Lassan választás elé kerül Putyin: a háborút vagy a közügyeket finanszírozza

GettyImages-1565051374
2023.08.20. 19:18
Ahogy a Kreml a múlt héten sürgős intézkedéseket hozott a rubel zuhanó árfolyamának stabilizálására, egy dolog világossá vált: a háborús gépezetre és a szociális jóléti programokra fordított féktelen kiadások nem folytatódhatnak örökké. De jelenleg kevés megfigyelő hiszi, hogy az orosz gazdaságot a közvetlen összeomlás veszélye fenyegeti.

Azonban a megfigyelők szerint elérkezett az a pont, amikor a Kremlnek mérlegelnie kell, hogy mennyibe kerül az Ukrajnával vívott háborúra fordított több milliárd rubel és a példátlan szankciók elviselése, miközben fenntartja a közkiadások háború előtti szintjét – írja a The Guardian.

A dolgok nagy összefüggésében, amíg Oroszország továbbra is ilyen őrült módon költekezik – mind a háborús kiadásokra, mind a drága importra –, addig a rubel nem fog alapvetően javulni

– mondta Alekszej Jeremenko, a Control Risks tanácsadó cég igazgatóhelyettese.

Mindennek hátterében egy strukturális probléma áll... Jó kérdés, hogy vajon elérkeztünk-e már ahhoz a ponthoz, amikor a Kremlnek komolyan csökkentenie kell a háborús kiadásokat, vagy vállalnia kell a közjólét komoly károsodását

– tette hozzá.

Ahogy a rubel a múlt héten esett, átlépve a dollárhoz viszonyított 100-as lélektani határt, az orosz központi bank válaszul 12 százalékra emelte a kamatlábakat, ami az első alkalom, hogy a háború kezdete óta megemelte a hitelfelvétel költségeit.

Vlagyimir Putyin és vezető tisztviselői múlt szerdai találkozóját követően a Vedomosztyi című üzleti napilap arról számolt be, hogy olyan informális tőkekontroll tervei készülnek, amelynek értelmében a vállalatoknak exportbevételeik nagyobb részét kellene rubelre váltaniuk. Az intézkedéseket az osztalékokra és a kölcsönökre is alkalmazni lehetne.

Hogy lesz választási osztogatás?

Putyin jövőre indul az újraválasztáson, és a Kreml a szavazás előtt általában pénzt szór a lakosságnak, hogy lelkes részvételt biztosítson az ötödik elnöki ciklusra esélyes elnöknek.

Bennfentesek szerint azonban kész arra, hogy megmaradjon a pályán, felbátorodva attól a meggyőződésétől, hogy a lakosság nagyrészt beletörődött a hosszú háborúba és a nemzetközi elszigeteltségbe.

Demokratikus körülmények között, amikor a gazdaság visszaesik, az emberek más kormányra szavaznak, de Oroszország esetében nem igazán lehet egy demokratikus államról beszélni, így az embereknek vélhetően meg kell húzniuk a nadrágszíjat. 

Egy Putyinnal folytatott találkozón Szergej Csemezov, a Rosztek állami védelmi konglomerátum nagy hatalmú vezetője azzal hencegett, hogy a dolgozói milyen hosszú munkaórákat töltenek a fegyvergyárakban országszerte.

Elmondása szerint a Roszteknél 17,2 százalékkal nőttek a bérek, mert a gyárakban „hétvégén, ünnepnapokon és éjszaka is dolgoznak, és ezeket a napokat természetesen magasabb bérrel fizetik”.

Közben Putyin a hónap elején kiadta, hogy Oroszországnak tovább kell növelnie a legújabb fegyverrendszerek, köztük a T–90-es harckocsik, repülőgépek és Lancet drónok gyártását. Nemrég az is kiderült, hogy Oroszország megduplázta védelmi kiadási célját 100 milliárd dollárra, ami az összes közkiadás egyharmadát teszi ki.

A GDP nő, az életszínvonal csökken

Az állami kiadásoknak ez a fellendülése az elmúlt 18 hónapban az orosz gazdaságot is táplálta. A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint Oroszország GDP-je idén 1,5 százalékkal fog nőni, és ezzel hivatalosan is megelőzi az Egyesült Királyságot és Németországot.

A GDP azt mutatja meg, hogy egy ország adott idő alatt mennyi mindent termelt, tehát a gazdasági teljesítmény egyik mérőszáma. Ez azt is jelenthetné, hogy az orosz gazdaság jól teljesít, amiből következhetne, hogy az emberek jobban élnek.

