Vlagyimir Putyin, Oroszország rivális nélküli, teljhatalmú ura

„Elsöprő győzelméhez” már a háromnapos elnökválasztás első napján gratulált az Európai Tanács elnöke. Charles Michel szarkasztikusan megjegyezte: Oroszországban „nincs ellenzék, nincs szabadság, sem választási lehetőség”.

A fekete öves dzsúdós orosz elnök, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin a harcművészet két legfontosabb tulajdonságát: a ravaszságot és az agressziót ötvözte. A szíriai kormányellenes erők bombázása Aszad hatalmának fenntartása érdekében, a Krím elcsatolása 2014-ben, majd négy újabb ukrán régió annektálása 2022-ben sokakat megdöbbentett.

Putyin sosem titkolta, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei által éveken át elszenvedett megaláztatások után határozottan meg akarja erősíteni és kiterjeszteni az orosz befolyást.

Kritikusai szerint a szovjet korszakból származó vonások formálták világnézetét. A KGB kémje volt, mielőtt a Szovjetunió összeomlása utáni káoszban üstökösszerűen ívelt volna felfelé a pályafutása. Számos közeli híve és barátja kötődött valamilyen formában a titkosszolgálathoz.

A Krím büntetlen elcsatolása nem csillapította étvágyát. Nyolc évvel később, 2022. február 24-én – ahogy ő nevezte – „különleges katonai műveletet” indított Ukrajna ellen. Kezdetben nem kímélték a fővárost, Kijevet, és Harkivot sem. A csecsenekkel és a Wagner-csoport zsoldosaival támogatott orosz erők bizonyítottan háborús bűnöket követtek el, és nőket erőszakoltak.

Az amerikai elnök „gyilkosnak” nevezte

A Nyugat ezúttal nem nézte ölbe tett kézzel az Ukrajna elleni inváziót. Szankciókkal torolta meg a példátlan inváziót.

Hét hónappal a támadás kezdete után a Putyin vezette Oroszország kétes népszavazások után még négy ukrán régiót nyilvánított a sajátjának. A lépést – Moszkván kívül – senki sem ismerte el.

A Nyugat és Oroszország kapcsolatai ebben az időszakban olyan fagyosak voltak, mint a hidegháború idején.

Joe Biden amerikai elnök egyenesen „gyilkosnak” nevezte Putyint – nem sokkal azelőtt, hogy újabb szankciókkal sújtotta Oroszországot a 2020-as amerikai elnökválasztásba való beavatkozás, a kiterjedt hekkertámadások, mindenekelőtt azonban az Ukrajna elleni katonai bevetés miatt.

A macsó imázs

A jelek szerint Putyin élvezte macsó imázsát, amit időnként választási mutatványokkal is kiegészített: Groznijba például 2000-ben egy harci gép másodpilótájaként érkezett, 2011-ben pedig maga is felvonult a fekete-tengeri orosz motoros fesztiválon.

Kedvencei, az Éjszakai Farkasok motoros banda kiemelkedő szerepet játszott a hazafias lelkesedés felkorbácsolásában a Krím 2014-es elfoglalásakor is.

Az oroszok csaknem fele már évekkel az idei választások előtt azt szerette volna, ha Putyin 2024 után is elnök marad. Kétségtelen: remek politikai pontokat szerzett azzal, hogy a kilencvenes évek posztkommunista káoszát követően viszonylag stabilan tartotta Oroszországot.

A nemzeti büszkeség helyreállítása mellett lehetővé tette a középosztály kialakulását és prosperálását, bár még mindig Moszkva uralja a gazdaságot, vidéken pedig nyomasztó a szegénység.

Novicsok és Navalnij

Jobbára az idősebb korosztály körében volt népszerű. A fiatalok közül sokan – akik már Putyin uralkodása alatt nőttek fel – szomjazták a változást.

Ezek voltak a legnagyobb utcai tüntetések az újkori Oroszországban. A rendőrség keményen lecsapott, több ezer embert őrizetbe vett.

Navalnij a féktelen korrupció leleplezésével szerzett magának hírnevet. Putyin Egységes Oroszországát „a csalók és tolvajok pártjaként” bélyegezte meg.

