Lesz-e NATO-bővítés Délkelet-Ázsiában?

James Stavridis nyugalmazott amerikai admirális 2009 és 2013 között volt a katonai szövetség európai erőinek főparancsnoka. Ezt megelőzően 2006 és 2009 között az Egyesült Államok déli parancsnokságának vezetője volt, ahol a latin-amerikai katonai műveleteket felügyelte.

Stavridis szerint a NATO-tagság bővítése szükséges válasz a közel-keleti konfliktusokra, az orosz–ukrán háborúra, az amerikai–kínai feszültségekre és a dél-kínai-tengeri területi vitára. Éppen ezért olyan ázsiai csendes-óceáni országok toborzását javasolta, „amelyek osztják a szövetség szabadságról, demokráciáról és emberi jogokról alkotott elképzelését”. 

Emellett az Egyesült Államokhoz fűződő szoros kapcsolataik miatt – az admirális szerint – olyan délkelet-ázsiai nemzeteket is be lehetne vonni, mint a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Szingapúr.

Stavridis ugyanakkor azt is elismerte, hogy jelenleg nehézségekbe ütközik „a NATO földrajzi kiterjesztése az ázsiai demokráciák egy csoportjára”. A „kulturális, nyelvi és földrajzi különbségek” kezelése mellett ebben a vonatkozásban arról sem lehet megfeledkezni, hogy egy nagyobb tagság „még nehezebbé tenné a széles körű konszenzus elérését bármely adott küldetés esetében” – fogalmazott a tengernagy.

„Azt mondanám, hogy a kihívások és az előnyök nagyjából egyensúlyban vannak, de a gyakorlati és politikai akadályokat figyelembe véve valószínűleg túl korai lenne egy globális NATO létrehozását fontolgatni” – írta Stavridis. „De talán van egy középút, amely a szövetség és az ázsiai demokráciák közötti formálisabb kapcsolatokat jelenthet” – tette hozzá, olyan intézkedéseket javasolva, mint „világosan megfogalmazott biztonsági garanciák” és „fejlett fegyverrendszerek közös beszerzése”.

Kétségtelen, hogy a NATO már eddig is bővítette Ázsiára irányuló erőfeszítéseit. Egyes források szerint az amerikai kormány azt tervezi, hogy meghívja  Kisida  Fumio japán miniszterelnököt a NATO júliusi washingtoni csúcstalálkozójára. Ez lenne Kisida harmadik egymást követő éve, hogy részt vesz a NATO-csúcstalálkozókon. 2022 júniusában négy ázsiai csendes-óceáni ország – Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland – vezetői először vettek részt a NATO-csúcstalálkozón a spanyolországi Madridban. 2023 júliusában a litván fővárosban, Vilniusban tartott NATO-csúcstalálkozón a NATO-tagországok vezetői szintén találkoztak a négy ország vezetőivel, bemutatva szorosabb kapcsolatukat.

Victoria Nuland, az Egyesült Államok akkori NATO-nagykövete már 2006-ban javasolta a „globális partnerség” koncepcióját, amelynek célja a NATO globális befolyásának kiterjesztése volt a Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával és Új-Zélanddal való kapcsolattartási mechanizmusok létrehozásával. A NATO 2012 és 2014 között egyéni partnerségi együttműködési programot írt alá a négy országgal.

2014-ben a szervezet javaslatot tett a Partnerségi Interoperabilitási Kezdeményezésre, hogy más országok is részt vehessenek a NATO által vezetett katonai műveletekben. A négy ázsiai csendes-óceáni állam mindegyike csatlakozott a platformhoz. A NATO megpróbált egy tokiói összekötő irodát is létrehozni az ázsiai csendes-óceáni térségben működő első műveleti egységeként, de a tervet Franciaország ellenállása miatt félre kellett tenni. Említésre méltó, hogy Dél-Korea és Japán 2022-ben csatlakozott a NATO Kooperatív Kibervédelmi Kiválósági Központjához. Ausztrália és India szintén csatlakozott ehhez a mechanizmushoz.

Nagy-Britannia 2021-ben a HMS Queen Elizabeth repülőgép-hordozó csoportot küldte az ázsiai csendes-óceáni térségbe, amihez az Egyesült Államok és Hollandia hajói is csatlakoztak. Ugyanebben az évben Németország Bavaria nevű fregattját irányította az ázsiai csendes-óceáni térségbe. Kanadai hadihajók szintén aktívak voltak a nyugat-csendes-óceáni régióban az elmúlt években.