Azonban attól, hogy az emberek tankokat, valamint fegyvereket gyártanak, az életszínvonal nem nő, mert ezeket Oroszország jelenleg nem eladja, hanem magának termeli.

Egy megbeszélésen állítólag maga Putyin is elismerte, hogy a gazdaságot nagyrészt a katonai kiadások hajtják. Miközben az infláció már nagymértékben sújtotta a kis- és középvállalkozásokat is.

Az orosz gazdaságot részben azoknak az országoknak a klubja tartja fenn, amelyek nem vezettek be szankciókat, és megkönnyítik az áruk és szolgáltatások Oroszországba történő szállítását, ami létfontosságú mentőövet jelent. Ezek közül a legfontosabb Kína, amely a nyugati technológiát helyettesítő termékekkel látja el Oroszországot, beleértve a fogyasztási cikkeket, például a mobiltelefonokat és autókat, valamint az ipari szerszámokat és gépeket. 

Azonban Kínában is egyre nagyobb a gazdasági visszaesés. Mindeközben egyre nő Oroszország függősége a keleti országok irányába, ami kiszolgáltatottá teszi Oroszországot. A kapcsolatot pedig az Egyesült Államok Kína elleni technológiai háborúja is mozgatja. Míg egyes kínai bankok a másodlagos szankcióktól való félelmükben elkerülték az orosz piacot, több vállalat úgy véli, hogy a Kínába irányuló hi-tech-exportra és befektetésekre vonatkozó amerikai korlátozások miatt Oroszországban kellene befektetniük.

A szankciós lyuk

Egy független orosz hírportál nemrégiben katalogizálta a szankciós lyukat – ahol a félvezetőktől kezdve a repülőgép-alkatrészeken át az iPhone-okig bármit átirányíthatnak és újraexportálhatnak Oroszországba kínai, törökországi vagy egyesült arab emírségekbeli cégeken, illetve Örményországon, Kazahsztánon és más volt szovjet köztársaságokon keresztül.

Ezek az áruk nem helyettesítik ugyan a háború előtti kereskedelmet, de lehetővé teszik az orosz gazdaság számára, hogy előrehaladjon. Ezek közé tartoznak az olyan szigorúan ellenőrzött termékek, mint az orosz háborús erőfeszítésekhez használt mikrochipek, köztük az olyan amerikai cégek által gyártottak, mint a Xilinx és a Texas Instruments vagy az Intel processzorai. Az adatok szerint a technológiát gyakran hongkongi vagy kínai vállalatok vásárolták meg, majd újraexportálták Oroszországba.

Ukrán tisztviselők több tucat nyugati alkatrészt azonosítottak azokban a cirkálórakétákban, amelyek továbbra is csapást mérnek az országra.

A bonyolult globális kereskedelmi szabályok megnehezíthetik a szankciók érvényesítését egyes árukkal, például az amerikai és uniós repülőgép-alkatrészekkel szemben, amelyeknek az Oroszországba történő exportját megtiltották, de továbbra is beáramlanak. 

A nyersolaj külföldre szállítása és a nagyon szükséges deviza megszerzése érdekében Oroszország részben már egy sötét flottához fordul, amely megkerüli a nyugati árkorlátokat, így próbálják meg az árplafont megkerülni.

Néhány külföldi vállalat ugyan csapdába esett az orosz piacon, ahogy a Kreml befolyása mind a hazai, mind a külföldi üzleti életre növekszik. Oroszország átvette az ellenőrzést mind a Danone, a francia élelmiszeripari konglomerátum, mind a Carlsberg, az italóriás helyi leányvállalatai felett, amikor Putyin olyan rendeleteket írt alá, amelyek mindkettőt „ideiglenes igazgatás alá helyezték”.

Oroszország gazdasági kilátásai sokkal borúsabbak, mint az invázió előtt. A Kreml Kína és más piacok felé való fordulása, a szankciók eltörlése és más megoldások nem pótolhatják a nyugati piacokhoz vagy technológiához való közvetlen hozzáférést.

A rubel gyors leértékelődése pedig arra kényszerítheti a Kremlt, hogy fájdalmas döntéseket hozzon a közkiadásokat illetően, miközben a rubel árfolyamát és a növekvő inflációt kell kezelnie.

Lassan úgy tűnik, hogy az orosz gazdaság végre belerázódik az új normális kerékvágásba, és a Kreml még mindig hisz abban, hogy sikerülhet folytatni a háborús erőfeszítéseket. 

Az orosz–ukrán háborúról folyamatosan beszámolunk ebben a cikkünkben.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin az éves haditengerészeti bemutatón 2023. július 30-án. Fotó: Getty Images Hungary)