Az amerikai egyetemeken a „jó ügy” érdekében elfogadható a terror?

A megnyilvánulások eklatáns esete volt az a nyilatkozat, amelyet a Harvard Egyetemen működő 34 diákszervezet nevében adtak ki október 9-én, két nappal Izrael megtámadását követően, amikor már ismertté váltak az országba betört Hamász-vérengzés részletei. Néhány példa az aláírókra: Harvard Law School Justice for Palestine, African American Resistance Organization, Harvard Kennedy School Muslim Caucus, Harvard Arab Medical and Dental Student Association, Harvard Graduate School of Education Islamic Society. (Pár szervezet, köztük az Amnesty International, később visszavonta a részvételt.) A nyilatkozat minden történésért Izraelt teszi felelőssé, anélkül, hogy bármilyen módon elítélné a Hamász mészárlását. Más helyeken sem ítélik el a Hamászt a kiadott nyilatkozatok. A Washington Egyetemen (St. Louis) a Coalition of Students for Palestine október 21-i nyilatkozata azt követeli, hogy az egyetem ítélje el Izraelt az általa elkövetett „genocídium” miatt, amelynek az egyetem is részese, amíg nyilvánosan el nem ítéli Izraelt.   

Egy jelszó és ami mögötte van

A légkört azonban nem nyilatkozatok, hanem tömeges tüntetések uralják. A skandálások „Szabad Palesztinát” követelnek, amely közismert rövidítése a „Szabad Palesztinát a folyótól a tengerig” jelszónak, amelyen a Jordán folyó és a Mediterrán-tenger értendő. Ez a palesztin pszichét évtizedek óta meghatározó jelszó egyet jelent Izrael eltörlésével. A valódi jelentés a napok múlásával nyíltan is megjelent, a fizikai fenyegetésekkel és támadásokkal együtt. Október 24-én egy, a Hamászt éltető csoport „Dicsőség mártírjainknak”, „Ne támogasd a cionista genocídiumot” és „Szabad Palesztinát a folyótól a tengerig” óriásfeliratokat vetített ki a Washingtoni Egyetem könyvtárának épületére. A Columbia Egyetemen egy diáklány bottal kezdett ütlegelni egy izraeli diákot, amikor az számonkérte, hogy miért tépi le a hirdetőoszlopról a Hamász által foglyul ejtett túszok fényképét. A manhattani Cooper Egyetemen október 25-én a tüntetők fenyegetően körbevették a könyvtárépület azon helyiségét, ahová zsidó diákok egy csoportja menekült be előlük. Az esetek még tovább sorolhatók, és minden bizonnyal folytatódni fognak az elkövetkező napokban is. 

A Hamász terrorszervezet akciója mellett kiálló tüntetők azokon a kampuszokon fejezik ki szolidaritásukat a csecsemőket legyilkoló terroristák mellett, ahol amúgy „biztonságos terekkel” (safe space) védik a gyenge idegrendszerű amerikai egyetemistákat olyanfajta „emocionális inzultusoktól”, amit például egy nézeteiket érintő kritika vagy egy-egy „mikroagresszió” jelent. 

A tüntetéseken elhangzó, Izrael eltörlése mellett kiálló, a terrorista gyilkosságokat meg sem említő, a Hamász akcióját éltető „makroagresszív” skandálások ellen azonban az egyetemek alacsony hatékonysággal védik a zsidó diákokat. Az ő számukra nem a helytelenül használt személyes névmások vagy ultraérzékeny identitásukat érő mikroinzultusok fenyegetők, hanem az, hogy a tüntetők fellépése direkten és indirekten igazolja a zsidók elleni fizikai, akár gyilkos agressziót.  

