Hogyan talált egymásra Irán és a Hamász az izraeli vérfürdő előtt?

Irán nem ismeri el, de számos bizonyíték szól amellett, hogy a Hamász által Izrael ellen elkövetett terrorista támadást Irán támogatta fegyverekkel, kiképzéssel, a nem konvencionális hadviseléshez szükséges tanácsadással és pénzügyi eszközökkel. Az izraeli–arab háborúk esetében először fordult elő 1948 óta, hogy Izrael területén célzottan a civil lakosság lemészárlását tűzte volna ki az Izraelt megtámadó fél.

Az 1973-as háborúban, amely 50 évvel ezelőtt ugyanilyen váratlanul érte Izraelt, a zsidók egyik legszentebb ünnepén, a Jom Kippuron, Izrael hatalmas katonai veszteségeket szenvedett az őt megtámadó szomszédos arab országoktól. A Hamász 2023. október 7-i támadása Izrael területén azonban szintet lépett: egy terrorista szervezet a korábbiakkal összehasonlíthatatlanul kegyetlenebb, csaknem kizárólag a civileket célzó, tömeges mészárlást hajtott végre, Irán hathatós segítségével.

Régen a perzsa sah még a Nyugat barátja volt

Irán az 1979-es forradalom előtt, Mohammed Reza Pahlavi sah uralkodásának idején Nyugat-barát politikát folytatott, a sah nyugati mintájú reformokat vezetett be az oktatás és a kultúra területén, miközben igyekezett minél inkább szekularizálni az országot, háttérbe szorítani a síita iszlámot és a síita vallási vezetőket, sokszor erőszakos módszerekkel. A szekularizált és Nyugat-orientált iráni állam törvényszerűen váltotta ki a földjeitől megfosztott síita vallási vezetés ellenszenvét a sah hatalmával szemben. A sah az atatürki modell szerint tervezte modernizálni Iránt, amely az ún. „Fehér Forradalom” elnevezés alapján vált ismertté.

Ez a reform sikeres volt a gazdaság területén az iparosítással, a hadsereg megerősítésével, valamint a közigazgatási reformmal. Törökországgal ellentétben Irán kegyetlen népelnyomó diktatúrává vált, a sah hatalmának fenntartásában titkosrendőrségére, a SAVAK-ra támaszkodott. A szegénységben élő néptömegekkel szembeni kontrasztként a sah mérhetetlen luxusban élt, és a nyugati életformát támogatta. Reza Pahlavi az ország kőolaj-kitermelését koncesszióba adta brit és amerikai vállalatoknak, ami Irán nyugati gazdasági kizsákmányolását eredményezte.

Az iráni síita vallási vezető réteg kihasználta a néptömegek elégedetlenségét, és az 1979-ben kitört „iszlám forradalom” élére állt. A forradalmárok egy igazságosabb, demokratikusabb, az iszlám hagyományokat jobban tisztelő társadalom létrehozását tűzték ki célul, és ez széles körű népi támogatottsággal bírt. Khomeini ajatollah, az iráni forradalom karizmatikus vezetője lett az első legfőbb vallási vezető az új iráni síita államban. Nem sokkal a forradalom győzelme után azonban a sah diktatórikus rendszerét messze felülmúló önkényuralmat vezetett be. Az emberek egyre inkább úgy érezték, hogy az iráni vallási vezetés becsapta őket.

1979 után visszatért a középkor

A „zöld forradalom” nyomán létrejött iráni „iszlám köztársaság” azonban ténylegesen a középkori síita imamátus mintájára működik, amely – ellentétben a középkori szunnita kalifátussal – semmiféle demokratikus intézménnyel nem rendelkezik. Elvei szerint vallási vezetők csak azok lehetnek, akik Mohamed vérvonalából származnak, ezért tévedhetetlenek, és a titkos tudás letéteményesei. Hatalmuk ezért korlátlan, mert az iráni vallási vezetésnek nem lehet népi kontrollja, mivel az az iszlám ellenzéke lenne. Az iráni vallási vezetők, az ajatollahok kivétel nélkül a síita iszlám legrangosabb tudósai és spirituális vezetői.

