A lengyel Wallenberg, aki id. Antall Józseffel mentett zsidó árvákat Vácott

Henryk Sławik 1894-ben született a sziléziai Szeroka városában, amely akkoriban Timmendorf néven még a Német Császársághoz tartozott. A helyi Volksschule (ez az általános iskola és a középiskola alsó osztályainak kombinációja a régi porosz oktatási rendszerben) elvégzését követően egy farmon dolgozott, majd Hamburg Altona nevű, javarészt munkások által lakott kerületében élt, ahol 1912-ben csatlakozott a PPS-hez (Lengyel Szocialista Párt). Az I. világháborúban a német császári hadseregben harcolt sorozott katonaként a keleti fronton, ahol orosz hadifogságba esett, és Szibériába deportálták.

Az oroszországi forradalmak után hazatért az újjászülető Lengyelországba, ahol részt vett a német uralom elleni harmadik sziléziai felkelésben (1921. május 2. – július 5.), majd 20 évesen Katowicében telepedett le. A bányászatáról híres városban szociáldemokrata újságíróként a Gazeta Robotnicza (Munkás Újság) szerkesztőjeként dolgozott. 1928-ban feleségül vette Jadwiga Purzyckát, akitől két évvel később megszületett lánya, Krystyna. Egy ideig a PPS képviselője is volt Katowice városi tanácsában.

Sławik Magyarországon

A II. világháború kezdetén elsőként Lengyelország esett áldozatul az akkor még egymással szövetséges náci Németország, és a keleti irányba visszavonuló lengyel csapatokat hátba támadó Szovjetunió agressziójának (ezenkívül csatlakozott még Németországhoz Jozef Tiso Szlovákiájának hadereje is, azonban Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök a magyar államtanács tagjaival együtt megtagadták a nácik kérésének teljesítését). A menekülő lengyelek előtt Magyarország és Románia megnyitotta határait, így került Henryk Sławik is hazánkba.

1939 szeptemberétől mintegy 150 ezer lengyel katona és polgári személy érkezett Magyarországra (Kárpátalja 1939-es visszacsatolása miatt volt közös lengyel–magyar határ márciustól szeptemberig). A magyar állam vezetői és a lakosság jelesre vizsgázott a baráti nemzet menekültjei iránti szolidaritásból. A szeptember 17-től Magyarországra érkező lengyeleket „Witamy ” (kb. „Isten hozott!”) kifüggesztett feliratokkal fogadták.

1939 végén kezdetét vette az EWA-akció, amely a lengyel katonák és sorköteles korú lengyel menekült férfiak kicsempészését készítette elő Jugoszlávia és Görögország irányába. 1940-re nagyjából 110 ezer lengyel hagyta el Magyarországot, többségük Franciaországba, később pedig Nagy-Britanniába és a francia uralom alatt álló Szíriába menekült, ahol katonai alakulatokat szerveztek. Sławik is hasonlókban gondolkodott, amíg nem találkozott id. Antall Józseffel Miskolcon. A jobboldali FKgP politikusa, aki a Belügyminisztérium menekültügyi biztosa volt, hamar összebarátkozott a baloldali lengyel újságíróval.

1940 októberében megalakult a Magyar–Lengyel Menekültügyi Bizottság, vagy egyes forrásokban egyszerűen csak Polgári Bizottság (Komitet Obywatelski do Spraw Opieki nad Polskimi Uchodźcami na Węgrzech, röviden: Komitet Obywatelski), amelynek Sławik lett a vezetője. Id. Antall nagyon komolyan segítette Sławik munkáját, és szemet hunyt bizonyos törvénysértések felett (pl. dokumentumok hamisítása a Magyarországról elszökni kívánó, majd azt követően a brit hadsereghez csatlakozó lengyel katonák, illetve lengyel zsidó menekültek részére), amelyek miatt a náci Németország és annak magyar kollaboránsai nehezteltek.

