A belgákat is a mélybe ránthatja az Oroszország elleni szankciók újabb köre

Az új, 12. szankciós csomag egyik központi eleme lehet majd az orosz gyémántok kitiltása. Az EU sokszor futott neki, de a sorozatos kísérletek ellenére az orosz gyémántok elleni szankciókat eddig nem sikerült elfogadni. Mégpedig Belgium miatt: 

A világ egyik legkeményebb ásványa

A gyémánt a világ harmadik legkeményebb, természetben előforduló ásványa, és évszázadok óta az egyik legkeresettebb drágakő. A gyémántokat „karátonként” jellemzik, ami a súlyát jelöli, és nem azonos az arany ötvözetét jelző karáttal. A gyémánt 1 karátja 0,200 grammnak felel meg. 2021-ben világszerte 116 millió karát gyémántot termeltek ki. A legnagyobb gyémántlelőhelyekkel Oroszország, Botswana, Ausztrália, Kongó, Dél-Afrika és Kanada rendelkezik.

A gyémántok piaca egy jól jövedelmező üzletág: 2021-ben a globális gyémánt ékszerpiac 87 milliárd dollárt tett ki, de ebből a nyers gyémántok értéke csupán 16,4 milliárd dollárra rúgott. Néhány évtized alatt a gyémántok árai a tízszeresére nőttek. A gyémántok nagy keménysége miatt az ékszerek mellett az ipari felhasználásuk is legalább annyira fontos. A kitermelt gyémántok fele nem elég jó minőségű, és ezért ipari célokra alkalmazzák, bár itt egyre inkább emelkedik a szintetikus, mesterségesen előállított gyémántok aránya.

A globális gyémántkereskedelem

A globális gyémántkereskedelemnek négy fő szerepköre van. Oroszország messze a világ legnagyobb gyémántkitermelőjének számít. 

A világ legnagyobb becsült tartalékai is Oroszországban találhatóak (legalább 600 millió karát). És ennek a mennyiségnek a 90 százalékát egy kétharmados orosz állami tulajdonban lévő orosz cég, az Alrosa bányássza ki és értékesíti. Az Alrosa mellett a világ másik két vállalati szereplője a luxemburgi De Beers és a brit–ausztrál Rio Tinto. Ez a három cég a világ gyémántkitermelésének a több mint 60 százalékáért felelős. Ez tehát a termelői oldal.

A kereskedelmi oldalon nagy globális gyémánttőzsdék működnek, amelyeken keresztül a kitermelt drágakövek továbbhaladnak a feldolgozás vagy a fogyasztók felé. A legfontosabb tőzsdék között említhető Dubaj, Mumbai és Tel-Aviv, de messze a legnagyobb a belga Antwerpenben található. A háború előtt az összes orosz gyémánt 41 százaléka ide érkezett be például. Antwerpen hosszú nemzedékeken keresztül építette fel ezt a globális kapu szerepét. Mára a gyémántkereskedelem Belgium exportjának minimum az 5 százalékáért felelős, és legalább 1600 belga vállalatnak és 30 ezer embernek ad munkát.

Aztán van a feldolgozói oldal. Ebben pedig a világ legnagyobb szereplője India: a világ nyers gyémántjainak a 90 százalékát Indiában dolgozzák fel és csiszolják. És természetesen a képlet negyedik főszereplője maga a fogyasztói piac, amely aztán megveszi a kitermelt, szortírozott, feldolgozott és kidolgozott gyémántokat. A gyémántkereslet legnagyobb végfogyasztói pedig a G7-es országok: éppen ők akarják most kitiltani a piacukról az orosz gyémántokat. 

Eddig nem sikerült szankcionálni

Az orosz gyémántexport kitiltása már másfél éve napirenden van az Európai Unióban, de ez idáig Belgium sikeresen tudta blokkolni a gazdaságának ártó lépést. A belgák ellenállására nem néztek jó szemmel a lengyelek és a baltiak, akik az elmúlt hónapokban fokozták a nyomást, és a „véres orosz gyémántok” ellen kampányoltak. Volt kísérlet kizárólag az orosz gyémántcég, az Alrosa szankcionálására is, amely szintén nem ment át a belgákon.

