Világrekordot döntött egy ukrán mesterlövész: csaknem négy kilométerről végzett áldozatával
További Külföld cikkek
- Megérkezett az első segélyszállítmány az ostromlott szudáni fővárosba
- Elhagyta Libanont az Aszad-család egy háborús bűnökkel vádolt tagja
- Sorra függesztik fel Oroszországba tartó járataikat a légitársaságok
- Lecsúszott a kifutóról egy repülőgép Norvégiában
- Német lapban megjelent véleménycikkben érvel Elon Musk az AfD támogatása mellett
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) még november közepén jelentette be a világrekord megdöntését. Korábban egy 2017-es kanadai mesterlövész tartotta a rekordot, aki 3540 méteres távolságból végzett az Iszlám Állam egyik harcosával – és aki 2022-ben, a háború kitörése után maga is Ukrajnába ment harcolni.
A nemzetközi sajtó és közvélemény eleinte némi kétkedéssel fogadta a hírt, hogy megdőlt a rekord, de mostanra a legtöbben már hiteles találatként fogadták el a lövést. Az ukránok eleinte nem árulták el azt sem, hogy ki döntötte meg a rekordot, de az előző héten Vjacseszlav Kovalszkij néven megnevezték a katonát, és fotókat is közzétettek róla. Az esetről már korábban napvilágot látott egy gyenge minőségű videó is, amelyen állítólag a lövés pillanata látható.
58-year-old Ukrainian businessman and sports shooter Vyacheslav Kovalskiy killed a Russian soldier from a record 3.8 kilometres with sniper rifle, claimed the world record for the longest sniper kill.
— Ninja Hattori 🇮🇳 (@Ninja_Hattori_0) December 9, 2023
He was using Volodar Obriyu rifle, also known as “Horizon’s Lord.@Oksii33 pic.twitter.com/kp44ewiGib
A most az SZBU állományához tartozó Kovalszkij állítólag egy 16-17 kilogrammos Volodar Obriju (magyarul: „Horizont ura”) típusú rombolópuskával érte el a rekordot, ami az SZBU saját fejlesztése. Az Ukrajinszka Pravda nemrég megjelent cikke szerint a mesterlövész a háború előtt egyszerű üzletemberként dolgozott, és csak hobbiból foglalkozott sportlövészettel.
Így történt az eset
Az ukrán lap azt írta, hogy a rekordot Dél-Ukrajnában, napsütéses és szeles időjárásban állították be (mindkét tényező kedvező körülmény lehetett). Kovalszkij két társával teljesített szolgálatot azon a napon, és már ismerte a terepet, mivel több mint három hónapja abban a térségben szolgált.
A megfelelő előkészületek után társaival két ellenséges állást kezdtek el figyelni: az egyik 2 kilométerre, a másik pedig 3,8 kilométerre volt tőlük. Az egyik társa a közelebbit, míg ő maga a távolabbit vette célba a puskájával (annak ellenére, hogy ilyen nagy lőtávolságra korábban még csak meg sem kísérelt lövést leadni).
Egymást felváltva figyelték az orosz katonákat (az Ukrajinszka Pravda szerint azért, mert a szem nagyjából 20 perc után elkezdett fáradni, fájni az ilyen megfigyeléseknél). Először semmit sem észleltek, de egyszer csak dél körül megjelent 5-6 orosz katona az egyik megfigyelőállásnál. Kovalszkij szerint egyértelműen látták rajtuk, hogy egyenruhát, sőt golyóálló mellényt is viselnek.
Mint mondta, a katonák egy ideig állandó mozgásban voltak. Kiszúrt közülük egy személyt, aki valamire utasította vagy oktatta a többi katonát, és őt szemelte ki magának.
De azelőtt, hogy rálőtt volna, leadott egy másik, a célzást elősegítő lövést.
Ennek a funkciója az volt, hogy segítsen felmérni azt, hogy pontosan mekkora széllel kell számolni a 3,8 kilométer hosszú szakaszon. Ezt a lövést Kovalszkij egy 300 méterrel arrébb lévő homokbuckára adta le. Attól nem félt, hogy a lövést meghallják az orosz katonát, mivel a fronton időről időre amúgy is lövések zaja hallatszódik, és a 300 méteres távolságból a célpontjai nem észlelhetik közvetlenül a lövését.
„A viszonyok szinte ideálisak voltak”
Az első lövésre szükség is volt, ugyanis Kovalszkij ennek segítségével állapította meg azt, hogy a szél jóval erősebb, mint ahogy az előzetes számításaiknál kalkuláltak.
A lövés adatai alapján a mesterlövész korrigálta az adatokat, és így lőtt rá a parancsokat osztogató orosz katonára, akit el is talált.
A fentebb említett videót a harmadik társuk készítette erről. A lövés után mindhárman odébbálltak, mivel ilyenkor fennáll a veszély, hogy az ellenség beméri a pozíciójukat, és ellencsapást mér rájuk tüzérséggel.
Vjacseszlav Kovalszkij azt is elárulta, hogy a körülmények több szempontból is segítették a lövésben: az időjárás száraz volt, a nap már lemenőben volt mögöttük, és az orosz arcába sütött. A hőmérséklet és a páratartalom is alacsony volt, ami állítása szerint szintén sokat segített az optikai viszonyokkal és a célzással összefüggésben. „A viszonyok szinte ideálisak voltak” – ismerte el az 58 éves katona.
Az Ukrajinszka Pravdának beszélt még arról is, hogy a háború első napján épp Zsitomir városában készült a barátaival egy sportlövőversenyre, amelyet 2022. február 26–27-én rendeztek volna meg. Először az ukrán különleges műveleti erők egyik ellenállási mozgalmához csatlakozott, és onnan került át később az SZBU mesterlövészegységéhez.
A katona azt is elismerte, hogy nagyon ritkán sikerül eltalálniuk valamit a mesterlövészeknek, amikor ilyen távolságokból dolgoznak, és az is előfordul, hogy egy-két napig nem is próbálkoznak lövéssel (különösen akkor, ha az időjárási viszonyok kedvezőtlenek), hanem csak megfigyelnek egy-egy területet.