A katonai szövetség Ázsia felé irányuló közeledése a jelek szerint kivívta az olyan országok haragját, mint Kína, amelynek védelmi minisztériuma azzal vádolta a NATO-t, hogy az egy „két lábon járó hadigépezet”. Az elmúlt években a NATO egyre közelebb került az ázsiai csendes-óceáni térséghez, és a nem létező „kínai fenyegetést” ürügyként használta fel a blokk-konfrontáció előmozdítására, ami veszélyezteti a regionális biztonságot” – közölte a kínai védelmi minisztérium szóvivője, Wu Qian egy 2024. januári sajtótájékoztatón a NATO-val kapcsolatban.

Kínai vélemények szerint az Egyesült Államok a színfalak mögött a NATO ázsiai csendes-óceáni térségbe való terjeszkedésének kezdeményezője. Washington manipulálja a blokkot, hogy előmozdítsa „indo-csendes-óceáni stratégiáját” és hegemón törekvéseit, hogy saját érdekeit szem előtt tartva eladja a biztonsági aggodalmakat, fokozva a regionális feszültségeket.

A NATO a közelmúltbeli ázsiai csendes-óceáni szerepvállalása során hasonló trükköket alkalmazott, mint a keleti terjeszkedése során. Először egy „hipotetikus ellenséget” kreált, aggodalmat és félelmet keltve a régió országaiban, arra kényszerítve őket, hogy a biztonság hamis érzése érdekében az Egyesült Államokkal szövetkezzenek.

Az elmúlt években az Egyesült Államok a globális hegemónia fenntartására irányuló erőfeszítései során egyre nyíltabban hangoztatta a Kína megfékezésére irányuló szándékát. A NATO először a 2019-es londoni csúcstalálkozóján tekintett Kínára mint fő aggodalomra okot adó témára, amikor a csúcstalálkozó közleménye szerint Kína „lehetőségeket és kihívásokat egyaránt” jelent. 2021-ben a NATO úgy festette le Kínát, mint a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” és a NATO biztonsága szempontjából releváns területek „rendszerszintű kihívását”. A 2022-es madridi csúcstalálkozón a NATO azzal vádolta Kínát, hogy „veszélyezteti a NATO biztonságát”.

Elemzők rámutattak, hogy a NATO Kínával kapcsolatos torzításait és becsmérlését nagyrészt az Egyesült Államok táplálja. Joshua Shifrinson, a Marylandi Egyetem docense szerint az Egyesült Államok azért akarja a NATO további szerepvállalását Ázsiában, mert az amerikai védelmi tervezők egyre inkább Kínára összpontosítanak. „Mivel az Egyesült Államok egyre inkább Kínát tekinti a legnagyobb ellenfelének, a NATO-t Ázsiába akarja „globalizálni”, és össze akarja kapcsolni a térségben meglévő amerikai szövetségekkel, beleértve Japánt, Dél-Koreát, a Fülöp-szigeteket és Ausztráliát” – nyilatkozta Timur Fomenko orosz politikai elemző.

„Ha ezt a rosszindulatú mérget Ázsiába exportálnánk, az olyan lenne, mintha Ázsia a pestist fogadná be” – mondta Paul Keating volt ausztrál miniszterelnök, utalva a NATO ázsiai csendes-óceáni terjeszkedésére. Hun Szen volt kambodzsai miniszterelnök szintén figyelmeztetett a NATO térségbeli terjeszkedése által okozott kockázatokra. Megjegyezte, hogy egyes NATO-országok által a térségbe küldött hadihajók veszélyt jelentenek a regionális biztonságra, hozzátéve, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) egyik tagja sem hajlandó állást foglalni.

Stavridis felvetésére reagálva a NATO egyik tisztviselője elmondta, hogy a szövetség nem tervezi új tagok felvételét Ázsiából. „Nem tervezzük a NATO bővítését az észak-atlanti térségen túlra, de a szövetség elmélyíti kapcsolatait az indo-csendes-óceáni partnerekkel, többek között a technológiai, kiber- és hibrid fenyegetések, valamint az Ukrajnának nyújtott támogatás terén” – nyilatkozta az említett tisztviselő.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa

(Borítókép: A Szövetséges Hatalmak Európai Legfelsőbb Parancsnoka [SACEUR], James Stavridis admirális beszédet mond az OTAN Rapid Deployable Corps – Olaszország Afganisztánba tartó indulási ünnepségén az Ugo Mara laktanyában, Solbiate Olonában, Olaszországban, 2013. január 10-én. Fotó: Pier Marco Tacca / Getty Images Hungary)