Sławik kulturális munkássága külön bekezdést érdemel: csatlakozott a Magyar Mickiewicz Társasághoz (Adam Mickiewicz a lengyelek legnépszerűbb XIX. századi romantikus költője és írója), melynek keretei között kulturális eseményeket szervezett. A Magyarországon 1939. november 2. – 1944. március 24. között megjelenő lengyel nyelvű Wieści Polskie (Lengyel Hírek) című újság kiadásából is kivette részét, amely lap külföldre is eljutott (még a német megszállás alatt álló országok lengyel közösségeihez is).

Az id. Antall József közreműködésével megvalósult intézmény élén Franciszek Świder lengyel tanár és cserkész állt. Az elméletileg római katolikus intézmény, amely az Althann utca 11–13.-ban található Hirschfeld Leányinternátus épületét kapta meg (napjainkban már nem áll az ingatlan), a valóságban lengyel zsidó menekült árváknak adott otthont, 35 fiúnak és 30 lánynak.

Id. Antall József és Henryk Sławik munkásságának Magyarország német megszállása vetett véget 1944. március 18–19-én. Sławikot letartóztatták, majd deportálták a mauthausen–guseni koncentrációs táborba, ahol 1944. augusztus 25-én vagy 26-án gyilkolták meg.

Sławik emlékezete

Az 1945 utáni államszocialista diktatúra nem karolta fel Sławik emlékét Lengyelországban. 1977-ben kapta meg posztumusz a Világ Igaza izraeli állami kitüntetést. Életművének kutatása az 1990-es évektől bontakozott ki, Magyarországon Kapronczay Károly és Lagzi István munkái jelentettek áttörést. Sławik életéről Grzegorz Łubczyk írt monográfiát, amely magyar nyelven „Három nemzet elfeledett hőse: Henryk Sławik” címmel jelent meg 2009-ben, benne számos elsődleges forrás (képek és írott dokumentumok), lánya Krystyna és az egykori zsidó árvák gondolatai egyaránt megtalálhatók. 

A magyar politikai élet a kétezres évektől kezdett érdeklődni Sławik iránt. A legjelentősebb események közé tartozik az, amikor 2014. szeptember 24-én az Országgyűlés a „Henryk Sławik halálának 70. évfordulója, valamint idősebb Antall József halálának 40. évfordulója emlékére” címmel előterjesztetett H/1270. számú határozati javaslatot 179 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 1 tartózkodással fogadta el. Ezt követően köztereken is emléket állítottak neki.

Budapesten a Goldmann György téren található Henryk Sławik és id. Antall József szobra, amelyet 2017-ben avatott fel az országgyűlés elnöke és a lengyel parlament akkori elnöke. (Hasonló emlékmű található Varsó Belvárosában a Fryderyk Chopin utcában, a híres Fürdő parktól nem messze.) A lengyel hős életművének elismeréseként a Kopaszi-gát és a Petőfi híd közötti partszakasz a Henryk Sławik rakpart nevet viseli 2015 óta. Katowicében és Jastrzębie-Zdrójban gimnáziumot, Szilézia településein pedig számos utcát neveztek el róla.

Idén nyáron lesz Sławik halálának 80. évfordulója. A lengyel hős magyarok iránti háláját a Wieści Polskie 1943. május 12-i számában megjelent cikke foglalja össze legjobban: 

„Amikor lábunk szülőhazánk szent földjét érinti újból, akkor sokan közülünk visszatekintenek majd a vendégszerető magyar földre, amely oly szívélyesen vont magához, és annyi éven át táplált bennünket. Megértjük akkor, hogy nem idegen föld az, hanem hűséges barátainké, akik a nehéz, gondterhes órákban nem tagadtak meg minket, hanem hozzájuk méltó nemes bátorsággal segítették legyőzni lelki és fizikai bujdosásunk legnehezebb időszakát.”

A szerző az Instytut Pileckiego külsős kutatója.

(Borítókép: Henryk Slawik és idősebb Antall József szobra a főváros XI. kerületében, a Goldmann György téren. Fotó:  Róka László / MTVA / MTI)