Az Izrael-ellenes nézet- és érzésvilágot az 1960-as években „termékenyítette meg” a Frantz Fanon-féle felszabadítási ideológia, amely Izraelt is nyugati gyarmatosító államnak minősítette. E nézetrendszer jegyében jogos, sőt kívánatos eszköz az erőszak, ami egyúttal terápia az elnyomás okozta lelki problémákra. A támadásban a Hamász hitet tett amellett, hogy a civilekkel szembeni, szinte elképzelhetetlenül barbár terror jogos, mert a palesztinokkal szembeni történelmi igazságtalanságot és elnyomást személyében minden izraeli állampolgár képviseli, ha akarja, ha nem. Szemükben Izrael az éppen regnáló kormánytól függetlenül, lényegét tekintve a nyugati kolonializmus megtestesítője, amelynek léte elfogadhatatlan. Izrael eltörlése megalapításától kezdve erős dzsihadista gondolat. Ugyanez a cél marxista – fanonista forradalmi antikapitalizmusba csomagolva visszhangra talált nyugati értelmiségi csoportokban, amelyek nézeteiket hatékonyan terjesztették az egyetemi világban. Ma a tüntető amerikai diákok számára nemes társadalomjobbító cél Izrael „dekolonializálása”, ami a „cionista struktúrák” lebontását jelenti. A marxista és a dzsihadista gyökerű anticionizmus találkozik az ISIS-típusú erőszak legitimálásában. 

Militáns ultrabalos csoportok

A fanoni gondolatrendszerben az erőszak az elnyomás elleni harc alapvető eszköze. Ez az eszmerendszer ideológiai háttere volt már az 1970-es évek terrorizmusának is, amelynek keretében a Baader–Meinhof-csoport és a Vörös Brigádok tagjai a Palesztin Felszabadítási Szervezettel vállvetve követték el gyilkos merényleteiket. Az amerikai egyetemeken is hódítottak ezek a gondolatok. Több militáns ultrabalos csoport alakult. A Michigani Egyetemen 1969-ben a Weather Underground nevű, országossá váló szervezet, a „Students for a Democratic Society” szervezet leágazásaként jött létre. „Praire Fire” című manifesztumukban  az imperialista berendezkedés minden eszközzel való lebontása mellett tettek hitet. Tagjai és szimpatizánsai „harag napja” tüntetéseket szerveztek, amelyek során a résztvevők törtek-zúztak, autókat égettek, és néhány év alatt több tucat bombamerényletet hajtottak végre. Tevékenységüknek az FBI akkor létrehozott antiterrorista egysége vetett véget. Az 1980-as évekre néhányukat elfogták, de a legtöbb aktivista „feloldódott” az amerikai társadalomban. Néhányan, ismert terrorista múltjukkal, egyenesen egyetemeken kaptak állást. Az alapító, Bill Ayers például az Illinois Egyetem chicagói kampuszán lett professzor a Pedagógiai Intézetben. Felesége, Bernardine Dohrn, aki szintén vezetője volt a Wheather Undergroundnak, a Northwestern Egyetem jogi fakultásán lett professzor az 1980-as években. A terrorista Leila Khaled, aki többek között részt vett 1969-ben a TWA 840-es repülőjáratának eltérítésében, és később sem határolta el magát a terrorizmustól, a női hős megtestesüléseként lett kulturális ikon fegyverrel a kezében, és több előadást tartott az elmúlt években amerikai egyetemi kampuszokon, így a San Francisco State University „Gender, Justice and Resistance” fórumán 2020-ban, valamint egy konferencián 2022-ben. 

Az október 7-i támadás kapcsán aktuálisan is felhangzottak a terrorizmust elfogadó hangok egyes egyetemi oktatóktól. Joseph Massad például a Columbia Egyetem Közel-Keleti Intézetének professzoraként működteti az „Electronic Intifada” oldalt. Egy cikkében az október 7-i Hamász-támadást a gyarmatosító elleni ünneplésre méltó „ragyogó sikernek” nevezi, nem említve a véghez vitt mészárlásokat. A professzor egyetemről való eltávolításáért egy diák indított petíciót, amit eddig 57 ezren írtak alá. A Cornell Egyetemen Russell Rickford történészprofesszor tartott rögtönzött beszédet az érdeklődő diákoknak, amelyben ünneplésre méltónak nevezte, hogy a Hamász megdöntötte az /izraeli/ erőszak monopóliumát. „Azokban az első órákban, amikor rémes dolgokat vittek véghez, sok gázai, aki elutasítja az erőszakot, mint én is, aki nem fogadja el a civilek elleni erőszakot, végre szabadon lélegzett. Nekik ez felvillanyozó volt, az erőszak monopóliumának megdöntése felvillanyozó volt... Nekem is az volt” – jelentette ki, mintegy az erőszak terápiás hatását igazolva. 

