Latin-Amerika lehet az új olajnagyhatalom?

2015-ben az ExxonMobil megtalálta az elsőt a jelenleg mintegy 11 milliárd hordónyi bizonyított kőolajkészletből Guyana partjainál, ami a világ teljes készletének körülbelül 0,6 százaléka. A gyártás három éve kezdődött, és folyamatosan gyorsul, 2028-ra elérheti a napi 1,2 millió hordót. Ezzel ma Guyana a 20 legnagyobb olajtermelő közé kerülne. Ez óriási lökést adhat a nagyjából 800 ezer fős országnak, a világ vezetői, köztük Anthony Blinken amerikai külügyminiszter pedig egyre többször tesznek látogatást az országban.

Guyana újjáéleszti a latin-amerikai olajtermelést. A Nemzetközi Energiaügynökség legújabb jelentése szerint a globális kitermelés napi 5,8 millió hordóval fog növekedni 2028-ig.

Ezen belül Argentína, Brazília és Guyana kitermelése növekedni fog, és mindenhol máshol visszaesés várható.

Globálisan az olaj iránti kereslet a következő évtizedben tetőzik. Noha az energiaátállás során továbbra is olajra lesz szükség, olcsón és alacsony szén-dioxid-kibocsátással kell előállítani, hogy versenyképes maradjon. Brazília és Guyana valószínűleg többet profitál, mint a legtöbb exportőr.

Ezzel szemben az energiaátállás Latin-Amerika más részeit is bünteti majd. Sok állami olajcég nem hatékony ezen a területen. Az olyan helyek, mint Ecuador és Venezuela, sajnálatos módon felkészületlenek, ahogy Mexikó is. Ezeknek az országoknak az alkalmazkodás hiánya súlyos gazdasági következményekkel járhat, a régió új olajföldrajza pedig tanulságokkal szolgál a világ számára.

Brazíliában ez a közelgő fellendülés évtizedekre nyúlik vissza. 2006-ban a Petrobras, a brazil állami olajcég mérnökei kasszasikerrel felérő felfedezést tettek, amikor kiderült, hogy São Paulo állam partjainál van a világ egyik legnagyobb tengeri olajmezője. Több mint száz kutat fúrtak, és mindegyikből hatalmas olajmennyiséget sikerült kitermelni.

Most Lula elnök, aki újra hivatalban van, újabb jó híreket vár. A Petrobras azt tervezi, hogy a következő öt évben 6 milliárd dolláros kutatási költségvetésének csaknem felét Brazília északkeleti részére, a Guyana közelében lévő területre költi. A kormány várakozásai szerint a térségben több mint 10 milliárd hordónyi kitermelhető olaj tárolható, ami nagyjából megegyezik a sózás előtti mezőkkel.

A brazil környezetvédelmi hatóság a közelmúltban megtagadta a cégtől a fúrási engedélyt a területen, de a Petrobras azt nyilatkozta, hogy fellebbezni fog a döntés ellen, ebben pedig a politika is az olajcég mögött áll.

Brazília természeti adottságai önmagukban nem vezettek a Petrobras sikeréhez. A józan politika kulcsfontosságú volt. Az alapokat az 1990-es években tették le, amikor egy centrista kormány független szabályozó ügynökséget hozott létre, és jelentős beruházásokat kezdett meg. A cég sorsa azonban fordulóponthoz érkezett Dilma Rousseff, Lula pártfogoltjának irányítása alatt, aki 2011 és 2016 között kormányzott.

Ebben az időszakban a Petrobras dollármilliárdokat költött a hazai üzemanyagok támogatására, még akkor is, amikor a globális olajárak összeomlottak, így 2015-re több mint 100 milliárd dollár adósságot halmozott fel. A vizsgálat feltárta, hogy ez volt a középpontjában a politikai támogatás megvásárlására irányuló gigantikus manővernek.