Arkagyij Rotenberg, egy Putyinhoz közel álló milliárdos később azt állította, hogy ő a tulajdonos.

Navalnij rossz egészségi állapotban sínylődött a börtönben, ahová egy vitatott per után került egy régi sikkasztási ügy miatt. Korrupcióellenes alapítványa és a nyugati kormányok egyaránt politikai indíttatásúnak nevezték a pert, az Emberi Jogok Európai Bírósága pedig úgy ítélte meg, hogy az életveszély miatt szabadon kellett volna engedni.

Navalnij a másik fő oka annak, hogy Putyin és a Nyugat közötti kapcsolat elmérgesedett.

Az ellenzéki vezető nem élte túl a zord büntetőtelepek könyörtelen körülményeit: február derekán elhunyt. Halálának okait kétely övezi.

Oligarchák és Prigozsin halála

Családtagjaikkal együtt többtucatnyi orosz oligarcha halt meg az ukrajnai háború kezdete óta. A hivatalos változat szerint önkezükkel vetettek véget életüknek, vagy baleset áldozatai lettek. Ebben sokan kételkednek.

Annál nagyobb visszhangja volt azonban a Wagner-vezér halálának, pedig Jevgenyij Prigozsin egykor az elnök hű szövetségesének számított. Putyin szívesen látogatta szentpétervári éttermét, ahol Prigozsin személyesen szolgálta fel a kedvenc fogásokat. Így ragadt rá a „Putyin séfje” elnevezés.

Tavaly nyáron azonban zsoldosaival nyíltan szembefordult a Kreml urával.

Nem sokkal később magángépe lezuhant, a DNS-vizsgálat pedig megállapította, hogy az áldozatok egyike Jevgenyij Prigozsin.

A baleset okait azóta sem sikerült megnyugtató módon tisztázni.

Kemény gyermekkor

Vlagyimir Putyin Leningrádban – a mai Szentpéterváron – egy kemény, közösségi lakótömbben nőtt fel, ahol három család osztozott egy lakáson.

Anyja gyári munkásnő volt, apja pedig a harmincas években a szovjet haditengerészet tengeralattjáróján, majd a rettegett titkosszolgálat, az NKVD ún. megsemmisítő zászlóaljában szolgált.

A fiú két bátyja még Vlagyimir születése, 1952. október 7. előtt különböző betegségekben meghalt.

Vlagyimir gyakran keveredett verekedésbe a szomszéd fiúkkal, akik általában nagyobbak és erősebbek voltak nála. Ez késztette arra, hogy elkezdjen cselgáncsozni.

A Kreml honlapja szerint Vlagyimir Vlagyimirovics „már az iskola befejezése előtt” a szovjet hírszerzésben szándékozott dolgozni.

Kilenc évvel később már bekerült a Vörös Lobogó Hírszerző Intézetbe, ahol németül és angolul tanult. Kellő ismeretekkel felvértezve, 1985-ben a kelet-németországi Drezdába osztották be kémelhárítási feladatokra, ahol a jelentések szerint szovjet diplomaták lojalitását ellenőrizte.

A KGB előtt jogi tanulmányokat folytatott, ennek köszönhetően lett a kilencvenes években Anatolij Szobcsak szentpétervári polgármesternek, korábbi professzorának legfőbb tanácsadója.

Jelcin lemondása után, 1999 szilveszterén megbízott elnökké nevezte ki Putyint, aki ezek után, 2000 márciusában könnyedén megnyerte az elnökválasztást, négy évvel később pedig második megbízatását is.

Miután az orosz alkotmány értelmében nem indulhatott a harmadik egymást követő ciklusban, újra miniszterelnök lett. A kormányfői tisztség után, 2012-ben választották meg harmadszor is államfőnek, 2018-ban pedig újabb hatéves hosszabbítást kapott.

Rendteremtés a Kaukázusban

„Ötven évvel ezelőtt a leningrádi utcán megtanítottak egy szabályra: ha elkerülhetetlen a harc, neked kell először ütni” – mondta Putyin 2015 októberében.

Jobb Szíriában harcolni a „terroristák” ellen – magyarázta –, mint arra várni, hogy Oroszországban csapjanak le.