Irán politikai és államszervezetében számos nyugati intézmény működik, vannak parlamenti és elnöki választások, alkotmány, parlament, kormányfő, kormány, miniszterek, bíróságok, sőt, még alkotmányos felügyeletet ellátó szerv is,

Az iráni síita vallási vezetés hatalmi gépezetét olyan módon működteti, hogy a legfőbb vallási vezető, akit az ajatollahok maguk közül választanak a jelölés és jóváhagyás jogával élve, csak olyan állami vezetőket enged megválasztani, akik elkötelezettek az iráni vallási vezetés politikája mellett. A forradalmi vagy vallási bíróságok ügyészi vád nélkül járnak el államellenes és vallási bűncselekmények esetében. Az iráni állambiztonság szervei, valamint a titkosrendőrség bírói ítélet nélkül visznek el embereket, akik a feltételezésük szerint lázadást, utcai demonstrációt szerveztek, vagy abban részt vettek, illetve vallási vagy iszlám viselkedési szabályokat sértettek meg. Ezeket az embereket a börtönökben megkínozzák, megölik vagy nyilvánosan kivégzik, de a legtöbb esetben nyomtalanul eltűnnek.

Az ajatollahok hatalmuk fenntartására a vallási rendőrséget és a Forradalmi Gárdát használják. Irán Nyugat-ellenessége az iszlám világban a leginkább szembetűnő. Legfontosabb ellenségének az Egyesült Államokat tekinti, amelyet „nagy sátánnak”, valamint Izraelt, amelyet „kis sátánnak” nevez. Kevésbé közismert, hogy Irán az egyetlen közel-keleti ország, amely még mindig Izrael megsemmisítését tekinti céljának. Irán másik legfontosabb külpolitikai célkitűzése az ún. „síita félhold” erősítése, amely annak szimbóluma, hogy Szaúd-Arábiával szemben regionális hatalomra tör. A Közel-Keleten a síiták kisebbséget képeznek a muszlimokon belül, és a térképen a síiták által lakott országok, Irán, Irak, Szíria, Libanon, Bahrein egy félhold alakot képeznek.

Iránban már korán, 1979 májusában létrehozták a Forradalmi Gárdát (teljes nevén az Iszlám Forradalom Gárdájának hadseregét), eredetileg a forradalom vívmányainak megőrzésére, de jelenleg Irán külpolitikai céljaira használja, azaz ún. proxy háborúkat vív a Közel-Keleten az iráni Forradalmi Gárda bevetésével.

Iráni bajkeverés a Közel-Keleten

A polgárháborúban meggyengült, korábban demokratikus Libanont, amelynek fővárosát, Bejrútot a „Közel-Kelet” Párizsaként emlegették még az 1970-es években, déli területeit az iráni Forradalmi Gárda megszállta, és kihasználva a polgárháború okozta politikai hatalmi vákuumot, létrehozta a Hezbollah nevű szervezetet. A Hezbollah szintén Izrael megsemmisítését tűzte ki célul, ezen túl pedig az egyik legveszélyesebb terrorista csoport, amely úgy működik, mint „állam az államban”.

Libanonban ma már politikai párt, amely jelentős számú parlamenti hellyel és kormányzati pozíciókkal rendelkezik, valamint a dél-libanoni síita lakosságnak közszolgáltatásokat nyújt. A libanoni kormány olyan gyenge, hogy az ENSZ-határozatot, amely a Hezbollah lefegyverzésére kötelezte, sem tudta, és ma sem tudja végrehajtani. A Hezbollah, annak ellenére, hogy az utóbbi években a szíriai polgárháborúban vett részt, és kevésbé volt aktív Izrael ellenében, most készséges szövetségesnek mutatkozik Iránnal és a Hamásszal egy újabb kísérletre, Izrael megtámadására és nemzetközi ellehetetlenítésére.

Miután Irakot 2004-ben az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok megtámadta, Ali al-Szisztáni iráni–iraki ajatollah fatvában (vallási vezetők által kibocsátott, kötelező erővel bíró rendelet) hívta fel a dél-iraki arab síitákat fegyveres csoportok szervezésére. Ezek a síita milíciák nem kevésbé brutális erőszakos cselekményeket követtek el, mint később az Iszlám Állam, sokszor civilek ellen is.

