Franciaország fuldoklik az antiszemitizmustól a „Fekete Szombat” óta

#JeSuisJuif (#zsidó vagyok), egy új szlogen, amely a franciaországi antiszemitizmus erősödésére próbál választ adni. A zsidó származású írónő, Rachel Khan november 2-án posztolta a szlogent az X-en. „Valójában ez az igazság pillanata a Köztársaság számára, mindennel együtt, amik vagyunk” – posztolta a gambiai apától és lengyel zsidó anyától született írónő. Szerinte szó sem lehet arról, hogy a zsidó hitű franciák rettegésben éljenek francia földön.

Üzenetét egy logó is kísérte, amely – a csaknem 9 éve a közösségi oldalakat elárasztó – #JeSuisCharlie-ra emlékeztet. Alig néhány órával a Charlie Hebdo szatirikus újság 2015. január 7-i iszlamista támadása után tették közzé ezt a képet.

„A zsidó állam és a Hamász közötti háború még soha nem osztotta meg ennyire a nyugati világot, és különösen Franciaországot” – írja a konzervatív Le Figaro. A lap megállapította, hogy az október 7-i Izrael elleni terrortámadás megítélése miatt a francia politika teljesen kettészakadt.

Dávid-csillagok a falon és egy lyoni késelés

Szombaton egy 30 éves zsidó nőt saját lyoni otthonában késeltek meg – számolt be erről a Le Figaro. Egy sötét ruhába öltözött, maszkos férfi többször „kitartóan” csengetett az áldozat otthonában, majd kétszer hasba szúrta a nőt, akit azonnal kórházba szállítottak. Ezzel egy időben egy horogkeresztet is véstek az ajtajára. A lyoni ügyészség azonnal nyomozást indított emberölési kísérlet ügyében, amelyet súlyosbított, hogy a cselekményt antiszemita indíték motiválta.

Párizs környékén zsidók házaira Dávid-csillagokat festettek, a francia egyetemeken pedig terjed a „Sales juifs” azaz a „mocskos zsidók” tag. Múlt szerdán a párizsi metróban egy fiatalokból álló csoport egy rendkívül erőszakos rigmust skandált, amelyben a zsidókat gyalázták, Palesztinát éltették. „Nácik vagyunk és büszkék” – zengett a metrókocsi.

 A gyűlölet örök újrakezdése

A francia politikusok túlnyomó többsége elítélte a „Fekete Szombat” óta tapasztalható antiszemitizmus növekedését Franciaországban. Emmanuel Macron köztársasági elnök rögtön Izraelbe látogatott, hogy támogatásáról biztosítsa a zsidó állam vezetését. Élisabeth Borne miniszterelnök kijelentette, hogy „egy zsidó megtámadása a köztársaság megsértését jelenti”. Bruno Le Maire gazdasági, pénzügy és gazdaságélénkítési miniszter egy hosszú publikációt szentelt ennek a kérdésnek az X-en, helytelenítve „a gyűlölet örök újrakezdését”.

Kénytelenek vagyunk tudomásul venni a muzulmán közösség legtöbb hivatalos képviselőjének hallgatását, más vallások nagyon mérsékelt reakcióit, egyes rovatvezetők szövevényes indoklásait, amelyek összekeverik a véleménynyilvánítás szabadságát és a szakmai kötelességszegést

– írta Bruno Le Maire, aki szerint, mint minden más vallású polgárnak, a zsidóknak is joguk van a világi és egyetemes köztársaság védelméhez.

Nem működik az integráció a franciáknál sem

„Az egykori észak-afrikai francia gyarmatok, a Maghreb-országok az anarchia és a diktatúra között lebegnek. Nem csoda, hogy az '50-es évek óta folyamatos az elvándorlás, elsősorban Franciaországba” – nyilatkozta az Indexnek Pelle János. A történész-újságíró szerint a migráció miatt mára teljesen felborult az etnikai és a kulturális egyensúly Franciaországban, ahol 500 ezer zsidó és 8 millió arab él.

A francia baloldal már az '50-es és a '60-as években elvesztette a munkásosztály szimpátiáját, ezért a harmadik világból érkezett bevándorlók felé fordult

– állította a történész, aki felelevenítette, hogy a nagy baloldali francia gondolkodó, Jean-Paul Sartre hogyan állt ki a palesztin terroristák mellett, akik 1972-ben a Müncheni Nyári Olimpián megtámadták az izraeli sportolókat.

„Az iszlám hívők szerint a francia templomok múzeumok, mert a lakosság már nem keresztény, hanem csupán „káfírok”, azaz hitetlenek” – mondta Pelle János, aki szerint komoly gondot okoz, hogy a másod- és a harmadgenerációs arabokról nincsenek pontos statisztikák.

„Egyes politikusok felléptek a jelenség ellen, de a baloldal élesen szembeszállt velük. Látható, hogy az integráció Franciaországban sem működik” – jelentette ki a történész, aki emlékeztetett arra, hogy 1492-ben Spanyolország kiűzte a területén élő zsidókat, de meghagyta az ország déli részén letelepedett mórokat. Az volt a céljuk, hogy a mezőgazdaságban jártas muzulmánokat katolikus hitre térítsék, hogy így tegyék őket a birodalom hasznos és hű alattvalóivá. „Tévedés volt, ugyanis a muzulmán mórokat sem asszimilálni, sem integrálni nem lehetett” – mondta el Pelle János. Hozzátette: Végül a 17. század elején hajókra pakolták és áttelepítették őket Afrikába.