A régióban kevés olajcég tanulta meg a Petrobras esetéből a leckéket. Latin-Amerika rendelkezik a Közel-Kelet után a második legnagyobb bizonyított olajtartalékkal a világon, ennek ellenére az állami cégek többször is eltékozolták a lehetőségeket. A legtöbb Öböl-menti országtól eltérően

Talán a világon egyetlen cég sem kapcsolódik olyan szorosan országa összeomlásához, mint a venezuelai állami olajcég, a PDVSA, amely 1998-ban a világ kínálatának 5 százalékát biztosította. Ugyanakkor abban az évben Hugo Chávezt, a baloldali autokratát választották meg elnöknek. 2003-ban, miután a PDVSA dolgozói sztrájkba léptek, Chávez 18 000 alkalmazottat – a munkaerő felét – elbocsátott, és a saját embereivel helyettesítette őket. Később azt követelte, hogy a külföldi olajcégek tárgyalják újra szerződéseiket, hogy a PDVSA-ban többségi irányítást szerezzenek.

Venezuela olajkitermelése az 1998-as napi 3,4 millió hordóról mára 700 000 hordóra zuhant. A PDVSA-nál tombol a korrupció, amelyre amerikai szankciók is vonatkoznak. 2020 januárja és 2023 márciusa között mindössze 4 milliárd dollárt kapott kifizetésként, bár az olajexport értéke 25 milliárd dollár volt.

Venezuela esete szélsőséges, de a helytelen gazdálkodás és a politikai instabilitás normának számít a régióban. Szakértők szerint, ha a régió teljes olaját ugyanolyan szakértelemmel és hasonló szabályozási környezetben hasznosítanák, mint Texasban, Latin-Amerika több olajat termelne, mint az Egyesült Államok. Ehhez képest Kolumbia, Ecuador és Mexikó a globális termelés mindössze 3,8 százalékát állította elő 2021-ben, a kibocsátás pedig várhatóan csökkenni fog a rossz kormányzás miatt.

Egyes országok viszont megpróbálják másként csinálni a dolgokat. Gustavo Petrót, Kolumbia baloldali elnökét tavaly választották meg azzal az ígérettel, hogy megtagadják az új olajkutatási engedélyeket. Ehelyett olyan ágazatokat akar fellendíteni, mint a turizmus, a mezőgazdaság és a feldolgozóipar. Az elmúlt hetekben a kolumbiai környezetvédelmi hatóság öt engedélyt adott ki a megújuló energiával kapcsolatos projektek működésének megkezdéséhez La Guajirában, egy szélben és napsütésben gazdag északi tartományban.

Az elnök azt állítja, hogy az ott megtermelt energiából az elkövetkező években Kolumbia teljes villamos energiáját tudják biztosítani. Az Ecopetrol, az állami olajcég gyorsan diverzifikálódik. Az idei beruházások csaknem negyede hidrogéntermelésre, megújuló energiára és villamosenergia-szállításra irányul.

Ám Kolumbiának nehéz lesz pótolnia a csökkenő olajexportot. Egy becslés szerint Kolumbiának annyi turistát kellene vonzania, mint Argentínának és Brazíliának együttvéve, hogy az ágazat ugyanolyan bevételt termeljen, mint a szénhidrogénekből. Ricardo Bonilla pénzügyminiszter ezt elismerte júniusban, amikor azt mondta újságíróknak, hogy Kolumbia még hosszú ideig fog kitermelni fosszilis tüzelőanyagokat.

Ha későn lép be az olajpiacra, az segíthet Guyanának elkerülni a túl sok hibát.

Ha találtunk volna olajat az 1970-es években, amikor az ország diktatúrába akart esni, megnyugodhattunk volna, hogy a pénzt teljesen elherdálták volna

– mondja Robin Muneshwer, aki az ExxonMobil által használt parti bázist bérel.

Bharrat Jagdeo, Guyana alelnöke szerint a kormány tudatában van a más olajtermelő országok által elkövetett hibáknak.

„Nem követjük a populista utat” – fogalmazott. Pártja 2020-as hatalomátvétele óta szigorította az állami vagyonalapot szabályozó törvényt, hogy a polgárok azt könnyebben nyomon követhessék, emellett korlátozza a pénzügyminisztérium által évente kivonható összeget.

(Borítókép: Olajvidék Guyana partjainál. Fotó: Eric Vandeville / Gamma-Rapho / Getty Images)