A kétéves lány a terror legitim célpontja

A tüntetéseken tiszta arcú fiatal lányok és fiúk állnak ki az igazságos világot célzó tenni akarás jegyében. Éljünk azzal a jóindulatú feltételezéssel, hogy keveset tudnak történelemből, tájékozódásuk egyoldalú, és nem gondolnak bele abba, hogy mi mellett állnak ki. De az érintettek nem tudnak nem belegondolni. Egy virálissá váló videón Shai Davidai, a Columbia Egyetem szociálpszichológus professzora, izraeli állampolgár, és a Netanjahu-kormány kritikusa, a vele szimpatizáló szűk diákkör jelenlétében öntötte ki magából fájdalmát és felháborodását. Azt mondta: „Apaként beszélek most a szülőtársaimhoz! Ne küldjétek ezekre az egyetemekre a gyerekeiteket! Ne küldjétek őket a Columbiára, a Harvardra, a Stanfordra, a Berkeley-re, mert az egyetem vezetői nem védik meg őket a terrorista-barát diákszervezetektől! Ebben a városban, ahol 9/11 megtörténhetett, a diákszervezetek a terrorizmus mellett tüntethetnek! A kétéves kislányom és a hétéves fiam a tüntetők szemében a terror legitim célpontjai, csak azért, mert izraeli állampolgárok!”

Valójában nem meglepő, hogy a fiatalok széles csoportjai gondolkodás nélkül, szinte előre programozottan foglalnak állást a progresszív gondolkodási sémák jegyében. Az amerikai kampuszokon az utóbbi években eluralkodott az ideológiai alapú, egyoldalúan érzelemvezérelt gondolkodás, amely a problémákat és javasolt megoldásokat észszerűtlenné torzítja, és a teljes intoleranciát képviseli az egyet nem értőkkel szemben. A dekolonializációs mozgalom például kiterjed az egyetemek dekolonializációjának követelésére. Ennek alapja az a gondolat, hogy az amerikai egyetemek ma is megtestesítői az egykori rasszista kolonializáló rendszernek, amely irtotta a bennszülött indiánokat és elfoglalta földjeiket. Az aktivisták felelőssé teszik az egyetemeket a földek „ellopásáért” és követelik, hogy azok hivatalos nyilatkozatban nyilvánítsák ki a megbánást amiatt, hogy épületeik ma is „eltulajdonított földön” állnak. A Vanderbilt Egyetemen például 2022 októberében 221 aláíró követelte az egyetem vezetésétől egy „földeltulajdonítási nyilatkozat” kiadását, és – egyebek mellett – egy bennszülött „biztonságos tér” létrehozását, ahol a tradícióikat zaklatások nélkül folytathatják, védetten az egyetem „rasszista” környezetétől. A Harvardon a Derek Bok Center for Teaching and Learning keretében tartottak szemináriumot 2021-ben az egyetem dekolonializációjával kapcsolatos kérdésekről és a „fehér szupremácia” felszámolásáról.  

A progresszív zászló alatt egybeolvad a harc mindenféle elnyomás ellen, és visszájukra fordulnak a szavak. Ebben a kaotikus ideológiai egységfrontban talál visszhangra az a koncepció, amely szerint Izrael fasiszta, apartheid, genocídiumot végrehajtó állam, és az az érzésvilág, amelyben igazolható a Hamász terrorizmusa. A frontvonalak sajátosan keveredő logikája szerint a palesztin ügy mellé felsorakoznak az amerikai LGBTQ+-szervezetek. 

azzal a tel-avivi kormánnyal szemben, amelyik a legszélesebb mértékben elismeri az LGBTQ+-jogokat és menedékjogot ad a palesztin területről Izraelbe menekülő érintetteknek. Az LGBTQ+-közösség képviselőinek el kellene látogatniuk Gázába, hogy kibontsák ott a zászlót – hamarosan meglincselnék őket –, jelentette ki egy izraeli újságíró. Az utóbbi években több eset vált ismertté, amikor palesztin területeken homoszexuális embereket brutálisan megkínoztak és meggyilkoltak, köztük a Hamász egyik parancsnokát is.