A főként muzulmánok lakta észak-kaukázusi köztársaságban az ezredfordulón súlyos harcok dúltak, amelyekben több ezer civil vesztette életét.

Putyin számára Grúzia volt a másik kaukázusi tűzfészek. Az orosz erők 2008-ban szétverték a grúz hadsereget, és elfoglaltak két szakadár régiót – Abháziát és Dél-Oszétiát.

Tulajdonképpen egy nagyon személyes összecsapás volt Grúzia az akkori NATO-barát elnökkel, Mihail Szaakasvilivel. Putyin már akkor bizonyította, hogy kész megbuktani a volt szovjet államok Nyugat-barát vezetőit.

Milliárdos barátok

Putyin környezete egy mesésen gazdag elit. Úgy tartják, hogy ő maga is hatalmas vagyonnal rendelkezett. Családi ügyeit és pénzügyeinek részleteit gondosan elzárta a nyilvánosság elől.

Putyin és felesége, Ljudmila 2013-ban váltak el közel harminc év házasság után.

Vlagyimir Vlagyimirovics kisebbik lánya, Katerina a tudományos életben kamatoztatta tudását, vezető adminisztratív állást töltött be a Moszkvai Állami Egyetemen. Szabadidejében akrobatikus rock 'n' roll versenyeken lépett fel.

Nővére, Maria szintén akadémikus, endokrinológiára szakosodott.

A 2014-es szocsi téli olimpia a Putyin-korszak pazar bemutatója volt: a becslések szerint 51 milliárd dollárba került – ez volt minden idők legköltségesebb ötkarikás versenye.

Putyin másik szenvedélye – a dzsúdó mellett – a hoki volt. Az állami televízió is közvetítette a jégen villantott képességeit.

A demokrácia csírájában erodálódott

Putyin hazafisága uralta az orosz médiát, így nehéz felmérni, hogy milyen ellenállásba ütközött.

Még 2008 és 2012 között is, Dmitrij Medvegyev elnök miniszterelnökeként egyértelműen ő volt a hatalom ura.

Első két elnöki ciklusában Putyin az olajból és gázból – Oroszország fő exportcikkeiből – származó egészséges bevételek adtak lendületet a gazdasági fejlődésnek.

A 2008-as pénzügyi világválság óta Putyin a recesszióval és a vérszegény gazdasággal küzdött, amit csak tetéztek az ukrajnai háború miatt kirótt súlyos szankciók.

Emberi jogi aggályok

Putyin uralmát a konzervatív orosz nacionalizmus jellemezte. Erős visszhangja volt a cári abszolutizmusnak, amit az ortodox egyház támogatott, miközben szorgalmazta a tizenévesek körében terjedő „meleg propaganda” betiltását.

Nem sokkal elnökké választása után Putyin a liberálisokat háttérbe szorította, akiket általában keményvonalas szövetségesekkel vagy „bólogató Jánosokkal” helyettesített.

Jelcin-kedvencei, köztük Borisz Berezovszkij és Vlagyimir Guszinszkij oligarchák külföldön, száműzetésben élő szökevényekként végezték.

Az oroszországi emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi aggályok Mihail Hodorkovszkij oligarcha – egykor a világ egyik leggazdagabb milliárdosa – és a Pussy Riot punkcsoport Putyin-ellenes aktivistáinak bebörtönzésével fokozódott.

Putyin és az Egyesült Királyság kapcsolatai Alekszandr Litvinyenko Putyin-ellenes aktivista 2006-os londoni, radioaktív mérgezése miatt romlottak meg végérvényesen. Megölésével az orosz állam ügynökeit vádolták.

Putyin és Orbán

Az orosz vezető és a magyar miniszterelnök átlagban szinte éves szinten találkozott egymással 2010 óta, elsősorban Moszkvában.

A leglátványosabb az ukrajnai háború kitörése előtti volt, 2022. február 1-jén, amikor Putyint és Orbánt egy hatméteres, ormótlan asztal választotta el egymástól.

Ekkor a kőolaj- és földgázszállításról, a paksi atomerőműről, és sok egyéb közös projektről tárgyaltak hosszú órákon át.

A békemisszió kudarcot vallott, hetekkel később ugyanis Putyin elindította csapatait Ukrajna ellen.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Dennis Grombkowski / Getty Images)