A maláj pilóta tudatosan vezethette a gépet a tengerfenékre

Simon Hardy szerint a megtébolyult pilóta tudatosan az Indiai-óceán déli részének egyik mély árka fölé irányította az utasszállítót, ahol az állandó rengések kiváltotta sziklaomlások mindörökre maguk alá temetik a gép maradványait – az utasokkal és a személyzettel együtt.

A Boeing 777-es Kuala Lumpurból indult Pekingbe. A legénységgel együtt 239-en utaztak a fedélzetén. A maláj légitársaság 370-es járata egy évtizede, 2014. március 8-án, 38 perccel az indulás után tűnt el a radarokról, miközben a Dél-kínai-tenger felett repült.

Hardy azt állítja: az üzemanyagtöbblet tette lehetővé, hogy a gép irányt váltson, és még órákig a levegőben maradjon. Oxigénfelesleg csak a pilótafülkében volt, így szerinte az utasok és a személyzet többi tagja már rég eszméletlen volt, amint közelegtek a repülés megváltásnak számító utolsó percei.

Tizenhat hónappal a katasztrófa után, 2015 júliusában egy repülőgép szárnyának méretes darabjait mosták partra az Indiai-óceán hullámai Réunion szigeténél.

Alacsonyan szálló repülőgépre figyeltek fel a maldív halászok a tragédia napján. Még a Maldív-szigetektől is igencsak távol van a Mauritius és Madagaszkár közé beékelődött Réunion.

A szárnydarab valószínűleg egy Boeing 777-eshez tartozik. Az MH370-es is egy ilyen típusú gép volt

– ezt állította Xavier Tytelman repülésbiztonsági szakember, akit egy helyi lakos keresett meg, miután az Indiai-óceán partján egy különös roncsdarabra bukkant.

„Beteges élvezettel” elkövetett ön- és tömeggyilkosság

Hardy szerint a gép teste ennél keletebbre van, az Indiai-óceán déli részén. Az 53 éves Zaharie Ahmad Shah kapitány a Geelvinck-törészóna felé tartott – nyilatkozta a szakértő a Sunnak. Maga az árok több száz kilométer hosszú, ami elegendő mozgásteret hagyott a pilótának ahhoz, hol csapódjon a vízbe úgy, hogy minden nyomot eltüntessen.

Tulajdonképpen a brit pilóta elmélete nem mondható újnak.

A szerencsétlenség idején Abbott volt az ausztrál kormányfő. Országa koordinálta az eltűnt gép utáni kutatást, amely a legnagyobb volt a repülés történetében. 120 ezer négyzetkilométernyi területet fésültek át az Indiai-óceán déli részén, a költségek pedig elérték a 200 millió ausztrál dollárt. A repülőgépből mindössze néhány kisebb roncsdarab került elő, így a keresést végül 2017-ben felfüggesztették.

A Geelvinck-törészónát köztudottan és kimondottan gyakran sújtják földrengések, amiről Shah kapitány is tudhatott.

Ha sikerült ezt a térséget megcéloznia, évek alatt sziklák temethetik be a roncsokat

– állítja Hardy, aki szerint a maláj pilótát „beteges élvezettel” töltötte el öngyilkossági terve.

Kerozin- és oxigénfelesleg

A szakértő a világ legjobb szimulátorait használta az MH370-es járat pontos becsapódási helyének megállapítására. Elméletét hivatalosan soha nem tudta igazolni, mert a kutatást csaknem hét éve leállították.

Teóriáját a többi között arra alapozza, hogy a Boeing és a műholdak között minden kapcsolat megszakadt, ami észrevétlen repülést tett lehetővé. Ezt szolgálta az indulás előtt feltöltött kerozinfelesleg, valamint a pilótafülke oxigénkészletének többlete. Az üzemanyaggal jóval messzebb lehetett repülni hét órán át.

Hardy az MH370-es útját a Hudsonon landoló géphez hasonlította, azzal a különbséggel, hogy az Indiai-óceán felett már a becsapódás előtt gyakorlatilag mindenki halott volt.

„Hová tűntek a roncsok?” – tette fel a költői kérdést, és azonnal megválaszolta: „Nincsenek roncsok, mert tudatosan megfosztottak bennünket a gép maradványaitól.”

Szerinte igazát bizonyítja, hogy a Réunion partjainál megtalált szárnydarab féklapátjait lefelé tolták.

„A szabályzókart csak akkor mozgatja el valaki, ha tudja, mit művel” – utalt a maláj pilóta felelősségére a szakértő.

(Borítókép: Tim McAlevey főhadnagy az Új-zélandi Királyi Légierő P–3 Orion gépével repül a Malaysia Airways eltűnt MH370-es járatának keresése során az Indiai-óceán felett, Nyugat-Ausztrália partjainál 2014. április 11-én. Fotó: Richard Wainwright  / Pool / Getty Images Hungary)