Hogy másfél év után mégis mi változott meg, és a belgák a jelek szerint miért engednének a kérdésben? Időközben a legnagyobb nyugati ékszerész cégek, úgymint a Tiffany vagy a Cartier, nyilvánosan lemondtak az orosz gyémántok használatáról. Ezek után fokozatosan a gyémántkereskedelem tőzsdei központja Antwerpenből Dubajba kezdett áthelyeződni. A valóságban azonban az áthelyezést maguk a nyugati ékszerész cégek szorgalmazták: Belgiumban sokkal szigorúbbak a regisztrációs szabályok, és könnyen kiderülhetett volna, hogy ezek a cégek nem felelnek meg a bejelentett vállalásaiknak. 

De mennyire fájna mindez Oroszországnak?

2021-ben, a háború előtti évben Oroszország 4,5 milliárd dollárt keresett a gyémántok exportján. A háború után Moszkva lezárta a legtöbb statisztikáját, így onnantól kezdve csak becsléseink vannak orosz exportadatokról. Ezek nem elhanyagolható összegek, de mégis eltörpülnek az orosz energiahordozók exportja előtt, amelyből átlagban egyetlen hónap alatt keresnek 6-7 milliárd dollárt.

Oroszország exportszerkezetében a gyémántok nagyjából az 1 százalékot érik el. Mégis, Moszkvának is megvan az achillesi sarka: a legtöbb orosz drágakövet Jakutföldön bányásszák, és így ez a szektor az orosz régió működéséért és a munkahelyekért felelős. A szankciók sikeressége nem lenne nagy hatással az orosz gazdaság egészére, de Jakutföld szempontjából kritikus jelentősége van, és ha a távol-keleti régió gondba kerülne, Moszkva kénytelen lenne az erőforrások átcsoportosításával a segítségére sietni.

Mitől sikerülne most az, ami eddig nem működött?

Az Egyesült Államok és Kanada már tavaly meghozta az orosz gyémántok elleni szankciókat, bár ez lényegében semmilyen hatással nem volt az orosz exportra. Oroszország ugyanazt tette, mint például a kőolaj vagy más szankcionált termékek esetében – semleges országokon keresztül kezdte őket futtatni. Mivel az amerikai szankciók a nyers orosz gyémántokra vonatkoznak, India pedig a világ gyémántfeldolgozásának 90 százalékáért felel, az orosz gyémántok végső soron Indiában kötöttek ki, ahol „elvesztették orosz jellegüket”.

Az európai döntéshozók most mégis remélik, hogy ezúttal sikerülhet megfogni Moszkvát. Ehhez alapvetően két új megközelítést alkalmaznak. Az egyik, hogy a szankciókról szóló tárgyalásokba bevonják a legnagyobb szereplőket, Indiát és Dubajt is. Emellett egy új eljárást dolgoznak ki a gyémántok eredetének a nyilvántartására. Korábban is voltak rá példák, mint az úgynevezett Kimberley-folyamat, amely tanúsította, hogy a vásárolt gyémánt nem „véres gyémánt”, tehát nem származik például polgárháborús országból vagy olyan helyről, ahol gyermekmunkát alkalmaznak. Azonban a Kimberley-folyamat által adott tanúsítványok viszonylag könnyen módosíthatóak voltak, tehát a rendszer valójában nem működött.

Jelenleg az asztalon ennél jobb megoldások szerepelnek: a tervek szerint abban a pillanatban, hogy egy gyémánt a nemzetközi piacra jut, kapna egy G7-tanúsítványt. Ez a digitális blockchain-technológia elvén működne, és a gyémánt minden egyes mozgása regisztrálva és lekövethető lenne nyilvánosan. A tranzakciókat és azok történetét pedig lehetetlen lenne utólag átírni vagy törölni. India és Dubaj bevonásával pedig azt próbálják elérni, hogy bizonyos bónuszokért cserében ezek az országok is vegyenek részt a gyémántok regisztrációs folyamatában, és válasszák szét a G7-országokba és más célországokba irányuló gyémántokat.

És hogy Belgium mégis miért adja be a derekát és a jelek szerint támogatja az orosz gyémántok elleni szankciókat? Mert abban bíznak, hogy ha sikerül megegyezni a legnagyobb nemzetközi szereplőkkel, és kontrollálhatóvá válik a gyémántok eredete, ez arra kényszerítené a nyugati ékszerész cégeket is, hogy visszatérjenek Antwerpenbe. Onnantól kezdve más tőzsdéken sem lesz mód az Európai Unióba vagy az Egyesült Államokba szánt gyémántok megvásárlására. Kérdés, hogy miért éri meg belemenni majd ebbe Indiának vagy az Egyesült Arab Emírségeknek, illetve hogy az újabb szankciók mennyire verhetik fel a drágakövek árát a Nyugaton.

(Borítókép: Index)