Az egyetemeken kívüli környezet szintén terepe az egyre durvább megnyilvánulásoknak, amelyek „természetesen nem antiszemiták”. Október 13-án Baltimore-ban tartottak tüntetést progresszív csoportok, reagálva Khaled Meshaal korábbi Hamász-vezető felhívására, amely erre a napra a „globális dzsihád” nevében világszerte tüntetésekre szólított fel. A baltimore-i gyűlésen a Szocialista Egység Párt (Socialist Unity Party) szónoka, Alec Summerfield ezt mondta a mintegy 150 demonstrálónak: „Izraelt le kell rombolni. Le kell rombolni a zsidók érdekében, és mindenki érdekében, aki az emberiség javát tartja szem előtt.”  

Növekvő egyetemi antiszemitizmus

A szimpátiatüntetések nyomán felerősödtek az amúgyis növekvő számú antiszemita megnyilvánulások az amerikai kampuszokon. Az Anti Defemation League adatközlése szerint a bejelentett antiszemita incidensek száma 2022-ben 219 volt, ami 41 százalékos növekedés az előző évhez képest. A Brandeis Egyetem Cohen Center for Modern Jewish Studies 2016-os felmérése azonosította azokat az egyetemeket, ahol különösen ellenséges légkör nyilvánult meg a zsidó diákokkal szemben. Ezek között szerepel a City University of New York (CUNY) Brooklyn College, University of California több kampusza, a Rutgers University, Illinois University. A kutatási jelentés szerint az antiszemita megnyilvánulások legjobb bejósló tényezője az volt, hogy milyen erős az adott helyen a Students for the Justice in Palestine (SJP) aktivista szervezet. 

A szervezet 2001-ben jött létre a UC Berkeley kampuszán, és mára 200 tagszervezettel rendelkezik az USA-ban, Kanadában és Új-Zélandon. Október 12-én az Instagramon teljes mértékben hitet tettek a Hamász mellett. „Ezt jelenti a »Szabad Palesztina«: nem csak szlogenek és tüntetések kellenek, hanem fegyveres konfrontáció az elnyomóval” – jelentették ki, és hozzátették: „Palesztina felszabadítása már közel van.” 

A tüntető egyetemista fiatalok szélsőséges ideológiák és nézetek mellé állnak, miközben más alkalmakkor elégtelennek tartják a diverzitás és inkluzivitás megvalósulását egyetemeiken. Talán nem fogják fel a lényegi ellentmondást, vagy azt, hogy hová vezetne, ha a világ szabadjára engedné a Hamász és a hozzá hasonló terrorszervezetek gyűlöletét és brutalitását.

Miért kell foglalkozni azzal, hogy mi zajlik az amerikai egyetemek távoli világában? Azért, mert számunkra egyáltalában nem közömbös, hogy a nyugati demokráciák merrefelé tartanak. Hogy a nyugati társadalmakban felnövő generációk milyen értékek mentén szocializálódnak. Hogy megmarad-e az a nyugati civilizáció által képviselt remény és ideál, amely a toleráns együttélésre, a vélemények sokféleségének civilizált ütköztetésére, az észszerű józanságra, a humanista és demokratikus civilizációs értékek megőrzésére épül. Nem közömbös, mert az a kérdés, hogy meg tudjuk-e tartani emberségünket ebben a világban. A világ, amelyben élünk, nem kedvez az észszerűségnek, a józanságnak, az önkritikát is gyakorló kritikai gondolkodásnak. A konfliktusok felfoghatatlanul bonyolultak és óriási a tét. 

A terrorizmus nem lehet igazolható a társadalmi igazságtalanságok orvoslása érdekében a vitás kérdések egyik oldalán sem. Ezeket a civilizációs minimumokat kötelességünk az eljövendő generációk agyába és szívébe vésni. 

A szerző amerikai egyetemen szerezte PhD-fokozatát. Szakmai pályafutását a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Pszichológiai Intézetében töltötte, ahol intézet- és tanszékvezető volt. 

(Borítókép: Palesztinbarát tüntetők a Harvard Egyetemnél 2023. október 18-án. Fotó: Pat Greenhouse / The Boston Globe / Getty Images)