Fenekestül felforgatja a cápák életét a példátlan óceáni meleg, ami katasztrófához vezethet

A cápák a bolygó legveszélyeztetettebb tengeri állatai közé tartoznak, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió vörös listája szerint a világ cápa- és rájafajtáinak 37 százalékát fenyegeti a kihalás, elsősorban a túlhalászás, valamint az élőhelyvesztés és az éghajlatváltozás miatt.

Az óceánok hőmérsékletének emelkedésével a kutatók szerint sok cápa kezd változtatni viselkedésén – megváltoztatja lakóhelyét, táplálékát és szaporodási módját –, ami a tengeri ökoszisztéma többi részére is kihatással lehet.

A cápák és ráják lenyűgöző fajok, amelyeket túl sokáig félreértettek és alulértékeltek

– mondta Heike Zidowitz, a World Wildlife Fund-Germany cápa- és rájaszakértője a CNN-nek, kiemelve, hogy az óceánok egészségéhez elengedhetetlenek ezek az állatok.

Ha ezek a gyönyörű állatok eltűnnének óceánjainkból, az nemcsak szívszorító veszteség lenne, hanem olyan egyenlőtlenségeket idézne elő az óceáni ökoszisztémában, amelyeknek következményeit még el sem tudjuk képzelni

– folytatta.

Az óceánok felszíni hőmérsékletének emelkedése áprilisban rekordszintre emelkedett, így a tudósok már csak a hőség potenciálisan súlyos következményeinek elemzésével foglalkoznak. 

Mint a legtöbb élőlénynek, a cápáknak is szükségük van bizonyos körülményekre a boldoguláshoz. Az óceánok hőmérsékletét és savasságát befolyásoló klímaválság miatt ezek az óceáni élőlények letérnek a megszokott útvonalukról, és ismeretlen, gyakran számukra megterhelő területekre utaznak.

Kevesebb a táplálék, de megnőtt az energiaszükséglet

Valentina Di Santo ökofiziológus és biomechanikus, aki a halak úszóteljesítményét tanulmányozza, elmondta, hogy a hőmérséklet-változás meghatározó szerepet játszik a halak légzésében, táplálékemésztésében, növekedésében és szaporodásában.

Az anyagcsereráták növekedése pedig, mint mondta, azt jelenti, hogy a cápák több energiát használnak fel ahhoz, hogy életben maradjanak és ússzanak, így minden tevékenységhez többletenergiára van szükségük. Ha pedig gyorsabb lesz az emésztésük, az azt jelenti, hogy kevesebb tápanyagot szívnak fel, mivel az emésztés kevésbé lesz hatékony, és esetleg gyakrabban kell enniük.

Azonban az óceánok melegedése számos halpopulációt észak felé, a hűvösebb vizekbe szorított, ami felkavarta az óceán táplálékkínálatát. Emellett egyes halfajok nem képesek új, megfelelő élőhelyet találni, ami a populációjuk csökkenését okozza, amit csak tetéz a túlhalászás. 

Di Santo azt is elmondta, hogy a cápák úgy reagálnak az óceánok felmelegedésére, hogy távolabb úsznak az élőhelyüktől, esetleg hidegebb, mélyebb vizek felé úsznak. Zidowitz szerint az éghajlati válság eszkalálódásával a cápák útvonalai csak még inkább beszűkülhetnek.

Nagyon jó túlélők

Di Santo szerint azonban a cápák „figyelemre méltó túléléstörténettel” is rendelkeznek, mivel az elmúlt 400 millió év mind az öt nagyobb tömeges kihalási eseményét túlélték. A túlhalászás, az éghajlatváltozás, a zsákmányállatok szűkössége és az élőhelyek pusztulása soha nem látott, súlyosbodó következményei miatt aggódnak a cápaszakértők, vajon képesek-e alkalmazkodni és túlélni ezeket a hatalmas bolygószintű változásokat.

Szerinte akkor lehet esély a javulásra, ha megtalálják a kutatók az utolsó megmaradt menedékhelyeket szerte a világon, ahol a leginkább veszélyeztetett cápák és ráják élnek, és együttműködnek a helyi közösségekkel.