából háromórás, hajnali repülőút vezet Georgia második legnagyobb városába, Kutaiszibe a magyar fővárosból. A Wizz Air pár évvel ezelőtt indított közvetlen járatot a két ország között, többek között ennek köszönhetően is növekedett meg az érdeklődés a kis kaukázusi ország iránt hazánkban is.

Bár a főváros Tbiliszi, Kutaiszi földrajzi elhelyezkedéséből adódóan is jobb elosztópontja az Európából érkező turistáknak. Tbiliszi, valamint a tőle keletre elhelyezkedő Kakheti-borvidék az ország keleti részén található, emellett sokan utaznak még északra, a Kaukázus hegyei közé Szvánföldre, az orosz–grúz határtól nem messze lévő Mestia irányába, illetve a Fekete-tenger partvidékére, Batumiba.

Mivel az országban töltött időm korlátos volt, döntenem kellett, és végül Szvánföldre, valamint az ország keleti részére esett a választásom. Elöljáróban annyit talán elárulhatok, hogy nem bántam meg.

Kutaisziből közel hatórás autóút vezetett Mazeribe, amely Mestiától nyugatra található. A vezetési kultúra európai ember számára meglehetősen káoszos, és amellett, hogy

Az is teljesen megszokottá vált a hegyvidéki főútvonalon, hogy egyszer csak eltűnik az aszfalt, és földúton halad tovább az ember a szerpentineken. Autóbérlés esetén ide tényleg csak strapabíró kocsival érdemes menni, az automata váltó pedig ezeken a szakaszokon nagymértékben megkönnyíti a manőverezést.

Estefelé érek szállásadóimhoz, akik idegen nyelven egy szót nem beszélnek, egyedül az egyik idősebb hölgy beszél oroszul, vele a meglehetősen gyerekcipőben járó orosztudásommal, de nagyrészt inkább kézzel-lábbal, valamint a Google-fordító segítségével értjük meg egymást. A szállás, valamint a falu rendkívül egyszerű, aszfaltozott út nincs, cserébe mindenhol ott vannak a háziállatok, köztük a kutyák, akik viszont senkit nem bántanak.

A faluban bolt sincs, a helyiek mindent megtermelnek maguknak. A szálláson is házi koszttal fogadják a vendégeket, és ami feltűnik, hogy nagyon sok tejterméket készítenek, húsos ételeket viszont alig. A rendkívül egyszerű körülmények között élő helyiek is tudják az örök igazságot, hogy

Bár a vidék elmaradott, a táj elképesztően gyönyörű. Mazeri és a környező falvak a Nagy-Kaukázus hegyei által körülzárt völgyben helyezkednek el, ahonnan sok túrázási lehetőség várja az idelátogatókat. A Kaukázus több európai hegység szépségeit ötvözi, amit talán úgy lehet tömören megfogalmazni, hogy egyszerre hozza az Alpokban meglévő egzotikumot, valamint a Kárpátok vadregényességét.

A Shdugra-vízesés, valamint onnan az Ushba-gleccser kötelező program, a túraútvonalon pedig még fegyveres, lóháton közlekedő grúz határőrökkel is találkozhat az ember.

a vízválasztón lévő határvonaltól pedig nem kellene sokat utazni Európa legmagasabb csúcsához, az Elbruszhoz, ahol annak idején Erőss Zsolt is megkezdte magashegyihegymászó-karrierjét.

Szvánföld központja Mestia, amely az egyetlen jelentősebb város a környéken, és itt található az egyetlen szupermarket is, ahol viszont szinte minden drágább, mint Magyarországon. Ez egyébként nem csak itt volt jellemző, az oka pedig az, hogy a helyiek mindent megtermelnek maguknak, és egymás között kereskednek, a szupermarketekben pedig jellemzően a turisták vásárolnak, és az árakat is rájuk szabják.

Mestiából szintén több túraútvonal indul, ebből talán a legszebb és egyben leginkább megerőltető a 2764 méteren lévő Koruldi-tavakhoz visz. Mestia, a túra kiindulópontja 1410 méteren fekszik, tehát a szintemelkedés 1354 méter, ami összesen 8,7 kilométerre oszlik el fölfelé és lefelé is.

Mivel a túra első része nagyon kaptatós, a legtöbben a városból induló dzsipekkel jutnak el a félúton fekvő keresztnél lévő kilátóig, majd onnan gyalogosan folytatják útjukat. Ugyanakkor úgy voltam vele, hogy ha már egyszer itt vagyok, akkor végig csinálom a kezdőponttól a végpontig. Bár a végére az edzettebbek is nagyon elfáradnak, ha az ember teheti, mindenképpen menjen végig, mert a látvány már a túra korai szakaszában is kárpótolja minden izzadságcseppért.

Mestiából Ushguliba is el lehet jutni, amely Európa egyik legmagasabban fekvő lakott települése 2100 méteren. Az öt faluból álló közigazgatási egység az UNESCO világörökség része, és csupán a külön engedéllyel rendelkező kisbuszokkal közelíthető meg nyáron, októbertől április elejéig viszont azokkal sem, ugyanis a hótakaró teljesen elzárja Ushgulit a külvilágtól.

Ennek fényében kifejezetten nagy meglepetésként ér, hogy éppen itt találkozom magyar felirattal. Ez a Mariam Khatchvani által 2017-ben rendezett, Dede (magyarul: Dina választása) című grúz filmdráma ismertetője, amely egy szvánföldi történeten alapszik, és jelentős részét Ushguliban forgatták.

Ushguliban nagyjából kétszázan élnek, sokak pedig olyanok leszármazottai, akik már több száz éve itt laknak. A településen rengeteg, a térségre egyébként is jellemző, IX–XII. században épített őrtorony található, Szvánföld ugyanis mindig határvidéknek számított. Ushgulit többször megtámadták a rómaiak, a mongolok, a törökök, valamint az oroszok is, az ostromok többsége azonban sikertelen volt.

Utolsó este rendkívül vendégszerető szállásadóimmal is bővebb beszédbe elegyedem, akik aztán elmesélik, hogy

Nehéz szívvel hagyom el a Nagy-Kaukázus hegyeit, ahonnan a történelmi grúz állam magterületére, Tbiliszibe és környékére utazom, ahol többek között a világtörténelem első borvidékére, valamint az ősi grúz fővárosba, Mtshketába is ellátogattam, ahol a grúzok évtizedekkel a rómaiak előtt, már 317-ben fölvették a kereszténységet.

Cikkünket folytatjuk.

(Borítókép: Ushguli. Fotó: Faragó István / Index)