Szíriában az iráni Forradalmi Gárda és a Hezbollah aktív szerepvállalása a 2012-es Arab Tavaszt követő polgárháborúban akadályozta meg a népelnyomó Aszad-rezsim megbuktatását, ami egy már tíz éve húzódó véres polgárháborúhoz vezetett. A szíriai polgárháború, az iraki háborúval együtt, tökéletes táptalaja lett az Iszlám Állam létrejöttének is, amelynek eredeti célja az al-Kaida beépülése volt a szíriai felkelők soraiba. Az emberáldozatok száma milliókban mérhető, és a szíriai lakosság jelentős része elmenekült. Többségük Törökországban, Jordániában és Libanonban él menekülttáborokban, csak kisebb részüknek sikerült Európában menedéket találni.

Jemenben Irán a Forradalmi Gárda hathatós segítségével (fegyverszállítások, katonai tanácsadás), eredményesen használja fel a síita húszi kisebbséget geopolitikai céljai elérésére. Beavatkozott az Arab Tavasz okozta belső polgárháborús állapotokba, és kihasználta a központi hatalom meggyengülését annak érdekében, hogy egy Irán-barát kormányt hozzon létre. Erre válaszul Szaúd-Arábia is beavatkozott katonailag a konfliktusba (más arab országokkal együtt), és ennek a háborúnak még ma sincs vége. Irán tovább folytatja proxy háborúját Szaúd-Arábia ellen Jemenben, annak ellenére, hogy Szaúd-Arábia már lépéseket tett a helyzet rendezésére. A humanitárius helyzet Jemenben katasztrofális, több millió embert fenyeget éhhalál.

A síita Irán végül rátalált a szunnita Hamászra

A fentiek fényében nyilvánvalónak tűnik, hogy Irán földrajzi szempontból egyre közelebb kerülve Izraelhez, Dél-Libanon ellenőrzésével, valamint szíriai jelenlétével természetes szövetségest talált a Hamászban, amely szintén nem adta fel Izrael megsemmisítését. Irán, a Katarban luxuséletet élő Hamász-vezetőkkel együtt, a terrorszervezetet nemcsak egy Izrael területén, civilek ellen elkövetett tömegmészárlásra ösztönözte, hanem a Gázában kialakult jelenlegi helyzetnek mint következménynek is tudatában volt.

A Hamász, hasonlóan a Hezbollahhoz, elválaszthatatlanul összefonódik a gázai palesztin lakossággal, amelynek infrastrukturális és jóléti szolgáltatásokat nyújt, ezen túl pedig terrort alkalmaz velük szemben. Akiről kiderül, hogy nem támogatja vagy kritizálja a Hamászt, az nyilvános kivégzéssel szembesül, esetleg autó után kötve húzzák végig az utcákon, vagy egyszerűen megkorbácsolják, megvesszőzik.

A Hamász harcosai, akik nem minden esetben viselnek egyenruhát, ráadásul a helyi emberek között élnek a nagy népsűrűségű Gázában, az izraeli hadsereg nehezen tudja szétválasztani a civil lakosságtól. Annak ellenére sem, hogy az izraeli hadsereg felhívja a gázaiak figyelmét SMS-üzenetekkel, telefonhívásokkal és szórólapokkal arra, hogy fegyveres támadásokat fog végrehajtani az övezet északi részén, és ezért kéri őket, hogy a déli részre menjenek. A Hamász, amely a korábbi Izraellel vívott háborúiban is élő pajzsként használta saját népét, ezúttal is igyekszik megakadályozni, hogy a gázai lakosság elhagyja a lakhelyét, ezzel ismét az élő pajzs szerepét töltik be.

A Hamász és Irán ezt követően már nemcsak azzal vádolhatja Izraelt, hogy agresszor, hanem azzal is, hogy háborús és emberiségellenes bűncselekményeket követ el Gázában. Ezzel a kettős mércével próbálják feledtetni a két hete a Hamász által elkövetett és Irán által támogatott tömeges mészárlást Izrael területén.

A szerző egyetemi tanár a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

(Borítókép: Izrael-ellenes megmozdulás Iránban 2023. október 18-án. Fotó:  Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images)